| SMS Csepel | |
| Hajótípus | romboló |
| Üzemeltető | |
| Hajóosztály | Tátra-osztály |
| Pályafutása | |
| Építő | Ganz-Danubius, Fiume |
| Építés kezdete | 1912. január 9. |
| Vízre bocsátás | 1912. december 30. |
| Szolgálatba állítás | 1913. december 29. |
| Szolgálat vége | 1927 |
| Sorsa | Muggia néven olasz romboló, majd Kína partjainál tájfunban elsüllyedt |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 1050 t |
| Hossz | 83,5 m |
| Szélesség | 7,8 m |
| Merülés | 3,2 m |
| Hajtómű | 6 Yarrow széntüzelésű kazán, 2 db AEG Curtis-turbina, (20 500shp), két hajócsavarral |
| Sebesség | 32,6 csomó |
| Fegyverzet |
|
| Legénység | 105 fő |
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Csepel témájú médiaállományokat. | |
Az SMS Csepel a Császári és Királyi Haditengerészet egyik Tátra-osztályú rombolója/torpedónaszádja volt, amit 1912-ben kezdtek el építeni és az első világháborút végigharcolta. Gyors és korszerű egység volt, sok bevetést teljesített, többek között szerepe volt az Otrantói csatában is.
Az építő a Ganz Danubius fiumei hajógyára volt, a hajógerinc lefektetése 1912. január 9-én történt meg, a vízre bocsátás pedig majdnem egy évre rá, 1912. december 30-án. Egy nap híján egy év múlva, 1913. december 29-én állt szolgálatba SMS Csepel névvel, a ma Budapesthez tartozó, akkoriban még önálló Csepel településről kapta nevét. A háború kitöréséig Pólában állomásozott.
Az antant tengerészeti bizottság az olasz flottának ítélte, akik Muggia néven állományba is vették azt 1919-ben. 1927-től kezdve Sanghajban állomásozott, majd 1929. március 25-én egy tájfunban elsüllyedt Finger Rocksnál, Amoy közelében, Kína partjainál.