Vedovica

Vedovica
Közigazgatás
Ország Bosznia-Hercegovina
EntitásSzerb Köztársaság
községNovi Grad
Jogállásfalu
Körzethívószám(+387) 52
Népesség
Teljes népesség66 fő (2013)
Népsűrűség31,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület2,08 km²
IdőzónaKözép-európai (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 56′ 54″, k. h. 16° 23′ 17″44.948300°N 16.388100°EKoordináták: é. sz. 44° 56′ 54″, k. h. 16° 23′ 17″44.948300°N 16.388100°E

Vedovica (szerbül: Ведовица), falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, Novi Grad községben, a Szerb Köztársaságban.

Fekvése

Bosznia-Hercegovina nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 66, közúton 99 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 15 km-re délre, a Japra-folyótól nyugatra elterülő erdős-ligetes dombvidéken, 180 - 330 méteres tengerszint feletti magasságban található. Határán, amely a Novska planina és Podgrmeč lejtőin húzódik átfolyik a Vedovački-patak. Több, kis településrészből áll: Blagojevići, Karani, Marčete, Oljače és Rađenovići.

Népessége

Nemzetiségi csoport Népesség
1991
Népesség
2013
Szerb 57 66
Bosnyák 0 0
Horvát 0 0
Jugoszláv 0 0
Egyéb 0 0
Összesen 57 66

Története

A térség 1537-ben Blagaj várának elestével került török kézre. A helyi legenda szerint az első lakosok Dalmácián és Likán keresztül a 17. és 18. században Ó-Szerbiából és Hercegovinából érkeztek. Először a Blagojević, Drobac és Karan, majd a 18. század végén a Glištra, Mandić és Rađenović családok jöttek ide. A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Novi község részeként Vedovicának (Vodovica) 11 háztartása és 81 lakosa volt, ennyi ortodox szerb lakost számláltak. 1910-ben Novi község részeként 11 házat és 112 ortodox szerb lakost találtak. A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek összesen 11 háza és 103 lakosa volt. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A SUBNOR adatai szerint a második világháborúban kilenc helyi NOVJ-harcos és öt civil vesztette életét, a több helyen elesettek és elhunytak emlékműve Velika Rujiškán található. 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. A Bosznia-Hercegovinában zajló polgárháború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. Az 1992-1995-ös boszniai háború során egy helyi VRS-katona vesztette életét. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település, Novi Grad község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került. A lakosság főként mezőgazdasággal foglalkozik. A tanulók Mala Novska Rujiška faluba és Novi Gradba járnak iskolába. A falu 1972-ben kapott villanyt, telefont és helyi vízellátás biztosítására 2012-ben kezdődtek meg a munkálatok. A faluban két temető és egy templom található.

Nevezetességei

Szent Illés próféta tiszteletére szentelt ortodox temploma. A vedovicai Illés próféta templom egy 1881-ben épült faházas templom helyén épült. Az új templom alapját 1938. augusztus 6-án, a templomot 1939. július 4-én szentelték fel. A felújított templomot 2009. szeptember 26-án szentelte fel újra Jefrem (Milutinović) Banja Luka ortodox püspöke.

Jegyzetek

  1. ↑ "www.statistika.ba/?show=12&id=20397".
  2. ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20397
  3. 1 2 3 4 Енциклопедија Републике Српске. 2, В-Г. Лакташи: Академија наука и умјетности Републике Српске. 2018. 59. o. ISBN 978-99976-42-04-2.
  4. 1 2 "Popis 2013 u BiH – Novi Grad" (bosnyák nyelven). statistika.ba. Hozzáférés: 2024. augusztus 20.
  5. ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 51. o.
  6. ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 174. o.
  7. ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beogradu, Sarajevo, 1924. 108. o.
  8. ↑ Енциклопедија Републике Српске. 2, В-Г. Лакташи: Академија наука и умјетности Републике Српске. 2018. 60. o. ISBN 978-99976-42-04-2.

További információk