Šćitarjevo
| Šćitarjevo | |
 | |
| A Szent Márton plébániatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zágráb |
| Község | Velika Gorica |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Dražen Barišić |
| Irányítószám | 10411 |
| Körzethívószám | (+385) 01 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 573 fő (2021. aug. 31.) |
| Népsűrűség | 116,62 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 104 m |
| Terület | 3,79 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 46′ 18″, k. h. 16° 07′ 05″45.771667°N 16.118056°EKoordináták: é. sz. 45° 46′ 18″, k. h. 16° 07′ 05″45.771667°N 16.118056°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Šćitarjevo témájú médiaállományokat. | |
Šćitarjevo (latinul: Andautonia) falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Velika Goricához tartozik.
Fekvése
Zágráb központjától 12 km-re délkeletre, községközpontjától 7 km-re északkeletre, a Túrmező síkságának északi peremén a Száva jobb partján fekszik.
Története
A Száva termékeny völgye már kezdetektől fogva kedvező feltételeket teremtett az emberi megtelepedéshez. A régészeti leletek tanúsága szerint ez a terület már az újkőkorszak, az i. e. 6. évezred óta lényegében folyamatosan lakott volt. A rómaiak előtt illírek és kelták lakták e területet. A római civilizáció megjelenése nagy változást hozott a vidék életében. Itt vezetett át a Száván a Sisciából Poetovioba vezető fontos Száva menti út, valamint a közelben haladt a Sisciából Emonába tartó útvonal is. Ezen utak mentén az 1. században építették fel a rómaiak a mai Šćitarjevo helyén Andautonia városát, mely egészen a 4. századig a Medvednica hegységtől a Vukomerići dombokig, illetve a Zelina folyótól a Szamobori hegyekig terjedő régió közigazgatási központja volt. A város nevét az illírek andauton törzséről kapta és Pannonia Superior tartományhoz tartozott. A fellelt írásos emlékek szerint Andautonia „municipium” volt és a Republica Andautoniesium címet viselte, amely független igazgatást biztosított a számára. Rangját a legtöbb horvátországi római városhoz hasonlóan már az 1. század folyamán megszerezte, melyet bizonyít tribusa is, a tribus Quirina, amelybe mindazon helységek tartoztak, melyek városi rangjukat a Flaviusoknak köszönhették. A feliratok közül, amelyeken neve előfordul, egy Petrovinában, egy Šćitarjevóban egy pedig Stenjevecben került napfényre. A korabeli dokumentumok közül Ptolemaeus "Itinerarium" című munkájában Andautonion néven a Dunától félreeső helységek között említi, eszerint szerint azon útvonalon feküdt, mely Sisciát (Sziszek) Poetovióval (Ptuj) kötötte össze. Az Itinerarium szerint Andautonia 27 római mérföldre feküdt Sisciától, amely megfelel a feltárt maradványok helyének. A város a 4. század végén, vagy az 5. század elején pusztult el és többé nem építették újjá.
A régészeti feltárásokat egy nemesember Ivan Bojničić kezdte meg 1880-ban a mai Szent Márton-plébániatemplomtól északra a Gradišće nevű helyen. A munka előrehaladtával egymás után bukkantak elő a római város épületeinek falai. Az ősi város két része került napvilágra, az északi részt Gradišćének, a déli Savišćének nevezték el. Az ásatásokat 1969-től a zágrábi archeológiai múzeum és a túrmezei múzeum folytatta tovább, melyek 1981-től a plébánia kertjében is folytatódtak. Ezek során lényegében tisztázódott a római település szerkezete, amely észak-déli irányban mintegy 1000 méterre, kelet–nyugati irányban mintegy 400 méterre terjedt ki. Feltárták az úthálózatot, az utak mentén épült hivatali, szakrális és lakóépületeket, a közfürdőt fűtőrendszerével együtt, a vízvezetékhálózatot és a csatornákat. Előkerültek a házak falfestményei a mozaikok és az épületek márvány elemei is. Sok használati eszköz is előkerült, kerámiák, üvegtárgyak, bronz ékszerek és római pénz. A temető a közfürdő közelében feküdt. Az ásatás eredményeit bemutató régészeti park 1994-óta látogatható. Legnevezetesebb régészeti emlékei az a három emlékkő, melyek Petrovinában, Šćitarjevóban és Stenjevecben kerültek elő és amelyeket Funisulanus Vettonianusnak, Trajanus Deciusnak és Herennia Etruscillának állítottak a város polgárai. A negyedik kőemlék Óbudán került a napvilágra, ez egy Andauotniából származó lovaskatona síremléke, akit a sírkő a felirat felett domborműben is megörökít.
A falunak 1857-ben 177, 1910-ben 267 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Nagygoricai járásához tartozott. 2001-ben 442 lakosa volt.
Lakosság
| Lakosság változása | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 |
| 177 | 149 | 183 | 201 | 258 | 267 | 267 | 294 | 310 | 307 | 288 | 302 | 307 | 307 | 442 |
Nevezetességei
- Az Andautonia régészeti park a település északi részén, a plébániatemplomtól északra található, 1994 óta látogatható. A feltárt terület észak–déli irányban mintegy 1000 méterre, kelet–nyugati irányban mintegy 400 méterre terjed ki, melynek egy része látható. Az utak kövezettek, árkádokkal határoltak. A főút északi oldalán láthatók a közfürdő maradványai a medencékkel, a vezetékek csöveivel és a központi fűtési rendszerrel. A főút nyugati oldalán két nagyméretű épületet tártak fel a freskók a mozaikpadló, a küszöbök és a központi fűtés maradványaival. Ezek nyilvánvalóan fényűző paloták voltak. Előkerültek, kerámiák, üvegtárgyak, bronz ékszerek és római pénz is. A tárgyi emlékek egy módosabb római város képét vetítik elénk.
- Szent Márton püspök tiszteletére szentelt plébániatemploma a falu közepén, egy enyhe dombon található, nem messze a római középületek maradványaitól. A templom 1642-ben épült, 1758 és 1768 között felújították és bővítették. Egyhajós, barokk épület, szűkített háromoldalú apszissal záródó szentéllyel, a főhomlokzaton téglalap alakú harangtoronnyal. Azokbó a téglákból és kövekből épült, amelyek a római romokhoz tartoztak. A templom körül falazott cinterem húzódik. Belseje csehsüveg boltozattal boltozott, polikróm kerámia burkolatú. A templomot 1880-ban egy földrengés rongálta meg, majd Hermann Bollé vezetésével historikus stílusban restaurálták. Az értékes berendezés (oltárok, szószék, orgona, liturgikus felszerelés stb.) a 17. és 20. század közötti időszakból származik. Északnyugat-Horvátország egyik legértékesebb barokk szakrális épülete.
- A Fájdalmas Krisztus utikápolna Šćitarjevo déli részén, egy útelágazásnál található. Feltételezések szerint az 1880-as földrengés után épült neoromán stílusban. Krisztus polikróm kőszobrát egy ismeretlen helyi mester készítette a 17. század elején. Ez a nagygoricai térség egyik legfontosabb hasonló építménye, kulturális, történelmi, építészeti és tájképi értékkel bír.
Jegyzetek
- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6387.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7370.