A Keleti-Gerecsében, Bicskétől 4 kilométerre északnyugatra, a budapestiMargit-szigettel nagyjából megegyező földrajzi szélességen fekszik. Hozzá tartozik közigazgatásilag a különálló Vasztély településrész, valamint a teljesen exklávé jellegű (Bicske területébe enklávé jelleggel beékelődő) Tükröspuszta. Északi határszéle Fejér vármegye legészakibb pontja.
A szomszédos települések: észak felől Gyermely, kelet felől Mány, dél felől Bicske, északnyugat felől pedig Tarján. Viszonylag közel fekszik hozzá délnyugati irányban Óbarok is.
Közlekedés
Legegyszerűbb közúti megközelítési útvonala az 1-es főút Bicskéig, majd a Bicske délkeleti részén lévő körforgalmú csomóponttól tovább északnyugati irányban a 11117-es út. A település alsóbbrendű – részben burkolatlan – utakon Nagyegyháza és Gyermely felől is elérhető.
Csabdinak vasútállomása nincs, a legközelebbi vasútállomás az 1-es vasútvonal bicskei állomása.
Története
A település közvetlen környékén az őskorban a vértesszőlősi, közel félmillió éves előember jelzi a legkorábbi emberi életet. A vadászatból és gyűjtögetésből élő vértesszőlősi előemberek mintegy 20km-re éltek a mai Csabdi területétől, de élelemszerző vándorlásaik során minden bizonnyal megfordultak ezen a területen is.
Később Kr. e. 3000 körül Bicske-Galagonyáson élt az újkőkori ember. Itt három ízben végeztek ásatásokat. Az eredmény 17 sír, több lakógödör és tűzhely, számtalan edény, kovaszilánk, csontgyöngyök, edénytöredékek, megmunkált csont és agancsdarabok, kőeszközök stb.
A csiszoltkő-korszakban a falu területén is éltek, vagy legalábbis megfordultak emberek. Erről tanúskodik a csabdi határában lelt csiszolt kőbalta-darab, amely ma a csabdi általános iskola gyűjteményében látható.
A bronzkorból és a vaskorból nincs biztos adat arra vonatkozóan, hogy a község területén éltek-e emberek.
Kétezer éve a kelta eraviscus törzs a mai Esztergom-Buda-Székesfehérvár közötti területet szállta meg, s tagjai közül egyesek a ma Csabdihoz tartozó területen is élhettek. Régészeti adatok a Bicske melletti Hatvanpusztán élő keltákról tanúskodnak.
Csabdi – templom légi fotóCsabdi – Vasztil vára légi felvétel
Az Aquincum-Arrabona-Vindobona-i út (Óbuda-Győr-Bécs) a mai Bicskén, esetleg mellette haladt el. Csabdi ennek az útnak a közelében fekszik. Az alább említett régészeti adatok szerint valószínűnek látszik, hogy a római korban, és közvetlenül előtte kisebb település volt az út mellett. Belső-Pannóniában általában a rómaiak ott mutathatók ki, ahol előzően is volt élet. Ennek oka, hogy a települések helyét elsősorban földrajzi tényezők szabták meg. A római kori életre már több bizonyítékkal rendelkezünk.
Az 1920-as években az ún. „csabdi malom” irányában az út emelkedését legyalulták, s eközben négyzet alakú, a dolgozók által nem ismert formájú téglákat találtak, amelyek római koriak is lehettek. A legfontosabb római kori lelet egy katonai elbocsátó okmány, ún. diploma Csabdiról, amelyet 1944 augusztusában Mészáros János és Török László földjén találtak, s a Magyar Nemzeti Múzeum szerzett meg. Sajnos, a vele együtt előkerült kerámiát a megtaláló nem vette figyelembe, később szét is törték, és így elkallódott.
A megtaláló elmondása szerint a két bronzlap vékony rézsodronnyal volt összekötve, és egy edénybe elhelyezve. Csontok nem kerültek elő, s a környéken inkább csak épületnyomokról beszéltek a gazdálkodók. Ez az eddig ismeretlen római telephely már ezzel az egy leletével is komoly hadtörténeti adatokat szolgáltat a Kr. u. 146. évre, és ezzel kapcsolatban kiegészítést ad Pannónia katonai vonatkozásaira.
A diplomának mind a két lapja megvan: az egyik teljesen, csupán a szélén találunk jelentéktelen sérüléseket, míg a másik lapnak két sarka hiányzik, ami azonban nem akadályozta meg a szöveg teljes kiegészítését. Az új diploma bronzlapjai 10,8x14,0cm nagyságúak és 0,8mm vastagok. Az ép tábla súlya 84,15 gr, a másiké 79,40 gr.
Felirata a felső bronzlap külső oldalán a következő:
„Imp. Caes.divi Hadriani f.divi Tr(aini) Parthic. n.divi Nervae pron. T.Aeli(us) Hadrianus Antonius Aug. pius. po(nt) max.tr.pot. VIIII imp.II.cos. IIIIp.(p) equit.et.petit. qui milit.in alisv et coh. V(II) q(ua)e appel. I.Ulp.Cont. et I Thr. Victr.et I Ca (n)nanef.c.R. et I. Hisp. Arvac.et III Aug. Thr. Sag. et I Aelia Sag.et I Ulp. Contar. I. Thr. c. R. et II Alpinor et V. Gallaec. Lucens. et IV Vol c. R. et XVIII Vol.c.R. et sunt in Pannon. Super.sub. Pontio Laeliano quinis et vicen.plurib(us) ve stip emerit. dimiss honest.mission. quor. nomin sub scr. sunt civit Roman.qui eorum non haber.dedit et conub. cum uxor quas tunc habuis cum est civit.is data aut cum is quas postea duxis. dumtaxat sing(u)lis a.d. XIV. k. aug. Cn. Terentio Iuniore et (Au)relio Gal (lo.cos.) alae Hispan. Aravacor. cui pra(est) L.Aburnius Severus Heracl. ex gregale Viatori Romani f. Asal(o) descript.et recognit. ex tabu (la area) quae fixa est Romae i(n muro ost) tempéldául divi Aug. ad Mi(nervam)”
Ugyanez a szöveg rövidítve is megvan ennek a táblának a másik oldalán, folytatása pedig a hátsó tábla belső oldalán.
A hátsó tábla külső oldalán pedig a hét tanú neve olvasható: P. Atti Severi, L. Pulli Daphni, M.Servili Getae, L.Pulli Chremisi, M.Sentili Iasi, Ti.Iuli Felicis, C.Iuli Silvani.
A fenti diploma szövegének magyar nyelvű fordítását L. Kovrig Ilona dr., a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályvezetője készítette el:
„T(itus) Aelius Hadrianus Antonius, a fenséges, kegyes uralkodó császár, az isteni Hadriánus fia, az isteni Traianus unokája, az isteni Nerva dédunokája, a legfőbb pap, kilencszer néptribun, másodszor legfőbb hadvezér, negyedszer consul, a haza atyja azoknak a lovas és gyalogos katonáknak, akik az alábbi öt lovaszászlóaljban és a hét gyalogzászlóaljban katonáskodtak, amelyeknek a nevei a következők:
I. Ulpius ezredes lándzsás lovas zászlóalj, a trákok 1. győztes lovas zászlóalja, a cannanefatok 1. római polgárokból toborzott lovas zászlóalja, a hispániai arvacusok 1. lovas zászlóalja, a trákok 3. „fenséges” ijjász lovas zászlóalja, Aelia 1. ezredes gyalogos zászlóalja, a pannonok 1. Ulpius gyalogos zászlóalja, a trákok római polgárokból toborzott 1. gyalogos zászlóalja, az alpesiek 1. gyalogos zászlóalja, a lucai gallaeciaiak 5. gyalogos zászlóalja, a római polgárokból álló 4. önkéntes gyalogos zászlóalj, és a római polgárokból álló 18. önkéntes gyalogos zászlóalj. Felső Pannoniában Pontius Laelianus parancsnoksága alatt állomásoztak, s akik 25 vagy több évet leszolgálva becsületben el lettek bocsátva, az alulírott nevek közül akiknek még nincs, római polgárjogot adományozott, valamint házassági jogot feleségükkel, akit a polgárjog adományozásakor bírnak, valamint azok is, akikkel később kötnek házasságot: Cananeus Terentius Juniore és Lucius Aurelius Gallus consulsága alatt, augusztus elseje előtt 14 nappal (=Kr. u. 146. július 17.) a Lucius Aburnius Severus parancsnoksága alatt álló ala I. Hispanorum közkatonájának, az azalus származású VITAOR-nak Romanus fiának. Leírva és egyeztetve arról az érctábláról, amely Rómában az Augusztusz Minerva templom mögötti falon volt kifüggesztve.”
Az elbocsátólevél kelte: 146. július 17. Az elbocsátólevél tulajdonosa az azalus származású Viator Romanus fia.
E fontos római kortörténeti emléken kívül római kori pénzek is előkerültek Csabdi határából, amelyet a gyerekek szedtek össze.
Ezek az alábbiak:
1 db CLAUDIUS (Kr. u. 41-45), 1 db VESPASIANUS (69-79), 1 db NERVA (96-98), 1 db TRAIANUS (98-117), 1 db SEVERUS ALEXANDER (222-235), 1 db MAXIMINUS (235-238), 1 db II. CLAUDIUS (268-270), 1 db AURELIANUS (270-275), 2 db CONSTANTIUS (293-306), 6 db CONSTANTINUS (306-307), 5 db II. CONSTANTIUS (323-361), 1 db URBS ROMA (330-336), 3 db CONSTANS (333-350), 1 db I.VALENTINIANUS (364-375), 1 DB valens (?) (364-378), 1 DB GRATIANUS (375-385) (István Király Múzeum, Székesfehérvár).
A 25 római érem is fontos dokumentuma, hogy Csabdi területe lakott volt a római korban. Amit a Kéri-kútról ismert római épületnyom is bizonyít.
Csánki Dezső kutatásai szerint a község régi középkori neve: Chopol (Csapol) volt. E nevet Károly János próbálta magyarázni, szerinte valószínűleg a lecsapolt bicskei nagy tótól kapta.
Az első fennmaradt okleveles adat 1274. január 11-én kelt, amikor a székesfehérvári káptalan bizonyította, hogy előtte CHOPOL-i Johahynus feleségének, Bothond comes nővérének hitbére és nászajándéka fejében CHOPOL-ban bírt földjéből 25 márkát érő részt adományozott, s ezt a földet felesége testvéri szeretetből testvéreinek, a nevezett BOTHOND comes fiainak, Péter és János comeseknek, meg Gergely mesternek ajándékozta örök jogon, s ugyanakkor Johahynus a földjéből a 25 márka értéken felüli részt örök áron 60 márkáért eladta Bothond fent nevezett fiainak.
Egy 1291. augusztus 2-án kelt oklevél szerint a fehérvári káptalan előtt bizonyították, hogy CHOPOL és HOLMOD földekben a CHOPOL-i Marcellus fia János öröklött részeit 60 márka örökáron eladta Bothond comes fiainak, Péter bánnak és János comesnek.
Egy 1344-ből származó oklevél bizonyítja Csabdinak Bicskével való összefüggését, ami különben abból is kitűnik, hogy mind Csabdit, mind Bicskét ugyanazon Botond-család leszármazottai bírták.
1344. augusztus 12-én a család tagjai Visegrádon, Miklós nádor előtt a családi birtokra vonatkozólag egyességet kötöttek. A budai káptalan a nádor parancsára az egyességet létre is hozta, s a beiktatást el is végezte. Az osztozás tárgyát képező ősi birtokok között van Csapoly, a mai Csabdi is.
Egy 1392. szeptember 9-én kelt oklevél szerint a fehérvári káptalan bizonyítja, hogy előtte Farkasfalvai Frank fia Mihály fia Tamás a maga és felesége Dorottya asszony nevében, aki Bychei (Bikcse=Bicske) Mihály fia Miklós özvegye volt, nyugtatja Bykche-i Mihály fia Istvánt, miután az feleségének első férje, Miklós után, aki István testvére volt, annak Bykche, Zentlazló (Szentlászló), Chapul (Csabdi) és Sarul birtokokban volt birtokrészei után kijáró hitbért és nászajándékot illetően teljesen eleget tett.
Egy 1419. április 2-án kelt oklevél szerint Zsigmond király Bykchei István fia László udvari familiáris sok érdemeiért, valamint az ő János, Pál, Jakab és Péter nevű testvérei pestmegyei birtokaiért a Bykche-i vámért és Zentlazló meg Csapul helységekért neki adományozza örök áron a Nyitra vármegyei Zerdahely várát, meg Zerdahel, Chalad (Csalad) Kalmanfalu, másként Byllie és Nemeche birtokokat.
1426-ban, Zsigmond király idejében Csabdi Tata városnak tartozéka gyanánt szerepel, majd később mint Vitányvár kiegészítendő része említtetik. Ez utóbbi állítás valódiságát bizonyítja II. Ulászló király 1508. február 25-én Budán kelt levele, amelyben utasítja a budai káptalant, hogy Kanizsai GyörgyötCsókakő és Vitány-várakba és tartozékaikba iktassa be. A beiktatási jelentésben mint Vitány-vár tartozékai felsoroltatnak: Bicske, Szentlászló és Csabdi.
Egy 1432. január 24-én kelt oklevél szerint a pozsonyi káptalan bizonyítja, hogy előtte Bykcsei István fia Bykcsei, másként Zerdahelyi Péter a maga, János és Pál édestestvérei, István, Péter és Orbán fiai, valamint más társai nevében eltiltotta Zsigmond királyt Bykcse, Zentlazló és Chapol helységek elidegenítésétől, Rozgonyi István temesi comest és másokat pedig annak megvételétől, zálogba vételétől, elfoglalásától.
Egy 1443. június 10-én kelt oklevél szerint I. Ulászló király Bykcse, Zenthlazlo, Chapol és Sarol helységekre pallosjogot adományozott. A megnevezett birtokok urai sohasem éltek ezzel a jogukkal, a büntetést más formára változtatták.
Egy 1440. december 23-án írt oklevél szerint Ulászló király értesíti a fehérvári káptalant, hogy Rozgonyi István, azelőtt temesi comes fiának, Jánosnak adta érdemei elismeréséül a Komárom vármegyei Vitányvárat s annak összes tartozékait, köztük Chapolt is.
Egy 1459. szeptember 18-án kelt oklevél szerint Mátyás király a budai káptalant értesíti, hogy Rozgonyi János tárnokmesternek hűséges szolgálatai elismeréséül, Rozgonyi Raynoldus temesvári comesnek és Rozgonyi Osvald királyi lovászmesternek adományozta Csókakő várát és Bykche birtokot, valamint a hozzá tartozó két prediumot: Sewchthelek és Zaár birtokot, valamint Chapol és Zanthlazló birtokot.
A középkori életre vet fényt az alábbi okleveles adat: panaszt tett II. Ulászló előtt a fejérvári keresztesek parancsnoka, László mind a saját, mind rendje nevében, mert 1491-ben nemzetes Dorottya úrnő, Rozgonyi János özvegye és fia felbujtására tisztjeik: nemes Csuthy Pál és Dorogi Tádé egy sereg emberrel, több falu népével, legnagyobbrészt jobbágyaikkal felfegyverzetten és erőszakkal a keresztesek felsőcsuti birtokára törtek és onnét 5 ökröt, tehenet és 2 borjút elhajtottak, azokat Vitány várába zárták, és visszaadni nem akarják. Részt vettek pedig ebben a hatalmaskodásban a következők: Bychkéről 36 ember, Zentlazlóról Dobozí Imre és János, Kys Ágoston és Luzya Mátyás, Chapolról pedig Olasz János és Lőrinc, Sánta Péter, Olah Dömjén és Somogyi Imre. Csabdi lakóinak neveire ez a legkorábbról fennmaradt okleveles adat.
1662-ben I. Leopold okleveléből az tűnik ki, hogy Csabdi elszakadt Bicskétől, és mások birtokába került. Az oklevél szerint a Fejér vármegyében lévő Eörs-, Mánya-, Csabdi-, Csonka-,Tebe-, Ecz-, Bolczatelke- és Saághpusztát, valamint más, a Pest és Tolna vármegyében létező helyeket mint amelyek állítólag gazdátlanok volnának (pedig ez időben Bicskét a Batthyány család bírta) királyi adományul Szeghi János Komárom vármegyei alispán és Drahosoczy András nyerték el. A beiktatásnál azonban, amelyet a győri káptalan végzett, Zichy-Újfalusi Zichy István nevében annak tiszttartója Capodi István Csabdit és Pátyot illetően ellene mondott a beiktatásnak.
Az 1680-as évek végén, s a 90-es évek elején, a törökök kivonulásakor Csabdi és Vasztély is elpusztult hasonlóan a környék többi községéhez.
Vasztély
Eredetileg Básztély volt a neve, és tulajdonosa a Básztéj (?) család. A lakosság egy része még ma is Básztéjnak nevezi. Az Árpád-kori oklevelek BOZTYH-nak, BOZTECH-nek, BOCHTUCH-nak írták.
1240-ből maradt fenn a történetileg kimutatható családi ős, a BOZTYH falubeli Renold neve. Származása ismeretlen, s ismeretlen a község nevének eredete is.
A mai Vasztély-t (BOCTUCH-t) 1271. augusztus 20-án a lovászok comese, szolgagyőri ispán II. István-tól kapta jutalmul. A Boztyh-Boztech-Boctuch név összefüggésben lehet a feltételezhetően francia származású Renold nevével és tevékenységével, akinek lakótornyáról (franciául bastille) nevezhették el a települést, majd a faluról kaphatta a család a családi nevét. Ennek a 13. század 40-es évei előtt kellett megtörténnie, mert
1240-ben már Boztyh a falu neve. 1450 tájáig a vagyoni vonatkozású oklevelekben mindig az I. vagy II. Renold név szerepel, majd ettől kezdve a leányági Rozgonyi család a birtokos.
Feltételezések szerint a básztij, a toronyház a 220 méter magas várdomb oldalában épült. Ma füves, bokros ez a környék, s a még megmaradt alapfalat a föld teljesen befedte. Méretei: hossza 11 méter, szélessége 7 méter. Az alap vastagsága 75cm. A toronyház szintjeinek száma nem állapítható meg, de az igen, hogy a környék vízhordta köveiből (mészkő, homokkő, tégladarabok stb.) épült az 1300. évtől kezdve Renold II. és gyermekei, aztán egy Báztéj-leány: Vech (Vécs) Zuárd részére.
Az 1325. évben Károly Róbert király alatt Rénold Gyula leánya Anna margitszigeti apáca anyja jegybéréért és a maga leány-negyedéért perli rokonát, Vech Vécs Miklóst.
Az 1326. évben Vech Vécs Miklós fiai Báztéj Rénold I. volt nádor fiaival és oldalági leszármazottjaival perlekedvén arra a megállapodásra jutnak, hogy két márkát fizetnek II. Rénold Gyula fia leányának, akinek halála után ezt az összeget a néhai I. Rénold leánya, Anna margitszigeti apáca örökli.
1326-ban Rozgonyi László fia Péter 50 márkát nem fizetett meg Báztéj Rénold I. özvegyének és két leányának.
1335-ben Károly Róbert király utasítja az ország összes bíróságát, hogy Báztéj László fiát, Pétert az emberölés és birtokfoglalás, valamint Amadé és fiai ellen és Kopasz nádor idejében elkövetett kártételekért kereset alá ne vonják.
Az 1335–1339 közötti években a Báztéj leszármazottak egyenes és oldalágai között hosszadalmas birtokperek és nehézkes egyezkedések folytak.
1344. augusztus 12-én azon osztálynál, amelyet a Bicskei család tagjai: Bicskére és Szentlászló birtokokra nézve megejtettek, Báztéj Jánosnak Salamon nevű fia mint királyi ember (szolgabíró) szerepelt.
1369-ben Báztéji Mihály neve szerepel egy bicskei birtokperben.
A Vasztéllyal kapcsolatosan említett nevek hosszabb időn át más vidékeken lévő birtokügyekkel kapcsolatosan is említtetnek.
A 15. században oly híres Rozgonyi család egyik ága, János és Rénold nagy szerepet játszott Bicske és Csabdi életében.
Egy 1453. február 2-án kelt oklevél szerint László király bizonyítja, hogy a négy testvér-atléta: Rozgonyi János erdélyi vajda, Rozgonyi Rynoldus és Oszvald székely comesek, valamint boldogult testvérük, Rozgonyi Lőrinc hűséges és érdemszerző cselekedetei, akik, mint ifjak, nagy buzgósággal és vitézséggel szolgálták Zsigmond és Albert királyokat mind a csehországi hadjáratokban, mind másutt, s ha az ország érdekéről volt szó, a katonain kívül másfajta szolgálatban sem kíméltek sem személyt, sem vagyont, vitézségükkel nagyban emelték a királyi udvar fényét.
Késöbb, Erzsébet királyné idejében, amikor kívülről a törökök szorongatták az országot, belülről pedig pártvillongások, sőt párharcok ütötték fel a fejüket, és sokan pártoltak el a királynétól, Rozgonyi János személyét és atyai örökségét is veszélynek téve ki tántoríthatatlanul kitartott mellette. Reynoldus szintén a királyné szolgálatában súlyosan megsebesült és fogságba esett.
Amikor pedig a királyi családhoz hű Szepességiek és Kassa vidékiek az elszaporodott, valóságos erődítményeket emelő gonosztevők miatt oly sokat szenvedtek, s hadat kellett ellenük vezetni, mások mellett Rozgonyi Lőrinc is megfékezésükre indult embereivel Hunyadi János kormányzó seregében, akinek akkor kapitánya volt, és a latrok Zeech városában lévő egyik főfészkét több hónapon át megszállás alatt tartotta. Több ütközetet győztesen vívott meg, s amikor egy golyó kioltotta az életét, az erődítmény is kénytelen volt megadni magát, s ő élete árán sok ártatlan ember életét mentette meg.
Rozgonyi Lőrinc halála után a három testvér hol együtt, hol külön-külön részt vett Hunyadi János majd minden hadjáratában, akár a török ellen vonult, akár a belső lázadások lecsillapítására, és így hozzájárultak az ország megvédéséhez. A határmenti vazallusok visszatérésével az ország területe még meg is növekedett, s hozzájárultak az ország belső megbékéléséhez is. Mindezek jutalmaként a király nekik adta a Fejér vármegyeiVitány várát, Bánhida és Zaár birtokokat a vámmal, Chapol és Zentlazló birtokokat, valamint Gerda és Kwrth peridiumokat mint Withanvár tartozékait.
Egy 1524. szeptember 12-én kelt oklevél szerint II. Lajos király Bátori András és felesége, Rozgonyi Katalin kérésére királyi jogot adományozott nekik az elhunyt Rozgonyi István összes birtokára, köztük Bicske, Szentlászló és Csabdi birtokokra, és a beiktatásra a budai káptalant küldte ki.
A török uralom és újjáépülés a török után
A 150 éves török uralom idejéből semmi írásos forrás nem maradt fenn Csabdiról.
Elpusztulása arra az időre esik, és nyilvánvalóan összefüggésben van azzal, hogy pontosan a török-magyar végvár-rendszer sávjában feküdt.
Zsámbék, Vál, Vitány, Tata török és magyar katonái erősségeikből, váraikból állandóan a környéken portyáztak. Sőt a Buda, Esztergom, Komárom és Székesfehérvár várait ostromló, felmentő seregek is többnyire a Bicskénél húzódó főútvonalon haladtak, így érthető Csabdi elnéptelenedése is.
Az 1686-1688-as felszabadító harcok után csak 1724-ből ismerünk adatot az új élet megindulásáról. A község története szempontjából rendkívül fontos román kori emlékek sajnos szinte teljesen elpusztultak; maradványuk a híres csabdi templomrom.
A második világháborúban
1944. december 24-én érkeztek meg a faluba a szovjet csapatok. Csabdi frontfalu lett, a lakosság kénytelen volt elhagyni, és Felcsút, Gyúró, Bia, Tata, Baj és Tarján településekre költözni. Az evakuáltak csak a legszükségesebb holmijukat vihették magukkal. A három hónapig tartó harcok során a község hatszor cserélt gazdát, s csak 1945. március 22-én hallgattak el végleg a fegyverek. A falu 204 lakóháza közül 100 teljesen tönkrement, az iskola és a református templom leégett. A harcok alatt a községben 37 polgári lakos vesztette életét, a frontkatonák közül 32-en haltak meg. A hajléktalanná lett családok ismerősöknél, rokonoknál húzták meg magukat. Sok család hónapokig lakott pincékben, amíg követ fejtett, vályogot vetett, fát termelt, hogy építkezni tudjon.
1945. március 22-e után lassan újra benépesült a falu, de a tanítás az iskolában a helyreállítási munkálatok miatt csak szeptemberben indulhatott újra a tanítás. Két tantermében 6 osztályban 67 gyermek tanult váltott műszakban.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,7%-a magyarnak, 1% németnek, 0,2% románnak, 0,2% szlováknak mondta magát (13,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 33,1%, református 26,2%, evangélikus 2,3%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 12,6% (24,6% nem nyilatkozott).
2022-ben a lakosság 87,3%-a vallotta magát magyarnak, 1,4% németnek, 0,5% románnak, 0,4% szlováknak, 0,2% bolgárnak, 0,2% ukránnak, 0,1-0,1% szerbnek, lengyelnek és cigánynak, 2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 21,2% volt római katolikus, 18,9% református, 3,8% evangélikus, 0,5% görögkatolikus, 0,2% ortodox, 1% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 14,8% felekezeten kívüli (38,6% nem válaszolt).
Nevezetességei
Templomrom
Vasztilvár
Tündérvölgy
A Tündérvölgy egy családi gasztro- és sportfesztivál, melynek ötlete Veszelovszki Zsolttól származik.
A Tündérvölgy Csabdi és környéke elhelyezkedéséből, völgytelepülés jellegéből eredő fantázianév. A fesztivál célja a falu és környéke kulturális, gasztronómiai és turisztikai értékeinek bemutatása és a helyi termékek árusítása. Szervezésében az egész falu részt vesz.
Oktatás
Egy általános iskola van a faluban.
Képgaléria
A Szent László-templom
A Szabadság utca, háttérben a református templommal
A Szabadság utca a temető után, Nagyegyháza felé nézve
Csabdi református temploma
Református templombelső ünnepi istentisztelet után
_2.jpg)
Magyarország
é. sz. 47° 31′ 23″, k. h. 18° 36′ 37″47.523019°N 18.610161°EKoordináták: é. sz. 47° 31′ 23″, k. h. 18° 36′ 37″47.523019°N 18.610161°E
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.svg)
