Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik– lásd a cikk vitalapját! Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre! Legutóbbi módosítás: 2026. október 19.
A mai Izrael Államot 1948-ban kiáltották ki. Lakóinak nagy része izraelita vallásúzsidó, akik a 19. század végétől vándoroltak be a térségbe (alija). A lakosság további jelentős részét a palesztinok alkotják. A szomszédos államok és Izrael között az állam 1948-as alapítása óta folyamatosak az összetűzések.
A Hamász által 2023. október 7-én Izrael ellen elkövetett tömeges terrortámadás és az azt követő, civil áldozatok tízezreivel járó brutális gázai megtorló háború újra maximalizálta a palesztin–izraeli ellentéteket és szélesebb nemzetközi következményekkel járó válságot okozott, egyúttal felerősítette az Izrael elleni nemzetközi kritikákat. Bírálják a palesztin területek 1967 óta tartó illegális megszállása miatt, és a gázai-övezetipalesztinokelleni népirtással, háborús és emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésével vádolják.
Izrael Jeruzsálemet tekinti fővárosának, ezt azonban a nemzetközi közösség elsöprő többsége nem ismeri el. Tel Aviv az ország diplomáciai, technológiai, gazdasági és pénzügyi központja.
A kedvezőtlen külső körülmények (kiszolgáltatott földrajzi helyzet, háborúk a szomszédos arab államokkal, víz- és nyersanyaghiány, külföldi tőkétől való függés) ellenére, a nemzetközi zsidó diaszpóra és a felett nyugati világ, elsősorban az Egyesült Államok támogatásával sikerült fejlett gazdasági és tudományos szektort kialakítania.
Izraelt zsidó nemzetállamként hozták létre. Ennek megfelelően az alija elve és az 1950-ben elfogadott visszatérés törvénye minden zsidónak jogot biztosít az izraeli állampolgárságra. 2014-es adatok szerint a világ zsidóságának mintegy 42,9%-a élt Izraelben illetve az általa megszállt területeken. 2024 óta az Izraelből kivándorlók száma meghaladja a bevándorlókét.
Izrael méretéhez és népességéhez képest jelentős befolyással bír a globális ügyekre, különösen a közel-keleti geopolitika, a csúcstechnológiai innovációk, így a kiberbiztonság és a hadiipar területén. Hadereje alapján 2026-ban a 15-ik. Jelentős a fegyverkereskedelme.
Az ország neve a történelmi Izraeli Királyság nevéből ered. Az Izrael név legrégebbi említése az egyiptomi Merenptah-sztélén szerepel az i. e. 13. század végéről. Az Izrael földje és Izrael gyermekei elnevezéseket a történelem során a bibliai Izraeli Királyságra, illetve az egész zsidóságra használták. Az „Izrael” név Jákob pátriárkára utal, aki a Héber Biblia alapján a nevet azután kapta, hogy megbirkózott az Úr angyalával. Jákob tizenkét fiától eredeztetik az ókori Izrael tizenkét törzsét.
Gyakorlatilag ugyanennek a területnek a Palesztina elnevezése az egyiptomi forrásokbani. e. 12. században megjelenő Peleset, illetve későbbi asszír Palastu népnévre vezethető vissza. Hérodotosz az i. e. 5. században a tengerparti és az azon túli területeket is a Palesztina néven nevezi. A brit mandátum (1920–1948) alatt az egész régiót ezen a néven ismerték. Az 1948-as függetlenség kikiáltása során az új ország az „Izrael Állam” nevet vette fel.
Geológiailag az ország nagy része krétakori üledékes kőzetekből – mészkőből és márgából – felépült, törésekkel feldarabolt 800-1000 méter magas röghegység.
Legmagasabb része északon Galilea (Har Meron, 1208m), amelynek keleti felét kiterjedt bazalttakarók fedik. Galileát a fiatal üledékekkel feltöltött Jizreel-síkság választja el a Szamária rögvidékétől, amelyhez délen Júdea csatlakozik.
Az ország déli részét a Negev-sivatag területén idős gránitból és homokkőből álló, enyhén gyűrt és bércekre töredezett hegyvidék foglalja el. A völgyekben a krétakori kőzetek alól triász kori gipsz, és különös sziklaalakzatokban gazdag núbiai homokkő bukkan elő.
A Negev északi peremének kisebb medencéit lösz borítja, máshol kő- és kavicssivatagok, helyenként homoksivatagok alakultak ki.
Izrael hegyvidékei nyugaton lankásan ereszkednek le a Földközi-tengerhomokdűnékkel szegélyezett 10–25km széles parti síkságára, amelyet csak egy helyen szakít meg a Kármel-hegy sasbérce. Itt él a lakosság zöme.
Keleten a röghegységek éles törésvonal mentén meredeken hanyatlanak az országhatáron húzódó, az Akabai-öböl felé futó szerkezeti árokba, amelynek tengelyében a Jordán folyik.
Az ország belső területeit kelet felé a Palesztinai rögvidék foglalja el, amely észak–déli irányban három részre tagolható: Galilea, Szamária és Júdea.
Vízrajz
Izrael fő folyója a Jordán, amely 251km hosszú, átfolyik a Kineret-tavon (másként: Genezáreti-tó) és a Holt-tengerbe torkollik. A Golán-fennsíkbazaltláva területei körülölelik a Kineret-tavat. A belső felföldről a tenger, illetve a Jordán felé tartó rövid patakok zöme időszakos.
Az ipar és a lakosság növekvő vízigényét a szennyvizek tisztításával, újrafelhasználásával, mesterséges csapadékkeltéssel, tengervíz-sótalanító üzemekkel (Asdód, Eilat) elégítik ki.
Éghajlata északi és nyugati részén mérsékelt mediterrán. Télen esik némi eső, de a hosszú meleg évszak tavasszal, áprilisban kezdődik és októberig tart. Az ország további részein szubtrópusi sztyepp, illetve szubtrópusi-trópusi sivatagi éghajlat uralkodik.
Az évi csapadékmennyiség északon – Galileában – 600–800mm, dél felé ez fokozatosan csökken. A Negevben, a Jordán-árok déli felén és a Holt-tenger környékén (Júdeai-sivatag) viszont a 200mm-t sem éri el. A nyári hónapok az egész országban szárazak.
Tengerparti területeinek természetes növénytakarója a keménylombú erdő. Állományai azonban mára nagyon megfogyatkoztak, helyükön főként citrusfélék, olajfaültetvények, száraz, szúrós cserjések (macchia) találhatók. A Jordán folyó mentén is mezőgazdasági területek váltották fel a természetes növénytakarót. A szárazföld belsejében – főleg az ország déli részén – pázsitfűfélék, szárazságtűrő libatopfélék alkotta félsivatagi, sivatagi növényzet uralkodik.
Izrael félszáraz éghajlata, népességének gyors növekedése és a természeti erőforrások szűkössége miatt az ország rendkívül érzékeny a környezeti problémákra. A fő gondok a vízhiány és szennyezés, a Holt-tenger zsugorodása, a hulladékfeldolgozás, a levegőszennyezés és a növekvő népsűrűség.
Izrael vízmegőrzési és újrahasznosítási infrastruktúrája fejlett; vízellátásának körülbelül fele visszanyert és tisztított szennyvízből, sósvízből és sótalanított vízből származik. Egy 2021-es jelentés szerint azonban az izraeli folyóvizek szennyezettebbek, mint azt korábban gondolták. A kutatók hatvan különféle szennyezőanyagot találtak a vizekben, főleg peszticidet és gyógyszermaradványokat.
Annak ellenére, hogy jelentős lépéseket tett a környezetvédelem terén, a gyorsan növekvő népesség és az emelkedő életszínvonal hozzájárul az üvegházhatást okozó gázok és a légszennyező anyagok növekvő kibocsátásához, az urbanizáció révén a természeti területek csökkenéséhez, valamint a vízforrások túlhasználatához, ami az ivásra és öntözésre használt víz minőségének romlásához, a kinyerhető mennyiség csökkenéséhez vezet.
A járműhasználat jelentős növekedése és az erőművek kibocsátása miatt a jelentősen nőtt a légszennyezés. Még a kisebb vidéki városok is magas szintű légszennyezésnek vannak kitéve.
Az 1990-es évek elejéig Izraelben a legtöbb hulladék nem szabályozott szemétlerakókba került. Az 1993-ban ezeket bezárták a talajvíz súlyos szennyeződése miatt. 2010-ben Izraelben már a szilárd hulladék megközelítőleg 65%-át elégették és lerakták, és körülbelül 30%-át újrahasznosították.
Izrael területe ősidők óta az emberi tevékenység színtere. Itt vezetett az előemberek, majd a Homo sapiens útja AfrikábólÁzsia, Európa, majd az egész világ meghódítására. Itt mutatták ki a régészek a vadászat és gyűjtögetés korszaka utáni földművelés első nyomainak egyikét. Ugyancsak itt találták meg az egyik első nagyobb emberi település maradványait a mai Jerikónál az i. e. 9. évezredből.
Az írott történelem kezdeteitől kimutathatóan a területen és széles környékén mindig sémi nyelveket beszélő népek laktak. A korszerű genetikai kutatások is kimutatták, hogy az izraeliek és az arabok közeli rokonok
A zsidók őseinek megjelenése Izrael területén a Biblia elbeszélése alapján az i. e. 2. évezred első felére tehető. A történet szerint Ábrahám ősatya családjával és félnomád törzsek egy csoportjával kijött a mezopotámiaiHáránból, és hazát keresett azon a földön, amelyet Istene mutatott neki.
A hagyomány alapján Kánaán földjére az i. e. 13. században áramlottak be a zsidó törzsek. A bibliai elbeszélést (katonai hódítást) a történészek elvetik.
A hagyomány alapján 12 törzs összevonásával az i. e. 11. században alakult ki az egységes zsidó állam. A mai történelemtudomány és bibliai régészet a 12 törzs létezését és ezen Egységes Királyság (Saul, Dávid és Salamon birodalma) létezését is legendaként kezeli.
A hagyomány alapján Salamon halála után a fia, Roboám király vezetésével elégedetlen északi törzsek I. Jeroboám vezetésével elszakadtak, s így két állam jött létre:
Az Izraeli Királyságot i. e. 722-ben megsemmisítették az asszírok, lakóit deportálták, Júda pedig az adófizetőjükké vált. I. e. 587-ben a babiloniak foglalták el Júdát, s lakói nagy részét elhurcolták (lásd babiloni fogság). Miután a perzsák legyőzték Babilóniát, visszatelepítették a zsidókat hazájukba, akik főpapjuk vezetésével korlátozott önkormányzatot élveztek. A makedón király, Nagy Sándor i. e. 332-ben hódította meg a területet Gáza ostroma után.
A terület fölött Sándor halála után évszázadokig a hadvezérei által alapított uralkodócsaládok, a Ptolemaida-dinasztia és a Szeleukida-dinasztia uralkodtak. Júdea a szeleukidák vazallusává vált, és gyorsan hellenizálódott. A hellenizáció idővel feszültséget és polgárháborús helyzetet teremtett az azt támogató és az azt elutasító zsidók között. A jeruzsálemi főpapok, Menelaosz és Jázon, valamint követőik között hatalmi harc dúlt. I. e. 168-ban Jázon sereget gyűjtött, és megtámadta Jeruzsálemet. Erre válaszul IV. Antiokhosz király elfoglalta Jeruzsálemet, és visszahelyezte Menelaoszt a főpapi méltóságba. Ezt követően Antiokhosz rendeleteket adott ki, melyek korlátozták a zsidó szokásrendet és vallásgyakorlatot. Diodórosz, ókori görög történetíró ekképp írta le a történteket: „...feláldozott egy nagy disznót Mózes képénél és Isten oltáránál, amely a külső udvarban állt, és meghintette azokat az áldozat vérével. Hasonlóképpen megparancsolta, hogy a könyveket, amelyekből arra tanították őket, hogy gyűlöljék az összes többi nemzetet, a disznóhúsból készült levessel hintsék meg. És eloltotta a templomban állandóan égő (általuk halhatatlannak nevezett) lámpást. Végül arra kényszerítette a főpapot és a többi zsidót, hogy disznóhúst egyenek.” A király parancsára megépült az Akra, a Jeruzsálemet ellenőrző fellegvár is.
A Szeleukidák ellen i. e. 167-ben, Júdás Makkabeus vezetésével felkelés indult. A felkelők első jelentős sikereként i. e. 164-ben visszafoglalták és újraszentelték a jeruzsálemi templomot; ennek emlékét őrzi a hanuka, a fények ünnepe. A Makkabeusok később kivívták Júdea függetlenségét, amelyet a Hasmóneus-dinasztia uralma alatt mintegy egy évszázadon keresztül őriztek meg.
Ióannész Hürkanosz Júdea királyaként területszerző háborúkba kezdett. I. e. 129. után elfoglalta Edomot, annak népét erőszakkal a zsidó vallás felvételére kényszerítve. Lerombolta Szamária városát és a Garizim hegyén épült templomot, kiirtotta és rabszolgasorba vetette a szamaritánusok népének nagy részét. Fia és utóda, I. Arisztobulosz Makkabeus a jeturiták földjének egy részét hódította meg, annak lakóit erőszakkal a zsidó vallás felvételére kényszerítve.
A függetlenségnek a Római Birodalom terjeszkedése vetett véget: Pompeiusi. e. 63-ban elfoglalta Jeruzsálemet. A terület római kliensállam lett. Júdea i.sz. 6-tól már a Római Birodalom tartománya volt, ezzel megszűnt a Levante területén kisebb-nagyobb megszakításokkal körülbelül az i. e. X. századtól létező izraelita, illetve zsidó államiság. I. sz. 130-ban Hadrianus császár a zsidó–római háború során elpusztult Jeruzsálem romjain új római stílusú település építését rendelte el Aelia Capitolina néven, ami a Bar Kohba felkelés kitöréséhez vezetett. Annak leverését követően (i. sz. 135), Júdea tartományt és a környező területeket a térség közkeletű görög nevét felhasználva Szíria Palesztina néven szervezte újjá, a zsidóknak pedig megtiltotta a jeruzsálemi letelepedést. Caesarea Maritima lett az új tartomány fővárosa.
Palesztina
A terület eztán évszázadokig viselte a Palesztina nevet. Palesztina Róma, illetve a Bizánci Birodalom uralma alatt állt egészen az iszlám hódításokig. A zsidó vallás a Római és Bizánci Birodalom területén is a bevett vallások közé tartozott, így követői szabadon gyakorolhatták vallásukat, virágzó zsidó közösségek éltek a birodalom számos területén.
I. sz. 608. ban zsidó felkelés indult Bizánc ellen. A felkelésre a Szászánida Birodalom és Bizánc közt kirobbant háborúskodás adott alkalmat. A perzsa hadak és a velük szövetkezett több tízezer zsidó felkelő 614-ben megostromolták és elfoglalták Jeruzsálemet. A hódítást fosztogatás, a keresztény templomok felgyújtása és nagyszámú keresztény lakos meggyilkolása kísérte. A perzsák Nehemiás ben Huszielt nevezték ki a város és környéke kormányzójává. Megindult a zsidók betelepedése a városba és környékére, a fennmaradt források szerint egy áldozati oltárt vagy zsinagógát is felállítottak a Templom-hegyen. A zsidó igazgatás hozzáfogott egy önkormányzó zsidó terület, tartomány kialakításához. Azonban a keresztény lakosság sérelmezte a zsidó kormányzat intézkedéseit, így a perzsák három év után visszaadták a terület igazgatását a keresztényeknek. A perzsák megtiltották a további zsidó betelepülést és lebontatták a Templom-hegyen épült új zsidó vallási építményeket.
Amikor Hérakleiosz bizánci császár 629-ben visszafoglalta a területet, a zsidó árulás miatt bosszúhadjáratot indított a zsidók ellen, elűzve és meggyilkolva a galileai és jeruzsálemi zsidó közösségek népességének jelentős részét.
Palesztina Jeruzsálem ostroma után, 637-ben került a Rásidún kalifák uralma alá és vált az iszlám világ részévé. Gázát is ebben az évben foglalta el Amr ibn al-Ász. A muszlimok a zsidókat és keresztényeket egyaránt a könyv népeinek tekintették, akik így megtarthatták vallásukat, saját közösségük ügyeit pedig saját törvényeik szerint intézhették (dzimma). Az arab uralom időszakában gyors akkulturáció és arabizálódás zajlott le a terület népességének körében.
1516-tól Palesztina az Oszmán Birodalom része volt. A muszlim dzimma hagyományát követve az oszmánok meglehetős türelemmel bántak nem muszlim alattvalóikkal. A soknyelvű és felekezetileg is sokszínű Oszmán Birodalom közigazgatásában a vallási felekezetek autonómiát élveztek, belügyeiket saját szokásaik és törvényeik szerint maguk intézhették (millet-rendszer). Számos népes és virágzó zsidó közösség élt a birodalom területén, így Palesztinában is. Ezek a közösségek azonban etnikailag, nyelvileg és műveltségükben is igen változatosak voltak, ami összekötötte őket, az a zsidó vallás, és általában őrizték különállásukat. A muszta'riba, az őshonos, arab nyelvű zsidóság mellé nagy számban érkeztek szefárd zsidók a Spanyolországból történt kiutasításuk után, valamint perzsa nyelvű iráni zsidók, romanióták és askenázi zsidók is. Az első világháború előtt Palesztinának körülbelül 60000 zsidó lakója volt, azaz a teljes népesség kevesebb, mint tíz százaléka.
Palesztina területén a fontosabb és sorsfordító események az 1. századtól a 20. század elejéig:
Jézus élete és működése. Az 1. és 2. századi zsidó felkelések során a rómaiak lerombolják Jeruzsálemet, a tartomány nevét Syria Palaestina névre változtatják, a zsidóknak pedig megtiltják a Jeruzsálemben és környékén történő letelepedést.
Az iszlám hódítás eléri a régiót. Jeruzsálem muszlim kézre kerül, felépül a Szikladóm. Megkezdődik a helyi lakosság gyors arabizációja és iszlamizációja.
Az európai lovagok az első keresztes hadjáratban elfoglalják Jeruzsálemet és keresztény államot alapítanak. Véres mészárlások és erődépítések korszaka.
Szaladin szultán visszafoglalja Jeruzsálemet (1187). Később a kairói székhelyű egyiptomi mamlúk katonai elit kormányozza a területet, végleg kiszorítva a kereszteseket.
I. Szelim szultán elfoglalja a régiót. Palesztina 400 évig az oszmán-török birodalom része lesz (Damaszkuszi, majd Bejrúti vilajetként). Békés viszonyok, de a területen az évszázadok során többször átsöpör a pestis, így a népesség alig növekszik.
19. század vége
Oszmán Birodalom (hanyatlás)
Európában megszületik a zsidó nacionalista cionista mozgalom, 1897-ben megalakul a Cionista Világszervezet, amelynek célja zsidó nemzetállam létrehozása Palesztinában. Európai zsidó bevándorlók érkeznek a területre (első alija), és földeket vásárolnak.
Azonban az újkorban számos országban teljessé vált a zsidóság emancipációja, a jogegyenlőség elérése. A zsidók megjelentek az európai országok és az USA kormányaiban, magas közigazgatási tisztségekben, a közéletben, és igen jelentős befolyással bírtak a gazdaságban és a pénzügyi életben.
A cionisták, a zsidó nacionalizmus hirdetőiként ezt a folyamatot elutasították, mivel meglátásuk szerint ez teljes beolvadáshoz, a zsidóság eltűnéséhez vezet. Herzl Tivadar külön művet szentelt az általa vélt tökéletes megoldásnak; Der Judenstaat című, német nyelvű munkájában arról értekezik, hogy a zsidóság nemzet, amelynek nemzetállamra van szüksége, mégpedig Palesztinában, a zsidóság ősi földjén. Kezdeményezésére hozták létre a Cionista Világszervezetet 1897-ben. A Cionista Világszervezet képviselői eztán számos kísérletet tettek, hogy uralkodóknál és kormányoknál kijárják elképzeléseik támogatását.
Az első világháborúban az Oszmán Birodalom a központi hatalmak tagjaként vett részt. A hosszan elhúzódó háború végső kimenetele sokáig bizonytalan volt, az antant országainak erőforráshiánya, az ír függetlenségi mozgalom fellángolása, az Orosz Birodalmat megrengető forradalmak nem sok jót ígértek az angoloknak és franciáknak. Ennek megfelelően e hatalmak igyekeztek támogatókat keresni háborús erőfeszítéseikhez. Számos nyílt és titkos alkut kötöttek, többek közt a központi hatalmak kisebbségeivel. Ide tartoztak a Kelet-Közép-Európa területén élő vagy onnan elszármazott, többnyire askenázi zsidó cionisták is.
A cionisták egyik vezetője, Náchum Szokolov 1917-ben kereste meg a francia kormányt a Palesztina zsidó gyarmatosítására vonatkozó cionista elképzelésekkel, amire a francia külügyminisztérium akkori főtitkára, Jules Cambon 1917. június 4-én kelt levelében támogatólag, de csak nagy általánosságban válaszolt.
Háim Weizmann és Náchum Szokolov végül a brit kormánynál járta ki, hogy az nyíltan támogassa a cionisták elképzeléseit. A Balfour-nyilatkozat 1917-es megszületésében jelentős szerepet játszott a cionista zsidó politikus Herbert Samuel, korábbi kormánytag, belügyminiszter is. 1915-ben „Palesztina jövője” (The Future of Palestine) címmel feljegyzést terjesztett a minisztertanács elé, melyben amellett érvelt, hogy Palesztina legyen a Brit Birodalom része, gyarmatként, vagy protektorátusként, lehetővé téve a tömeges zsidó bevándorlást.
A nyilatkozat kiadásának időpontjában Palesztina ugyan részleges brit katonai megszállás alatt állt, azonban jogilag az Oszmán Birodalom részét képezte, lakosságának pedig csak elenyészően kis része volt zsidó. Azonban Palesztina területére az arabok igényt tartottak saját leendő új országuk részeként, a terület lakosságnak döntő többsége ugyanis muszlim, keresztény és drúz vallású arabokból állt. Ráadásul erre vonatkozóan a britek már ígéretet is tettek Huszein bin Ali mekkai emírnek az 1915-1916-ban zajló McMahon–Huszein-levélváltás során.
A nyilatkozat kiadása és Palesztina brit megszállása nyomán megindult a zsidók tömeges bevándorlása Palesztinába. A zsidó bevándorlás hamar feszültséget szült és elégedetlenséghez vezetett az arab lakosság körében.
A háború után az antant hatalmai felosztották maguk közt az Oszmán Birodalom területeit. A Levante területe mandátumként került francia és brit fennhatóság alá. Ezt a fennhatóságot a világháború után létrehozott Népszövetség törvényesítette a mandátumrendszer keretében. A népszövetségi mandátumok rendszerét az 1919. június 28-án hatályba lépett Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányának 22. cikkelye hozta létre. Így került a terület brit fennhatóság alá, Brit Palesztin Mandátum néven. A brit igazgatás 1920 júliusában kezdődött, a mandátum pedig 1923. szeptember 29-től volt hatályos. A nyilatkozat megszületése körül lelkesen bábáskodó Herbert Samuel lett az ekkor hivatalosan még nem létező Brit Palesztin Mandátum első főbiztosa (high commissioner) 1920. június 1-től. Hivatalát 1925. július 31-ig töltötte be.
A Cionista Bizottság már 1918-ban Palesztinába érkezett, és a britek támogatásával és segítségével hozzálátott egy önálló zsidó közigazgatási intézményrendszer kiépítéséhez.
A zsidó bevándorlás okozta feszültségek, a palesztinai arab elégedetlenség újra és újra felszínre törtek tüntetések, zavargások és lázadások alakjában, csúcspontjukat pedig a több évig tartó, 1936-ban indult palesztinai arab felkelés során érték el. A felkelést a mandátum brit igazgatása és a cionista zsidó szervezetek együttműködve fojtották vérbe. A brit tisztek irányította zsidó irreguláris egységek (a különleges éjszakai osztagok, special night squads) törvénytelen kivégzéseikkel, éjszakai rajtaütéseikkel igyekeztek megfélemlíteni az arab népességet. Cionista hírszerzési adatok és besúgás alapján a britek tömegesen tartóztatták le az arab férfilakosságot is. Végül a brit hatóságok kénytelenek voltak kiegyezni a palesztinai arabokkal, és korlátozni a zsidó bevándorlást.
A második világháború után
Az ENSZ1947-es terve a Palesztin Mandátum felosztására
A zsidó bevándorlók és az arabok közti feszültség a világháború után ismét a polgárháborús helyzet kiújulásához vezetett. Az Irgun Zvai Leumi és a Stern zsidó fegyveres csoportok gerilla harcot folytattak és terrorcselekményeket hajtottak végre a brit kormányzat és az arab lakosság ellen. Így például 1946. április 25-én gépkocsikban alvó brit katonákat öltek meg az Irgun fegyveresei, 1946. július 22-én pedig felrobbantották a King David Hotelt, 97 embert megölve. 1946. október 31-én az Irgun terroristái bombát robbantottak az Egyesült Királyság római nagykövetségén. 1947. április 18- és 20-án bombát robbantottak két kórházban, 1947. szeptember 26-án pedig kiraboltak egy bankot Ramlában. Az angol kormány ekkor 50 ezer dolláros vérdíjat tűzött ki az Irgun vezető Menáhém Begín fejére, de elfogni nem tudták.
Végül a britek visszaadták a Brit Palesztin Mandátumot az Egyesült Nemzetek Szervezetének, a kezelhetetlen politikai helyzetre hivatkozva. Az ENSZ 1947. május 15-én létrehozta az UNSCOP-ot (United Nations Special Committee on Palestine), hogy a bizottság vizsgálja meg a területen a zsidók és palesztin arabok közt kialakult polgárháborús helyzet rendezésének lehetőségeit. A konfliktus rendezésének szándékával 1947. november 29-én az ENSZ KözgyűlésePalesztinát zsidó és palesztin államra osztotta. 1977 óta ezen a napon tartják a tagállamok a Palesztin szolidaritás nemzetközi napját.
Bár a számukra rendkívül előnytelen, a népességi arányokat és a tényleges területi viszonyokat nem tükröző tervet a palesztinai arabok elutasították, a cionista zsidó szervezetek 1948. május 14-én, még a brit mandátum május tizenötödikei hivatalos megszűnése előtt egyoldalúan kikiáltották Izrael állam megalakulását. Ez a lépés az eddigi izraeli-palesztin polgárháború kiszélesedéséhez, az 1948-as arab-izraeli háború kitöréséhez vezetett. A polgárháború és az arab-izraeli háború eseményei az arab lakosság tömeges meneküléséhez vezettek. A menekülők egy jelentős része az Egyiptom által elfoglalt Gázai övezetben lelt menedékre. Az övezetnek a menekültek érkezése előtt körülbelül 80000 lakója volt, ami hetek alatt 280000 főre duzzadt. Az érkezők nagy része az UNRWA által létrehozott menekülttáborokban lelt otthonra.
A harcokat tűzsünet zárta, a felek megállapodtak egy ideiglenes határban, az úgynevezett zöld vonalban. Jordánia elfoglalta Ciszjordániát és Kelet-Jeruzsálemet, a Gázai övezet pedig egyiptomi ellenőrzés alá került. Izrael 1949. május 11-én lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagja. A háború alatt az ENSZ becslése szerint 711000 arab, a korábbi arab lakosság 80%-a hagyta el Izraelt. A palesztin menekültek sorsa manapság az egyik fő ütközőpont az izraeli-palesztin konfliktusban.
Az új állam első éveiben a Dávid Ben-Gúrión miniszterelnök vezette Munkáspárt volt az izraeli politika fő ereje. Ezekben az években tömegesen vándoroltak be a holokauszt túlélői és az arab országokból kiüldözött zsidók. 1948 és 1958 között Izrael lakossága 800000-ről 2000000-ra nőtt. Az érkezők többségének nem volt vagyona és átmeneti táborokban laktak. 1952-ben több mint 200000-en éltek ilyen táborban. A válság megoldására Ben-Gurion jóvátételi egyezményt írt alá Nyugat-Németországgal, ami a zsidók körében tömeges tiltakozást váltott ki, Izrael eszméjét összeférhetetlennek tartották azzal, hogy üzleteljen Németországgal.
Az 1950-es években Izraelt gyakran érték a palesztin szabadságharcosok (fedajin) indította támadások, különösen az Egyiptom ellenőrizte Gázai övezet felől. Ezekre a támadásokra Izrael minden esetben ellencsapásokkal válaszolt. 1955. február 28-án az izraeli hadsereg különleges egységei a Fekete Nyíl Hadművelet keretében behatoltak a Gázai övezetbe, megtámadták az egyiptomi hadsereg Gáza város melletti laktanyáját és megöltek harmincnyolc egyiptomi katonát. Erre válaszul az egyiptomi hatóságok elkezdték gerilla-hadviselésre oktatni a palesztin ellenállókat, és már nem akadályozták tevékenységüket. Gamal Abden-Nasszer elnök egy esetleges újabb izraeli-arab vagy izraeli-egyiptomi háború kitörésére számítva az 1955-ös csehszlovák-egyiptomi fegyverüzlettel nagy mennyiségű korszerű fegyvert szerzett be, így nyílttá téve az eddig a színfalak mögött zajló izraeli-egyiptomi fegyverkezési versenyt. Az izraeli támadásokra válaszul Egyiptom kizárta Izraelt a Szuezi-csatorna használatából. Izrael háborúval fenyegette meg szomszédját. A támadásra végül a britekkel és franciákkal karöltve kerítettek sort, miután a három ország képviselői 1956. október 24-én Sèvres-ben aláírták az erről szóló Sèvres-i protokollt. A protokoll értelmében, ha a terv sikerrel jár, Izrael megszállja és annektálja a Gázai övezetet és a Sínai-félszigetet. A Szuezi válság néven elhíresült akcióban az izraeli csapatok 1956. október 29-én lépték át az egyiptomi határt.
1956. november 3-án és 12-én az izraeli hadsereg katonái 200~300 palesztint mészároltak le Hán Júnisz és Rafah menekülttáboraiban. Végül az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió nyomására Izrael 1957-ben kénytelen volt kivonulni az általa megszállt területekről.
1961-ben az izraeli titkosszolgálat, a Moszad elrabolta Adolf Eichmannt, a „végső megoldás” végrehajtóját, hozzávetőlegesen 6 000 000 zsidó kiirtásának egyik fő irányítóját, aki Argentínában élt, és Izraelben bíróság elé állították. Kötél általi halálra ítélték, és az ítéletet 1962. május 31-én végre is hajtották, majd Eichmann hamvait a Földközi-tengerbe szórták. Azóta izraeli bíróság senkit sem ítélt halálra.
1967-ben Egyiptom, Szíria és Jordánia fegyveres erőket vont össze határain, Egyiptom kiutasította az ENSZ békefenntartókat és lezárta az Akabai-öböl kijáratát. Izrael ezeket az akciókat casus bellinek (háborút indokló eseménynek) tekintette, és megtámadta szomszédait. A hatnapos háborúban Izrael döntő győzelmet aratott, megszállta Ciszjordániát, Gázát, a Sínai-félszigetet és a Golán-fennsíkot. Az 1949-es zöld vonal közigazgatási határ maradt Izrael és a megszállt területek között. Jeruzsálem határait viszont kibővítették, betagolták a városba Kelet-Jeruzsálemet. Az 1980-as Jeruzsálem-törvény ismét átszabta a városhatárt és felélesztette a nemzetközi vitát Jeruzsálem státuszáról.
Az arab államok 1967-es veresége nyomán megnőtt a palesztin fegyveres ellenállási és felszabadítási szervezetek szerepe. Közülük a legfontosabb a Palesztinai Felszabadítási Szervezet volt, amely szerint "a fegyveres harc az egyetlen út a haza felszabadítására." A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején palesztin csoportok izraeli célpontokat támadtak szerte a világban. Ezek közé tartozott a túszdráma a müncheni olimpián. Az izraeli válasz az Isten haragja művelet volt, amelynek keretében az izraeli titkosszolgálatok felkutatták és megölték a támadás résztvevőit. 1973. október 6-án, a zsidó naptár legszentebb ünnepén, jom kippur napján az egyiptomi és a szír hadsereg általános támadást indított Izrael ellen. A háború október 26-án ért véget.
Izrael sikeresen visszaverte az ellenségeit, de maga is nagy veszteséget szenvedett. A belső vizsgálat kizárta a kormányzat felelősségét a háborúban, de a közharag mégis lemondásra kényszerítette Golda Meir miniszterelnököt.
A '70-es, '80-as években Izrael súlyos társadalmi és gazdasági válságba merült. A jom kippuri háború nyomán a védelmi költségvetés elérte a bruttó hazai termék 30 százalékát, a jóléti rendszer fenntarthatatlanná vált, a nagy izraeli bankok tőzsdei manipulációi 1983-ban végül az izraeli tőzsde összeomlásához, a vezető izraeli bankok (Leumi, Hapoalim, HaMizrachi, Discount, and Clali) fizetésképtelenségéhez és államosításához vezettek. 1984-re az infláció elérte az évi 450 százalékot.
Az 1977-es Kneszet-választás jelentős fordulópont Izrael politikai történetében. Menáhém BegínLikud pártja legyőzte a munkáspártot. Egy évvel később Anvar Szadat egyiptomi elnök Izraelbe látogatott, beszédet mondott a Kneszetben. Ez volt az első eset, hogy Izrael létét egy arab ország államfője elismerte. Két évvel később Szadat és Menachem Begin aláírta a Camp David-i nyilatkozatot és az izraeli-egyiptomi békeszerződést. Izrael kivonult a Sinai-félszigetről és beleegyezett, hogy megbeszélések kezdődjenek a megszállt területeken élő palesztinok autonómiájáról. Erre azonban sohasem került sor. Begin kormánya törvényekkel és kedvezményekkel ösztönözte az izraeli zsidók Ciszjordániában való letelepedését. Számos zsidó település létesült, amelyek a palesztin népesség közé ékelődtek, szétforgácsolva azok közösségeit.
Izrael 1978-ban és 1982-ben is megszállta Dél-Libanont, a falangisták (spanyol mintára született libanoni keresztény fasiszta mozgalom) oldalán beavatkozva a részben álta szított libanoni polgárháborúba. A második megszállás csak 2000-ben ért véget.
A palesztinok első jelentős izraeli megszállás elleni lázadása, az első intifáda 1987-ben robbant ki, az erőszak hullámát hozta a megszállt területeken. A következő hat év során több mint ezer embert gyilkoltak meg. Közülük sokan a palesztinok belső leszámolásainak áldozatai. Az 1991-es öbölháború idején a PFSZ és sok palesztin Szaddám Huszein támogatója volt, örült Irak Izrael elleni rakétatámadásainak.
1992-ben Jichák Rabin lett Izrael miniszterelnöke. Választási kampányában Izrael szomszédaival kötött kompromisszumokat ígért. A következő évben izraeli részről Simón Peresz, palesztin részről Jasszer Arafat aláírta az oslói jegyzőkönyvet, amely előirányozta Ciszjordánia és a Gázai övezet részére egy önkormányzó Palesztin Hatóság felállítását. A nyilatkozat tartalmazta Izrael elismerését és a fegyveres ellenállás felhagyását. 1994-ben írták alá az izraeli-jordániai békeszerződést, ezzel Jordánia lett a második arab állam, amely felvette a diplomáciai kapcsolatot Izraellel.
A palesztinokat letaglózta a szélsőséges cionista zsidó telepes, Baruch Goldstein által 1994 februárjában elkövetett terrortámadás, melynek során Goldstein a hebroniIbrahimi-mecset imádkozó palesztinokat ölt és sebesített meg. A támadásban 29-en meghaltak és 125-en megsebesültek. Az oslói megállapodások ellenére tovább folyt a zsidó telepek bővítése és építése, szaporodtak az útzárak és ellenőrző pontok és romlott a palesztinok gazdasági helyzete. Az oslói nyilatkozat izraeli közvélemény általi támogatását elolvasztották a folytatódó palesztin öngyilkos merényletek. 1995 novemberében Jichak Rabint megölte egy szélsőjobboldali zsidó, mert károsnak tartotta a békefolyamatot. Ez a merénylet sokkolta az országot.
Ehúd Bárák1999-ben megválasztott miniszterelnök visszavonta az izraeli csapatokat Dél-Libanonból, és megbeszéléseket folytatott Jasszer Arafattal, a Palesztin Hatóság elnökével és Bill Clinton amerikai elnökkel 2000 júliusában, Camp Davidben. A tárgyalások során Barak ismertette a palesztin állam megteremtésére vonatkozó tervét, de Jasszer Arafat a felkínált kedvezőtlen feltételek miatt elvetette azt. A tárgyalások összeomlása után kezdődött a második intifádá.
21. század
A 2001. évi rendkívüli választásokon Aríél Sárón lett az új miniszterelnök. Hivatali idejében kivonult a Gázai-övezetből és kerítést építtetett Ciszjordánia körül. 2006-ban beteg lett, kómába esett. Hivatalát Ehúd Olmert vette át.
2005-ben Izrael kiürítette a Gázai övezet néhány ezer zsidó telepes által lakott zsidó telepeit, és kivonta az izraeli katonaságot a területről. Azonban a terület szárazföldi, tengeri és légi zárlatát továbbra is fenntartotta.
2006július 12-én a Hezbollah rakéta- és aknavető támadásokat indított az izraeli katonai állások és határmenti telepek ellen. Harcosai egy csoportja behatolt izraeli területre és fogságba ejtett két katonát. Válaszként az izraeli légierő csapást mért libanoni célpontokra (utakra és hidakra, valamint Bejrút repülőterére). 40 polgári áldozata volt ennek a légitámadásnak. Erre a Hezbollah lőni kezdte Izrael északi határa mentén a lakott településeket. Végül öthetes háború tört ki, Izraelben második libanoni háború néven emlegetik. A háború után lemondott az izraeli vezérkari főnök, Dan Halutz. 2007. november 27-én Ehúd Olmert izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász palesztin elnök megállapodott, hogy tárgyalásokat kezdenek minden vitás kérdésről és 2008 végéig valamiféle megállapodásra jutnak.
2008 és 2022 közt Izrael a Gázai övezetben öt háborút és több mint harminc katonai hadműveletet indított. Ezek a harcok jelentős károkat okoztak, ami miatt Gáza kiterjedt felújításra és helyreállításra szorult, de ez az izraeli zárlat miatt nem történhetett meg.
2023. október 7-én a Hamász kitört a 2006 óta izraeli zárlat alatt álló Gázai övezetből, és összehangolt támadást indított a gázai határsávban található katonai támaszpontok, katonai őrhelyek, laktanyák és zsidó települések ellen. Az áldozatok és sebesültek mellett több mint 200 személyt foglyul ejtettek és a Gázai övezetbe vittek, hogy az izraeli börtönökbe zárt palesztinok kiszabadítására, fogolycserékre használhassák fel őket. Izrael azonnal támadást indított a Gázai övezet ellen, ahol az izraeli hadsereg támadásai palesztin emberek tízezreit ölték meg. Az igen hosszúra és kegyetlenre nyúlt bosszúhadjárat miatt az izraeli kormányt nemzetközi szervezetek és emberi jogi szakértők népirtással és háborús bűncselekmények elkövetésével vádolták.
2025 őszére a Gázai övezetbe vitt minden izraeli fogoly kiszabadult.
A gázai bosszúhadjárat, a ciszjordániai hadműveletek és Dél-Libanon megszállása okán megnövekedett élőerőigény miatt az izraeli kötelező katonai szolgálat alól Izrael alapítása ótat mentességet élvező ultraortodox haredi zsidók kötelező katonai szolgálatának törvénybe foglalása újra előtérbe került. Az ügy évtizedek óta vita tárgya, társadalmi feszültségek forrása. A hadsereg által a haredi fiataloknak kiküldött behívók miatt tömegtüntetések zajlottak.
Gázai palesztinok egy izraeli támadásban meghalt gyermekeket gyászolnak
A Kneszet (parlament) Nyugat-JeruzsálembenA parlament üléstermeA legfelsőbb bíróság épülete, JeruzsálemA védelmi minisztérium épülete, Tel Aviv
Államforma, alkotmány
Izrael államformája parlamentáris köztársaság, általános választójoggal. Berendezkedése miniszteriális. A parlamenti többség által támogatott képviselő személye lesz a miniszterelnök, aki általában a legnagyobb párt elnöke szokott lenni. Izraelt 120 fős törvényhozás kormányozza, amit Kneszetnek neveznek. Izrael pártlistás arányos választási rendszert működtet, zárt listákkal, a parlamenti bejutási küszöb 3,25% egy frakciónak. A viszonylag alacsony küszöb miatt Izraelben sok kis párt jut be a parlamentbe, ami koalíciós kormányokat szokott eredményezni.
Rendes választásokat 4 évente tartanak, de a koalíciók felbomlása és a bizalmatlansági indítványok miatt gyakoriak a kormányválságok, így nem ritkák az előrehozott választások. A köztársasági elnököt a Kneszet választja, egyszeri hétéves időszakra. Az államfő jogköre korlátozott, feladatai jobbára ceremoniálisak.
Izraelnek nincs alkotmánya, a kormányzat működése az alapvető törvényeken (basic laws) alapul. Izraelben az állam 1948-as kikiáltása óta hivatalosan vészhelyzet, ennek megfelelően vészhelyzeti kormányzat van érvényben. Ez az örökös vészhelyzet olyan jogokkal és eszközökkel ruházza fel a mindenkori kormányt és katonai vezetést, amelyek valóban működő demokratikus társadalmakban elképzelhetetlenek. Ilyenek például a sajtótermékek előzetes és utólagos cenzúrája, vagy az adminisztratív őrizet, ami lehetővé teszi az izraeli hatóságok számára, hogy palesztinokat vádemelés és bírósági eljárás nélkül, az őrizetbevétel alapjául szolgáló bizonyítékokat sem a fogvatartottakkal, sem védőikkel nem ismertetve, gyakran pusztán titkosszolgálati információk alapján gyakorlatilag korlátlan ideig fogságban tarthassanak.
A sajtó és médiaszabadság a gázai háború kezdete (2023) óta jelentősen romlott, és a nemzetközi rangsorokban történelmi mélypontra süllyedt. Az RSF 2026-os rangsorán a vizsgált 180 ország közül a 116. helyen végzett.
Palesztin-kérdés
Az Izrael által a Gázai övezetben és Ciszjordániában elkövetett jogsértések, tömeggyilkosságok és háborús bűnök kikezdték Izrael nemzetközi megítélését. A Pew Research Center 2026-os kutatása szerint az általuk vizsgált 36 országban, köztük Magyarországon, Izrael megítélése többségében kedvezőtlen, vagy nagyon kedvezőtlen.
Nemzetközi elismertség
Izrael 2019 végén az ENSZ 193 tagállama közül 162-vel állt diplomáciai kapcsolatban. Az arab országok közül csak Egyiptommal és Jordániával tartott fent kapcsolatot, majd 2020-ban az Egyesült Arab Emírségekkel is békeszerződést írt alá, így az arab államok közül ez az ország lett a harmadik, amellyel diplomáciai kapcsolatot létesített.
Gazdaság
Izrael által exportált anyagi javak értékének megoszlása színezett kategóriákban. A terület az eladott áru összes értékének a megfelelője
Általános adatok
Izraelt az egyik legfejlettebb országnak tartják a Közel-Keleten gazdasági és ipari tekintetben, de világszinten is kiemelkedő teljesítményt nyújt. A gazdasága 2022-ben a világ országai közül a 27. helyen állt a nominális GDP-t tekintve, és a 11. helyezett volt az egy főre jutó (nominális) GDP tekintetében.
Az ország felsőoktatási rendszerének minősége és a bevándorlók képzettsége miatt a technológia és a gazdasági fejlődés komoly ütemben halad. 2010-től OECD-taggá vált. A világon a második az ún. startup cégek létszámában, az USA után. Izrael nemzeti bankja 78 milliárd USD értékű valutatartalékkal rendelkezik.
Bár Izrael geológiai adottságai sem a mezőgazdaságnak, sem az iparnak nem teremtenek jó körülményeket, a belterjes fejlesztése mindkét szektornak az országot nagyjából mezőgazdaságilag önellátóvá tette, ez alól két komoly kivételt képez a marhahús és a gabonafélék. 2012-ben Izraelbe 77,59 milliárd dollár értékben importáltak, főként nyersanyagokat, hadi felszerelést, termelőeszközöket, nyers gyémántokat, üzemanyagokat, gabonát és egyéb fogyasztói javakat. Fő exportcikkek voltak az azonos évben elektronikai áruk, szoftverek, számítástechnikai rendszerek, kommunikációs eszközök, gyógyászati segédeszközök, gyógyszerek, gyümölcsök, vegyi anyagok, haditechnikai eszközök és csiszolt gyémántok. 2012-ben az export értéke 64,74 milliárd dollárt ért.
Az Azrieli Center Tel-Avivban a dinamikus izraeli gazdaság jelképe
Mezőgazdasága fejlett, a termőföld és az öntözővíz hiánya miatt igen belterjes. A főként kivitelre termesztett jaffa-narancs, grapefruit, banán, egzotikus déligyümülcsök, primőráruk mellett kiemelhető az iparszerű baromfitenyésztés, illetve a világon a legmagasabb tejhozamot adó tehenészet.
A mezőgazdaságban egyre jobban visszaszorulnak a kibucok, noha az állam alapításakor még nagy szerepük volt. Az olivabogyó termelése is nagytételben folyik.
Ipar
A tel-avivi Gyémánttőzsde negyed Izrael gyémántiparának központja
Izrael ásványkincsekben szegény ország. Foszfátot, kálisót, kősót és magnézium-bromidot termelnek ki területén. Nagy mennyiségű import nyersanyagra, energiahordozókra szorul.
Legfontosabb iparágai:
csúcstechnológiai termékek gyártása (beleértve a repülőgépeket, a kommunikációt, a számítógéppel segített tervezést és gyártást, orvosi elektronikát, száloptikát)
Exporttermékek: műszaki felszerelések és alkatrészek, katonai felszerelések, szoftverek, csiszolt gyémánt, mezőgazdasági termék, vegyipari termékek, textil és ruha
Importtermékek: nyersanyagok, katonai felszerelések, nyers gyémánt, üzemanyag és energia, közszükségleti cikkek
A turizmus, különösen a vallási turizmus, fontos iparág, ahol a strandok, a régészeti lelőhelyek, más történelmi és bibliai helyszínek, valamint az egyedi földrajzi adottságok is vonzzák a turistákat. 2017-ben rekord számú, 3,6 millió turista látogatott Izraelbe, ami 25 százalékos növekedést jelent 2016 óta, és 20 milliárd sékellel járult hozzá a gazdasághoz.
Izraelt Nyugat-Ázsia és a Közel-Kelet legfejlettebb országának tekintik gazdasági és ipari fejlődés tekintetében is. 2023 októberében az IMF Izrael GDP értéket 521,7 milliárd dollárra, míg az egy főre jutó GDP értékét 53 200 dollárra becsülte meg. Az egy főre jutó nominális jövedelem alapján Izrael Ázsia harmadik leggazdagabb országa, és a Közel-Keleten Katar után itt a legmagasabb az egy felnőttre jutó átlagos vagyon. 2010-ben csatlakozott az OECD-hez. Az ország a 35. helyen áll a Világbank üzleti tevékenység egyszerűsítését mérő indexén. A gazdasági adatok Izrael gazdasági területét fedik le, beleértve a Golán-fennsíkot, Kelet-Jeruzsálemet és a Ciszjordániában található izraeli telepeket is.
A korlátozott természeti erőforrások ellenére a mezőgazdaság intenzív fejlődése az elmúlt évtizedekben Izraelt nagyrészt önellátóvá tette az élelmiszertermelésben, a gabonafélék és a marhahús kivételével. A 2020-ban összesen 96,5 milliárd dollár értékű import nyersanyagokat, katonai felszereléseket, beruházási javakat, nyersgyémántokat, üzemanyagokat, gabonát és fogyasztási cikkeket foglal magában. A vezető exportcikkek közé tartoznak a gépek, berendezések, szoftverek, csiszolt gyémántok, mezőgazdasági termékek, vegyi anyagok, textilek és ruházati cikkek; 2020-ban az export elérte a 114 milliárd dollárt. Az Izraeli Bank 201 milliárd dollárnyi devizatartalékkal rendelkezik, ami a 17. legmagasabb a világon. Az 1970-es évek óta Izrael katonai segélyt, valamint hitelgaranciákat kapott az Egyesült Államoktól, amelyek Izrael külső adósságának nagyjából felét teszik ki.
Izraelben található a második legtöbb startup cég az Egyesült Államok után, és a harmadik legtöbb NASDAQ-on jegyzett vállalat. Világelső az egy főre jutó startupok számában, és „Start-Up Nemzetnek” is nevezik. Az Intel és a Microsoft Izraelben építette első külföldi kutatási és fejlesztési létesítményeit, és más high-tech multinacionális vállalatok is nyitottak kutatási és fejlesztési központokat az országban.
A munkahét vasárnaptól csütörtökig (ötnapos munkahét esetén) vagy péntekig (hatnapos munkahét esetén) tartanak. A sábbát tiszteletben tartása érdekében azokon a helyeken, ahol péntek munkanap és a lakosság többsége zsidó, a pénteket „rövid napnak” tekintik. Számos javaslat született a munkahétnek a világ többségéhez való hozzáigazítására.
Tudomány és technológia
Matam high-tech park Haifában
Izrael élvonalbeli szoftver-, kommunikációs és élettudományi technológiáinak fejlesztése a Szilícium-völgyhöz való hasonlítást váltott ki. Izrael a világon az első a kutatás-fejlesztésre fordított GDP-arányos kiadások tekintetében. Izraelben 10 000 alkalmazottra vetítve 140 tudós, technikus és mérnök jut, ami a legmagasabb szám a világon, és 2004 óta hat Nobel-díjas tudóst tudhat magáénak, többnyire kémiából, valamint gyakran tartják az egy főre jutó tudományos cikkek számának legmagasabb arányával rendelkező országok egyikének.
2012-ben Izrael a kilencedik helyen állt a világon a Futron Űrversenyképességi Indexe alapján. Az Izraeli Űrügynökség minden űrkutatási programot tudományos és kereskedelmi célokkal koordinál, és legalább 13 kereskedelmi, kutató és kémműholdat tervezett és épített. Néhány műholdat a világ legfejlettebb űrrendszerei közé sorolnak. A Shavit egy Izrael által gyártott hordozórakéta, amellyel kis műholdakat lehet alacsony Föld körüli pályára állítani. Először 1988-ban indították útjára, ezzel Izrael lett a nyolcadik ország, amely űrhajózási képességgel rendelkezik. 2003-ban Ílán Rámón lett Izrael első űrhajósa, aki a Columbia űrsiklóvégzetes küldetésén vett részt.
A vízhiány innovációt ösztönzött a vízmegtakarítási technikák terén. A vízhiányra válaszul Izraelben dolgozták ki a víztakarékos csepegtető öntözés egyik első modern eljárását. Izrael a sótalanítás és a víz újrahasznosításának technológiai élvonalában is jár. A Sorek sótalanító üzem a világ legnagyobb fordított ozmózissal működő tengervíz-sótalanító létesítménye. 2014-re a sótalanító programok az ivóvízellátás nagyjából 35%-át biztosították, és várhatóan 2050-re 70%-ot fognak kiszolgálni. 2011-ben Izrael víztechnológiai ipara körülbelül évi 2 milliárd dollárt ért, a termékek és szolgáltatások éves exportja több tízmillió dollár volt. A fordított ozmózis technológiájában elért újításoknak köszönhetően Izrael várhatóan nettó vízexportőrré válik.
Izrael magáévá tette a napenergiát; mérnökei a napenergia-technológia élvonalában vannak, és napelemes vállalatai világszerte dolgoznak projekteken. A háztartások több mint 90%-a napenergiát használ a meleg víz előállításához, ami egy főre vetítve a legmagasabb arány. A kormányzati adatok szerint az ország évi 8%-ot takarít meg áramfogyasztásából a napenergia fűtésre való felhasználásának köszönhetően. A földrajzi szélességi fokon tapasztalható magas éves beeső napsugárzás ideális feltételeket teremt a Negev nemzetközileg elismert napenergia-kutatási és -fejlesztési iparának.
Energia
Izrael 2004-ben kezdte meg a földgáz kitermelését saját tengeri gázmezőiből. 2009-ben a Tamar gázmezőt fedezték fel a part közelében, 2010-ben pedig a Leviathan gázmezőt. E két mező földgázkészletei több mint 50 évre energiabiztonságot biztosíthatnak Izraelnek.
A Ketura Sun Izrael első kereskedelmi célú napelemes mezője.
2016-os adatok szerint Izraelben 19 224 kilométernyi aszfaltozott út van és 3 millió gépjármű. Az 1000 főre jutó gépjárművek száma 365, ami viszonylag alacsony a fejlett országok között. Az ország célja, hogy 2030-ra az utakon közlekedő járművek 30%-át elektromos hajtás tegye ki.
Izraelben 5715 busz közlekedik menetrend szerinti útvonalakon, amelyeket több fuvarozó üzemeltet, amelyek közül a legnagyobb és legrégebbi az Egged, amely az ország nagy részét lefedi. A vasútvonalak 1277 kilométer hosszúak és az állami tulajdonban lévő Izraeli Vasutak üzemeltetik őket.
Izraelt három nemzetközi repülőtér szolgálja ki: a Ben-Gurion repülőtér, az ország fő nemzetközi légi közlekedési csomópontja; a Rámón repülőtér; és a Haifa repülőtér. A Ben-Gurion repülőtér több mint 21,1 millió utast szolgált ki 2023-ban. Három fő kikötője van: a legrégebbi és legnagyobb Haifa kikötője; Asdód kikötője; és Eilat kikötője a Vörös-tengeren.
Ingatlanárak
A lakásárak az összes ország felső harmadában szerepelnek, átlagosan 150 fizetés szükséges egy lakás megvásárlásához. 2022-ben Izraelben körülbelül 2,7 millió ingatlan volt, és ez a szám évente több mint 50 000-rel nőtt. A lakások iránti kereslet azonban meghaladja a kínálatot, 2021-re körülbelül 200 000 lakás hiánya volt tapasztalható. Ennek eredményeként 2021-re a lakásárak 5,6%-kal emelkedtek. 2021-ben az izraeliek rekordösszegű, 116,1 milliárd sékel jelzáloghitelt vettek fel, ami 50%-os növekedést jelentett 2020-hoz képest.
Népesség
Képek
Haredi (ultraortodox) zsidók
Haszid zsidó
A Nagy Zsinagóga Jeruzsálemben
A Hurva-zsinagóga belseje, Jeruzsálem
Zsinagógabelső
A Belz Nagy Zsinagóga belseje
Vallásos zsidók imádkoznak a siratófalnál Jeruzsálemben
JeruzsálemTel-AvivHaifaNetanya
Izraeli fiatalok
Izraelben utoljára 2022-ben történt népszámlálás. Ennek megfelelően a jelenlegi népességre vonatkozóan közölt adatok csupán becslések.
Az izraeli statisztikai hivatal becslése szerint Izrael állam 2026-os népessége kb. 10,2 millió, amelyből kb. 76%-a zsidó, 21,1%-a arab (palesztin), 2,9%-a egyéb etnikumú.
Azonban Izrael a 2026-ban is törvénytelen katonai megszállás alatt tartja a a palesztin területeket, ahol illegális zsidó telepeket létesít. Izrael és a nemzetközi közösség máshogy számolja e területek népességét. Az illegális zsidó telepek népességét Izrael saját állampolgáraiként/népességeként könyveli el, miközben jelenlétük a területen már önmagában is súlyosan jogsértő. Izrael állam nemzetközileg elismert határain belül (az 1948-as háborút lezáró tűzszüneti megállapodásban rögzített zöld vonal) 2026-ban körülbelül 9 millió lakos él, akiknek 21 százaléka palesztin arab.
A megszállt palesztin területekre betelepült zsidó telepeseket és a palesztin őslakosságot is figyelembe véve 2024-ben az izraeli ellenőrzés alatt álló területek népessége 14,5 millió körüli volt, aminek nagyjából fele palesztin, fele zsidó volt.
Izrael népsűrűsége 2018-ban
Népességének növekedése
Izrael népességének növekedése 1948 és 2020 között:
Izrael hivatalos nyelve az újhéber (ivrit). Korábban az arab nyelv is Izrael hivatalos nyelve volt, azonban 2018-ban az arab nyelvet az izraeli országgyűlés „speciális státuszra” minősítette vissza. A héber az állam elsődleges nyelve, amelyet a lakosság többsége minden nap beszél.
A bevándorlók országaként számos nyelv hallható az utcán. A volt Szovjetunióból és Etiópiából történő tömeges bevándorlás miatt oroszul és amhara nyelven sokan beszélnek. 1990 és 2004 között több mint egymillió orosz ajkú bevándorló érkezett a posztszovjet államokból, és mintegy 130 ezer etióp zsidó él itt. A franciát legalább 700 ezer izraeli beszéli, akik többnyire Franciaországból és Észak-Afrikából származnak (utóbbiak maghrebi zsidók).
A mandátum ideje alatt az angol hivatalos nyelv volt Palesztinában, azonban Izrael megalakulása után elveszítette ezt a státuszt, de megőrizte közvetítő nyelvi szerepét, mivel a világ népességének elsöprő többsége nem ír, olvas, vagy beszél ivritül. Sok izraeli viszonylag jól beszél angolul, mert kettős állampolgár. Az angol nyelvet már az általános iskolában tanítják. Emellett az izraeli egyetemek angol nyelvű kurzusokat is indítanak különböző tantárgyakból.
A Gallup 2015-ös felmérése azt állapította meg, hogy az izraeliek 65%-a "nem vallásos", csak 30%-uk tartja magát "vallásos"-nak. 2007-ben az Israeli Democracy Institute közvélemény-kutatása szerint az izraeli zsidók 27%-a tartja be vallási előírásként a szombatot, míg 53%-a azt mondta, hogy egyáltalán nem tartja be.
A keresztény lakosság elsősorban arab és arámi keresztényekből áll, de jelentős közöttük a posztszovjet bevándorló, a multinacionális eredetű külföldi munkás és a messiási zsidóság hívei is, akiket a legtöbb zsidó és keresztény a kereszténység egyik formájának tekint.
A legősibb keresztény egyházak: az örmény és az úgynevezett keleti – szír, káldeus, kopt, etióp – egyházak időben és térben a leghívebben őrzik szellemiségükben, hangulatukban, rítusaikban Jézusnak és tanítványainak korát. Továbblépve az időben és térben a görögkeleti ortodox egyház is sajátos archaikus karaktert alakított ki.
Izrael kultúrájának gyökerei már jóval az állam 1948-as létrehozása előtt kialakultak, és visszavezethetők az ókori Izraelbe. A kultúra magába foglalja a zsidó kultúrát, a diaszpóra zsidó történetét, a cionista mozgalom 19. század végén kialakult ideológiáját, valamint az Izraelben élő arab izraeli lakosság és az etnikai kisebbségek, köztük a drúzok, cserkeszek, örmények és sok más nép hagyományait.
Izrael a zsidó kultúra szülőhelye, kultúrája magába foglalja a filozófiát, az irodalmat, a költészetet, a művészetet, a mitológiát, a folklórt, a miszticizmust, a vallási ünnepeket és a zsidó vallást is, amely fontos szerepet játszott a kereszténység és az iszlám kialakulásában is.
Turizmus
Képek
Jeruzsálem
Gecsemáné kertArab bazár Jeruzsálemben
Tower of David, Jerusalem
Akko (Acre)
Hamat Gader
Cézárea
Ókori zsinagóga romjai a Bar'am Nemzeti Parkban
Bét-Seán
Masszáda
Vízesés Ein-Gedinél
Avshalom-barlang, Soreq
Eilat tengerpartjának északi része
A Vörös-tenger élővilága
Az idegenforgalom az egyik legfontosabb jövedelemforrás. Izraelbe évente több millió látogató érkezik, akiket a vallási szenthelyek, a gazdag történelmi emlékek, a modern tengerparti városok és a különleges természeti látnivalók vonzanak.
2019-ben 4,5 millió látogató érkezett Izraelbe. Az ország rengeteg történelmi és vallási helyet, tengerparti üdülőhelyet, természeti látnivalót, széles körű régészeti, örökség-, kaland- és ökoturizmust kínál. Ebben az országban a legmagasabb az egy főre jutó múzeumok száma a világon.
A leglátogatottabb város Jeruzsálem, a leglátogatottabb hely a nyugati fal volt. 2017-es adat alapján a legtöbb turista az Egyesült Államokból érkezett, akik az összes látogató 19% -át tették ki, ország alapján őket követte Oroszország, Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Kína, Olaszország, Lengyelország és Kanada.
A világszerte ismert és használatos naptártól eltérően, Izraelben a hold járása alapján szerkesztett vallási naptárt is használnak, melynek kezdete a világ megteremtésének időpontja.
Miután a zsidó naptárban az év holdév – ami valamivel rövidebb, mint a nap-év, az ünnepek zsidó dátumai sem egyeznek a hagyományos naptár dátumaival. Így például az újév két napja szeptember és október bármelyik napján is lehet, ahogy a purim, az örömünnep is vándorolhat február és március között.
A heti általános munkaszüneti nap a szombat (sábát), de az arabok pénteken, a keresztények pedig vasárnap tartják zárva az üzleteiket. A zsidók a Tóra alapján a napokat naplementétől naplementéig számolják, ezért az izraeli szombati munkaszüneti nap már pénteken naplementétől kezdődik. Szombaton (vagyis péntek estétől szombat estig) nem közlekednek az autóbuszok (kivéve egyes városokat, ahol Sherut buszok mennek), sem a vonatok.
Rós hásáná – a zsidó újév, Tisri hónap 1-2. (szeptember vagy október)
Jom kippur – az egyik legnagyobb ünnep, az egész ország – még a nem vallásosak is – a teljes napot ünnepi hangulatban töltik.
Szukkót – 7 napos sátoros ünnep a 40 éves pusztai vándorlás emlékére
Purim – az egyik leglátványosabb ünnep Ádár hónapban 14-én (február-március)
Pészach – 8 napos ünnep az egyiptomi fogságból való szabadulás emlékére. Niszán hónap 14-től tartják (március-április)
Nemzeti ünnep – függetlenség napja1948 a zsidó naptár szerint ünneplik, minden év Ijjár hó 5-én. A függetlenség kikiáltása 1948. május 14-én (Gergely-naptár) 5708. év Ijjár hó 5-én (zsidó naptár) történt. Így az ünnep napja évente mozgó dátum a Gergely-naptárhoz képest.
↑Az ún. Jeruzsálem-törvény kimondja, hogy „az egy és oszthatatlan Jeruzsálem Izrael fővárosa”, a város az országos kormányzat székhelye, az elnöki rezidencia is a városban van, a legtöbb kormányhivatal, az izraeli Legfelsőbb Bíróság és a Kneszet, az izraeli parlament háza. Az ENSZ és a legtöbb ország nem ismeri el a Jeruzsálem-törvényt: követségeik más városokban, Tel-Avivban, Ramat Ganban és Hercliján működnek. (CIA FactbookotArchiválva2018. december 24-i dátummal a Wayback Machine-ben és Izrael térképét) A Palesztin Hatóság Kelet-Jeruzsálemet tekinti a jövőbeli Palesztin Állam leendő fővárosának, így a város végleges státusa további tárgyalások függvénye Izrael és a Palesztin Hatóság között. (Negotiating Jerusalem, University of MarylandArchiválva2006. május 14-i dátummal a Wayback Machine-ben).
↑"Iran's Khamenei says Israel 'not a country, but a terrorist base'". France 24 (angol nyelven). 2021. május 7. Hozzáférés: 2024. július 28.. "Israel is not a country, but a terrorist base against the nation of Palestine and other Muslim nations," Khamenei said in live televised remarks.
↑"The Law of Return". Knesset. 2005. november 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. augusztus 14.
↑DellaPergola, Sergio (2014). Dashefsky, Arnold; Sheskin, Ira (eds.). "World Jewish Population, 2014". Current Jewish Population Reports. 11. The American Jewish Year Book (Dordrecht: Springer): 5–9, 16–17. 2018. december 25. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. január 3.. Israel's Jewish population (not including about 348,000 persons not recorded as Jews in the Population Register and belonging to families initially admitted to the country within the framework of the Law of Return) surpassed six million in 2014 (42.9% of world Jewry).
↑Report, World Happiness (2018. március 14.). "World Happiness Report 2018". World Happiness Report (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2019. február 26.
↑És monda: Ne Jákóbnak hívják többé a te nevedet, hanem Izraelnek; mert mint fejedelem hatalmad van Istennél és az embereknél, és győztél." ( 1Mózes 32:28, 35:10). Lásd még Hóseás 12:5 .
↑Ehrlich, Carl S. (2001). Philistines. The Oxford Guide to People and Places of the Bible. Bruce M. Metzger és Michael D. Coogan (szerk.). Oxford University Press.
↑Jacobson, David (2001). "When Palestine Meant Israel". Biblical Archaeology Review. 27 (3). 2011. július 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. november 11.{{cite journal}}: More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó)
123Haran, Miriam; Samuels, Rana; Gabbay, Shoshana; Mingelgrin, Uri (2002. november 1.). "Quality indicators of the state of chemical pollution in israel". Israel Journal of Chemistry (angol nyelven). 42 (1): 119–132. doi:10.1560/QU9Q-XGF9-HUM6-DA61. ISSN1869-5868.
↑Bar-Or, Yeshayahu; Matzner, Orna. "State of the Environment in Israel Indicators, Data and Trends 2010" (PDF). Israel Ministry of Environmental Protection. State of Israel Ministry of Environmental Protection Office of the Chief Scientist.
↑„The ‘Conquest model’ is dead. No reputable archaeologist today, evangelical or otherwise, defends the literal historicity of the book of Joshua as an account of a swift, uniform military invasion of Canaan.” - Dever, W. G. (2003). Who Were the Early Israelites and Where Did They Come From?. Wm. B. Eerdmans Publishing.
↑„The conclusion—that the military conquest of Canaan by a unified nation of Israel is archaeologically contradicted—has long been accepted by the majority of contemporary biblical scholars and archaeologists.” - Finkelstein, I., & Silberman, N. A. (2001). The Bible Unearthed: Archaeology's New Vision of Ancient Israel and the Origin of Its Sacred Texts. Simon and Schuster / Touchstone Edition.
↑Lipschits, Oded (2014). "The history of Israel in the biblical period". In Berlin, Adele; Brettler, Marc Zvi (eds.). The Jewish Study Bible (2nd ed.). Oxford University Press. pp. 2107–2119. ISBN978-0-19-997846-5. As this essay will show, however, the pre monarchic period long ago became a literary description of the mythological roots, the early beginnings of the nation and the way to describe the right of Israel on its land. Though the archeological evidence also does not support the existence of a united monarchy under David and Solomon as described in the Bible, meaning the rubric of "united monarchy" is best abandoned, it remains useful for discussing how the Bible views the Israelite past. [...] Although the kingdom of Judah is mentioned in some ancient inscriptions, they never suggest that it was part of a unit comprised of Israel and Judah. There are no extrabiblical indications of a united monarchy called "Israel."
↑Raban, Avner; Holum, Kenneth G. (1996). Caesarea Maritima: a retrospective after two millennia. Leiden: E.J. Brill. p. xxviii. ISBN90-04-10378-3. OCLC 34557572. Caesarea Maritima, more commonly Caesarea Palestine in the ancient texts, was a foundation of Herod the Great. [Footnote: Also Caesarea Stratonis, etc.; see I. Benzinger, RE 4 (1894), s.v. Caesarea (10), 1291-92.]
↑Masalha, N. (2018). Palestine: A Four Thousand Year History. Zed Books. pp. 97–98. ISBN978-1-78699-275-8. The capital of Byzantine Palestine and of Palaestina Prima was Caesarea-Palaestina, 'Caesarea of Palestine' (von Suchem 1971: 7, 111; 2013; Gilman et al. 1905). This city was also called 'Caesarea by the Sea', or Caesarea Maritima. Since the creation of Israel in 1948 historians in the West have tended to avoid referring to the historic name of the Palestinian city, Caesarea-Palaestina, and use only the name Caesarea Maritima.
↑The Capture of Jerusalem by the Persians in 614 CE by Strategius of Mar Saba. .
↑Spencer Tucker, The encyclopedia of the Arab-Israeli conflict, ABC-CLIO, (2008) p. 1162
↑Benny Morris, Righteous Victims: A History of the Zionist-Arab Conflict, Random House 2011 p. 295: "In all Israeli troops killed about five hundred Palestinian civilians during and after the conquest of the Strip. About two hundred of these were killed in the course of massacres in Khan Yunis (on 3 November) and in Rafa (on 12 November)."
12"Archivált másolat". 2018. december 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. április 23.{{cite web}}: More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó)
123"Israel". The World Factbook. Central Intelligence Agency. 2021. január 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. január 5.
↑Bounfour, Ahmed. Intellectual Capital for Communities: Nations, Regions, and Cities.Butterworth-Heinemann, 47 (368 pages). o.(2005). ISBN 978-0-7506-7773-8
↑"Microsoft Israel R&D center: Leadership". Microsoft. 2012. március 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. március 19.. Avi returned to Israel in 1991, and established the first Microsoft R&D Center outside the US...
↑Shteinbuk, Eduard (2011. július 22.). "R&D and Innovation as a Growth Engine"(PDF). National Research University – Higher School of Economics. 2019. augusztus 8. dátummal az eredeti(PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2013. május 11.
12Sandler, Neal (2008. március 26.). "At the Zenith of Solar Energy". Bloomberg Businessweek. 2012. november 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. augusztus 12.
↑Berner, Joachim (2008. január). "Solar, what else?!"(PDF). Sun & Wind Energy. Israel Special. 2011. július 21. dátummal az eredeti(PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2010. május 15.
↑"Press Releases from the Knesset". Knesset website. 2018. július 19. The Arabic language has a special status in the state; Regulating the use of Arabic in state institutions or by them will be set in law.
↑Spolsky, Bernard (1999). Round Table on Language and Linguistics. Washington, DC: Georgetown University Press. 169–170.o. ISBN978-0-87840-132-1. In 1948, the newly independent state of Israel took over the old British regulations that had set English, Arabic, and Hebrew as official languages for Mandatory Palestine but, as mentioned, dropped English from the list. In spite of this, official language use has maintained a de facto role for English, after Hebrew but before Arabic.
↑Bat-Zeev Shyldkrot, Hava (2004). "Part I: Language and Discourse". In Diskin Ravid, Dorit; Bat-Zeev Shyldkrot, Hava (eds.). Perspectives on Language and Development: Essays in Honor of Ruth A. Berman. Kluwer Academic Publishers. 90.o. ISBN978-1-4020-7911-5. English is not considered official but it plays a dominant role in the educational and public life of Israeli society. ... It is the language most widely used in commerce, business, formal papers, academia, and public interactions, public signs, road directions, names of buildings, etc. English behaves 'as if' it were the second and official language in Israel.
↑Shohamy, Elana (2006). Language Policy: Hidden Agendas and New Approaches. Routledge. 72–73.o. ISBN978-0-415-32864-7. In terms of English, there is no connection between the declared policies and statements and de facto practices. While English is not declared anywhere as an official language, the reality is that it has a very high and unique status in Israel. It is the main language of the academy, commerce, business, and the public space.
↑Jonathan Daly (19 December 2013). The Rise of Western Power: A Comparative History of Western Civilization. A&C Black. pp. 21–. ISBN978-1-4411-1851-6."Upon the foundation of Judaism, two civilizations centered on monotheistic religion emerged, Christianity and Islam. To these civilizations, the Jews added a leaven of astonishing creativity in business, medicine, letters, science, the arts, and a variety of other leadership roles."
1 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Európához tartozónak számítják 2 Földrajzilag Ázsiához és Európához is tartozik 3 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Óceániához tartozónak számítják
.svg)
é. sz. 31° 47′, k. h. 35° 13′31.783333°N 35.216667°EKoordináták: é. sz. 31° 47′, k. h. 35° 13′31.783333°N 35.216667°E
Hamász, 
Irán
._Future_government_of_Palestine_Annex_A_Plan_of_Partition_with_Economic_Union.gif)
.JPG)
.svg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
