Története
Területe ősidők óta lakott. Környékén népvándorláskori sáncnyomok kerültek elő. Határában a 420 m magas Várhegyese tetején van Maka várának romja. A vár kisebb erőd, vagy őrtorony lehetett, melynek őrsége a Váruta tövében telepedett le. Ez a kis telep tűz martaléka lett. Ezután a falu a Kis-Küküllő partjára települt, majd egy földcsuszamlás után a folyó jobb partján állapodott meg. A 14. század végén egy tűzvész teljesen elpusztította. 1827-ben négy országos hetivásárjogot nyert, a 19. század végén járási székhely volt. 1910-ben 1821 lakosa 3 kivételével magyar anyanyelvű volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Nyárádszeredai járásához tartozott.
1950–ben épült a helyi Lenfeldolgozó üzem, amely 450–500 dolgozó számára biztosított megélhetést. A községközponthoz tartozó falvakból (Kibéd, Hármasfalu, Szolokma, Székelyabod, Cseje) naponta 100–120 munkás ingázott erre a munkahelyre. Sajnos, ezen lenüzem működéséről is csak múlt időben lehet beszélni.
A Lenüzem megváltoztatta a település arculatát. Módosult a lakosság társadalmi összetétele: - a mezőgazdasági dolgozók mellett megjelent a munkásság. Az egykori fazekas családok leszármazottai itt kerestek munkahelyet.
Jelentős helyet foglaltak el a község gazdasági életében a néptanács és fogyasztási szövetkezet mellett működő olyan kisipari létesítmények, mint a kőműves csoport, szűcs szekció, asztalos részleg, cipész műhely, állami malom. A vasútállomás, posta, egészségügyi rendelő, állatorvosi rendelő, művelődési otthon, és a községi könyvtár. Ezen középületek ma is léteznek, kivéve a vasútállomást. A kisipari létesítmények már nem találhatóak meg, csak a cipészműhely. A malom is magánkézbe került és az üzletek is, amelyek a faluban találhatóak.
Makfalva legígéretesebb fejlődése az 1970-es évektől az 1980-as évek közepéig tehető, amikor a falu teljes lakossága dolgozhatott a Lenfeldolgozó üzem egységeiben, a modern technológiára épült szarvasmarha telepen (ún. Complex), a mezőgazdaságban, valamint a közeli Szováta építkezésein (szállodák építése). Ebben az időszakban épült az új művelődési ház (Kultúrház), a tekepálya és több társasház, valamint iskola, óvoda bővítése új sportpálya, tornaterem, állatorvosi rendelő és más beruházások. Ezen időszakban történt a telefonvonalak kiépítése is, amely országos szinten is ritkaságnak számított köszönhetően az akkori községi vezetésnek, személyesen Szőcs Pál-nak elnök 1974-1987. Meg kell említeni ezen időszak országos ismeretségre is szert tevő iskolai énekkar és népi tánc csoportjának kimagasló sikereit (országos II. és III. díj) köszönhetően Gál László iskolaigazgatónak, a csoport tanítómesterének. Ez a fejlődés meglátszott a portákon (egyéni ingatlanokon) amelyek rendben tartása a tulajdonosok büszkesége volt. A házak előtt, virágok pompáztak, a Községháza (Néptanács) előtt rózsakert díszelgett,a fenyők, labdarózsa bokrok és orgonafák árnyékában, melyet az korábbi elnök Kálmán Imre idejében telepítettek (több mint 5000 tő),
Románia
é. sz. 46° 30′, k. h. 24° 55′46.500000°N 24.916667°EKoordináták: é. sz. 46° 30′, k. h. 24° 55′46.500000°N 24.916667°E
.svg){kind=small}