Áttekintés
Az egyre rosszabb helyzetben lévő csapatot Ken Tyrrell megpróbálta stabilizálni. Katajama távozása miatt a Mild Seven is távozott, mint szponzor. Sikerült megállapodnia Nakadzsima Szatoruval, aki egy honfitársát, Takagi Toranoszukét menedzselte - egyelőre csak tesztpilótai állást adott neki, cserébe hozta magával a PIAA főszponzori támogatását. Katajama helyére a tehetséges Jos Verstappen került. A Yamaha motorjai helyett a Ford V8-asait használták, melyek gyengébbek voltak, mint a riválisokéi.
A fejlesztések terén korábban is úttörő csapat két újdonságot mutatott be az idény során. Az első szárnyakat nem kettő, hanem csak egy pillérrel rögzítették az orrkúphoz, aminek a tiszta légáramlatok kihasználása volt a célja. A nagy leszorítóerőt igénylő pályákon, mint Monaco, két extra szárnyat rögzítettek a pilótafülke két oldalára, melyek közül Verstappenét sárga, Salóét sötétnarancs színűre festettek. A jellegzetes alakjuk után X-szárnyaknak nevezett konstrukciókat, balesetveszélyességük miatt betiltották a következő idénytől, addigra pedig többen leutánozták ezeket.
Hiába volt a kasztni jó, a versenyzők gyorsak, a versenystratégiájuk pedig megfelelő, a gyenge V8-as motorokkal nem sokra mentek, és legfeljebb a Minardi csapatával csatázhattak egész idényben. Egész idényben mindössze két pontot gyűjtöttek, mégpedig Salo monacói remeklését követően. Ez volt a Tyrrell csapat utolsó pontja is a sportágban. A szezon végén Ken Tyrrell, aki már addig is baráti kölcsönökből, megelőlegezett közvetítési pénzekből és fizetős pilóták pénzéből tartotta működésben a csapatát, belefáradt mindebbe, és eladásra kínálta azt. A jelentkezők közt volt Paul Stoddart, aki végül a Minardi tulajdonosa lett, és a Volkswagen-konszern is, a befutó azonban a British American Tobacco lett, amely 1999-től BAR néven versenyeztette a csapatot.
Jos Verstappen
Mika Salo
1997-es Formula–1 ausztrál nagydíj
1997-es Formula–1 európai nagydíj
