| Uszta Gyula | |
| Született | 1914. június 22. Nagygút |
| Elhunyt | 1995. január 30. (80 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (12/3-1-170) |
Uszta Gyula (Nagygút, 1914. június 22. – Budapest, 1995. január 30.) erdész, katonatiszt, altábornagy.
Neve 1944-től vált ismertté, amikor Kárpátalján a Szovjetunió csapatainak támogatására partizáncsoportot szervezett, majd a Vörös Hadsereghez csatlakozott. Zemplén vármegyei főispán volt 1947-48 között. Először a Magyar Néphadsereg egyik harckocsizó ezredének parancsnoka, majd 1952-ben vezérőrnagy, a páncélos alakulatok parancsnoka. 1954 őszén vezérkari akadémián tanult a Szovjetunióban.
Az 1956-os forradalom idején a fővárosi karhatalom megszervezője (1956. november 4-e után), és a Kádár-kormány megbízásából a Néphadsereg Katonatanácsának elnöke is. Az 1958-as, Nagy Imrét és társait elítélő koncepciós perben Maléter Pál ezredes elleni tanúk egyike.
1956 decembere és 1962 között a honvédelmi miniszter első helyettese, altábornagy. 1957-ben jelentős átszervezést hajtott végre a Magyar Néphadseregben. Az MSZMP IKB, majd Központi Bizottság tagja (1956-66), valamint több mint 30 éven át a Elnöki Tanács tagja (1953–1985). Az MHS elnöke, majd az MHSZ főtitkára (1962 és 1969 között), ezután a Magyar Partizán Szövetség főtitkára (1969-82).
{{cite web}}: Text ".hu" ignored (súgó)