Története
A településről egy 1427-ben kelt adójegyzékben tesznek először említést: ekkor a Daczó és a Drágffy családok birtoka. Később birtokokat kapnak a Possayak, Odvaryak, és Kincsyek. A Daczó família leszármazottai a 16. századtól kezdődően következetesen Bótfalvinak nevezik magukat. 1555-ben 7 portán mintegy 35 jobbágy él. 1567-ben az összeírást végzők csak 6 jobbágyportát találtak, ami arra utal, hogy az itt élőket a pestis tizedelte meg. 1599-ben 19 házból áll a helység.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BOTFA. Ó Botfa. Magyar falu Ungvár Vármegyében, földes Urai külömbféle Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Őrnek szomszédságában, mellynek filiája, Kapostól egy jó mértföldnyire, jó termékenységeihez képest, első Osztálybéli.”
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bótfalva, magyar falu, Ungh vgyében, Unghvárhoz délnyugotra 1 1/2 mfdnyire: 73 r., 60 g. kath., 204 ref., 55 zsidó lak. F. u. Rhédey, Horváth, Kossúth, Bernáth, s m.”
A trianoni béke előtt Ung vármegye Ungvári járásához tartozott. Ekkor Csehszlovákiához csatolták. 1938–44 között visszakerült Magyarországhoz. A második világháború során az itteni férfiak közül tizennégyen haltak meg a frontokon. 1944 őszén a sztálinisták 3 személyt vittek el, mindannyian odavesztek.
1945-ben Szovjetunióhoz csatolták a települést. 1991 óta Ukrajna része. 2020-ig közigazgatásilag Ungtarnóchoz tartozott.
Ukrajna
é. sz. 48° 34′ 53″, k. h. 22° 12′ 29″48.581389°N 22.208056°EKoordináták: é. sz. 48° 34′ 53″, k. h. 22° 12′ 29″48.581389°N 22.208056°E
