Története
Ősi település, egykor fontos forgalmi gócpont, már 1214-ben szerepel a leleszi alapítólevélben . Ekkor birtokosa a leleszi prépostság volt. Szent Miklósnak szentelt temploma az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzékben már szerepel, János és Benedek papjait külön is megemlítik. 1417-ben már mezőváros vásártartási joggal. 1427-ben a település nagyobb része a homonnai Drugeth család tulajdona. Nagykapos sem menekült meg a mohácsi csatavesztést követő trónviszály következményeitől.
A szépen gyarapodó mezővárost 1530 táján a Drugethek egyik sarja és Losonczy Antal elfoglalta és kirabolta, majd Ferdinánd király vezére, Serédy Gáspár szerezte vissza a leleszi prépostnak. A 16. századtól a virágzás korszaka köszöntött a településre, területén élénk kereskedelem folyt és fejlődött az ipar is, melyet a megalakult céhek nagy száma is jelez. A megyeszékhely Ungvár mellett itt is folyt megyei törvénykezés és közelében néha megyei közgyűléseket is tartottak.
A kuruc harcok nagyon visszavetették Nagykapos fejlődését, lakossága megcsappant, céhei megszűntek. Teljesen azonban nem néptelenedett el. II. József uralkodása után a jászói prépostság birtoka lett. Plébániatemplomát a premontreiek alapították.
A 18. század végén, 1799-ben Vályi András így ír róla: „KAPOS. Kis, és Nagy Kapos. Két magyar faluk Ungvár Várm. földes Urak a’ K. Kamara, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszenek Csicserhez nem meszsze, mellynek filiáji, földgyeik jók, fájok, réttyek, legelőjök bőven, makkoltatások hasznos, a’ sertés hús itten igen oltsó.”
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Kapos (Nagy), Ungh v. magyar m. v., Kis-Kapos szomszédságában: 231 római, 30 g. kath., 814 ref., 34 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház, sok urasági épülettel, számos nemes lakossal. Határa róna, s igen termékeny, szénája bőséggel; körülötte több apró tavak találtatnak, mellyek közt legnagyobb az Ortói. Makkos erdeje derék. F. u. a jászói prépostság.”
A 20. század elején Nagykapos iparosodása is kezdetét vette. 1900-ban megnyílt a Spiegel Dávid által alapított hengermalom, majd 1905-ben Heiman Vilmos nyomdát létesített a városban. Jelentős fejlődést hozott az 1910. november 11-én meginduló vasúti közlekedés a Vaján–Nagykapos–Mátyóc vonalon, amelyet 1921. október 21-én egészen Ungvárig hosszabbítottak meg.
1914-ben Kiskapost, Ungcsepelyt és Veskócot csatolták hozzá . 1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásának székhelye volt, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták.
Az első világháborút követően, a trianoni békeszerződés értelmében Nagykapos Csehszlovákiához került. 1920-tól Kapušany, majd 1927-től hivatalosan is Veľké Kapušany lett a neve, magyarul továbbra is Nagykapos.
1925-ben a malom mellett felépült áramfejlesztő állomás megkezdte működését, amellyel biztosították a városi közvilágítást. 1936-ban egy nagyméretű terményraktár épült, amellyel sikerült megoldani a gabona tárolásával kapcsolatos gondokat.
1938-1945 között ismét Magyarország része.
A második világháború Nagykapost sem kerülte el. A front átvonulásakor 13 civil vesztette életét, a harcokban további húsz helyi lakos esett el. 1944 tavaszán mintegy háromszáz zsidó származású lakost deportáltak koncentrációs táborba, ahonnan csak kevesen tértek vissza. Ugyanebben az évben ősszel 96 civil lakost hurcoltak el a Szovjetunióba, közülük 64-en élték túl a fogságot. A Kassai Kormányprogram keretében közel 92 magyar nemzetiségű embert telepítettek át Magyarországra.
1945 után békésebb időszak következett, és megindult az újjáépítés. 1949-ben megalakult az EFSz (Egyesült Földműves Szövetkezett), majd 1961 és 1966 között felépült a vajáni hőerőmű. A gazdasági fejlődés folytatódott: 1973-ban kompresszorállomás, 1978-ban pedig a Slovnaft olajfinomító kezdte meg működését. Ezek az üzemek jelentős mértékben hozzájárultak a lakosság munkalehetőségeinek bővítéséhez.
Napjainkban a városban két általános iskola, egy művészeti alapiskola, egy speciális iskola, gyermekotthon, gimnázium, szakközépiskola működik, biztosítva a fiatalok oktatását és nevelését.
Népessége
Népességi statisztikák (10 év)| Év: | 1995. | 2005. | 2015. | 2025. |
|---|
| Lakosság | 9851 | 9504 | 9155 | 8285 |
|---|
| Különbség | |
-3,52 % |
-3,67 % |
-9,50 % |
|---|
Népességi statisztikák| Év | 2024. | 2025. |
|---|
| Lakosság | 8347 | 8285 |
|---|
| Eltérés | | -0,74 % |
|---|
1910-ben 1222-en lakták: 1207 magyar (99%), 9 német (1%), 4 szlovák, 1 cigány és 1 fő ruszin anyanyelvű. Kiskaposon 479 magyar és 12 szlovák anyanyelvű élt. Ungcsepelyen 447 magyar és 6 szlovák anyanyelvű élt.
1930-ban 2555 lakosából 1665 magyar (65%), 399 csehszlovák (16%), 378 zsidó (15%), 19 ruszin (1%), 4 német és 90 fő egyéb volt (az 1930-as népszámlálás vitatott hitelességű.)
1941-ben 2668-an lakták, ebből 2518 magyar és 50 fő szlovák. Veskócon 373 magyar élt.
1991-ben 9421 lakosából 6007 magyar (64%), 3251 szlovák (35%), 79 cseh (1%), 36 roma, 22 ukrán, 3 ruszin, 2 morva és 21 fő egyéb nemzetiségű volt.
2001-ben 9760 lakosából 5561 magyar (57%), 3506 szlovák (36%), 422 roma (4%), 90 ukrán (1%), 48 cseh, 122 nem kiderített és 11 fő egyéb nemzetiségű volt.
2011-ben 9406 lakosából 5604 magyar (59,58%), 2844 szlovák (30,24%), 116 roma (1,23%), 72 ukrán (1,28%), 35 cseh (0,37%), 5 lengyel, 1–1 orosz illetve morva, 6 egyéb és 716 ismeretlen nemzetiségű volt.
2021-ben 8799 lakosából 4662 (+570) magyar, 2895 (+249) szlovák, 386 (+423) cigány, 3 (+12) ruszin, 106 (+6) egyéb és 747 ismeretlen nemzetiségű volt.
Szlovákia
é. sz. 48° 33′, k. h. 22° 05′48.550000°N 22.083333°EKoordináták: é. sz. 48° 33′, k. h. 22° 05′48.550000°N 22.083333°E
_01.jpg)
.jpg)
,_May_2023,_03.jpg)
,_May_2023,_01.jpg)
