Története
A település a falu védőszentjéről Szent Ilonáról kapta a Cesarica (császárnő) nevet, akinek tiszteletére temploma is szentelve van. Templomát 1745-ben építették, plébániáját 1807-ben alapították. Első név szerint említett plébánosa 1810-ben Antun Fabijanić volt. Ebben az időben a települést még nagy erdőségek övezték, mely az itteniek fő bevételi forrását adta. Ennek köszönhető kikötőjének fejlődése is, ahonnan hajókon nagy mennyiségben szállították a fát a városokba főként a házak fűtéséhez. A fa azonban miután már mindent kivágtak a múlt század közepén elfogyott és ez a település hanyatlásához vezetett. A falu iskolája 1888-ban nyílt meg, első tanítója a jablanaci Dundrović úr volt. 1857-ben 404, 1910-ben 764 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború előtt mintegy tíz háza volt. A régi faluval átellenben, a Luka Cesarica-öböl keleti oldala fölött az utóbbi években egy új házakból álló falurész jött létre, a Nova Cesaricaként is ismert Orlovača. 2011-ben 123 lakosa volt. A mai Cesarica sokkal inkább üdülőtelep, mint a hagyományos értelemben vett falu. Gyér lakossága és turistaforgalma miatt elsősorban a csendre, pihenésre vágyóknak alkalmas.
Horvátország
é. sz. 44° 33′ 46″, k. h. 15° 01′ 24″44.562800°N 15.023200°EKoordináták: é. sz. 44° 33′ 46″, k. h. 15° 01′ 24″44.562800°N 15.023200°E
