Fekvése
Gospićtól légvonalban 5 km-re közúton 5 km-re északnyugatra, a Lika középső részén található karsztmező nyugati részén a 773 méter magas Krčmar nevű hegy alatt fekszik. Tizennyolc kis szétszórt házcsoportból tevődik össze, melyek egy része az itt élő családok nevét viseli (Baćinac, Bogdanić, Čovini, Debelo Brdo, Dražica, Kolakovica, Kovačevići, Ljutača, Milkovića Varoš, Miljača, Miškulin Brdo, Podkrčmar, Rasovača, Rastoka, Rosulje, Smiljan, Smiljansko Polje, Vaganac). Neve a feltételezések szerint az egykor itt gyakori homoki szalmagyopár (horvátul: smilje) nevéből származik.
Története
Területe már a középső bronzkorban az i. e. 16. században is lakott volt. Első ismert lakói az illírek egyik törzse a japodok voltak. Területén a Bogdanić, Smiljan és Krčmar nevű magaslatokon a bronzkorban három erődített település, mellette pedig temető volt, ahol 22, mellékletekben gazdag sírt tártak fel. Ez a terület a középkorban 16. századig a bužinai (buzsáni) zsupánsághoz tartozott. A középkorban területén több templom is állt. A Szent Mária Magdolna templom 1185-ben épült. 1411-ben a templomot és a mellette levő ispotályt a hozzá tartozó birtokokkal a Kurjaković grófok a szerzeteseknek ajándékozták. Az ispotály menedéket nyújtott az erre átutazóknak és kereskedőknek akik többnyire a mai Pazarište területén fekvő egykori Tržić piacára igyekeztek. A templomot 1535-ben felégette a török. Több latin nyelvű glagolita betűs sírkőlap és kőtöredék maradt belőle, melyek a 12–14. századból származtak és amelyeket később megtaláltak. A smiljani temető bejáratánál is található egy ilyen faragott kőtöredék bevésett kereszttel és az 1464-es évszámmal. Másik középkori temploma a mali vekavaci Szent Nedelja templom volt, míg a harmadik a Bogdanić dombtól keletre volt. További templomok voltak Obljajacnál Rastokán és Selištén, vagy Krčmaron, melyekről még 1850-ben tett említést Jure Kovačević smiljani plébános. Ugyanő említi Kolakovica egykori templomát is. A ma önálló bužimi és trnovaci plébániák egykor szintén Smiljanhoz tartoztak.
Smiljan első írásos említése egy 1504. december 6-án kelt oklevélből származik. 1527-ben a vidék több mint százötven évre török megszállás alá került, lakossága elmenekült. 1686-ra a terület felszabadult a török uralom alól és a szabaddá vált területre Jerko Rukavina razanaci és Dujam Kovačević vinjeraci kenézek vezetésével még 1683-ban Karlobag vidékére telepedett bunyevácokat telepítettek le itt négy faluba (Brušane, Trnovac, Smiljan és Bužim). Az újonnan érkezettek a likai határőrezredhez, 1765-től az otocsáni ezredhez, azon belül a smiljani századhoz tartoztak. 1691-ben az ide érkezett hét bunyevác család fából épített templomot, melyről Marko Mesić likai pap, misszionárius tesz említést. Ezt 1707-ben faragott kövekből épített templomra cserélték fel, melynek köveit a középkori Szent Mária Magdolna templom romjaiból szállították ide. A templomot 1708-ban már plébániatemplomként említik. A templomot 1723-ban szentelte fel Pahmajević püspök. Oltárán a Kármelhegyi Boldogasszony képe volt látható. 1752-ben a smiljani plébániának 862 híve volt. A régi templom azonban 1862 karácsonyán egy gyertyától keletkezett tűzben leégett. A mai plébániatemplom építéséhez 1859-ben kezdtek hozzá és 1864-re készült el és az év augusztus 17-én szentelte fel Vjenceslav Šoić püspök. A katonai határőrvidék megszüntetése után 1873-ban a települést integrálták a polgári közigazgatásba. A falunak 1857-ben 2090, 1910-ben 1162 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a falut partizánok foglalták el, a katolikus templomot súlyos károk érték és az ortodox templom is leégett. 1941-ben az usztasák terrorjának 117 szerb nemzetiségű helyi lakos esett áldozatul. A mészárlás helyét emlékmű jelölte, ezt azonban eltávolították, ma egy jelzés nélküli tábla található a helyén. 1991-ben lakosságának 94 százaléka horvát volt, a szerbek száma alig több, mint 3 százalékot tett ki. 1991-ben a független Horvátország része lett. A falunak 2011-ben 417 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 44° 33′ 52″, k. h. 15° 19′ 05″44.564300°N 15.318100°EKoordináták: é. sz. 44° 33′ 52″, k. h. 15° 19′ 05″44.564300°N 15.318100°E
