Családja Észak-Olaszországból költözött át Franciaországba, apja szobafestő, anyja virágkötő volt. Apját korán elvesztette (1947), így őt és lánytestvérét anyja nevelte szerény jövedelméből. Gyermekkorát Párizs egyik déli peremvárosában, Montrouge-ban töltötte. A tanulás nem érdekelte, ezért csupán az elemi iskolát végezte el.
Volt postai távírász, fotós, zöldség- és gyümölcsárus, virágárus, felszolgáló, anyagmozgató, de valójában csak a szereplés, a zene és az előadó-művészet érdekelte. Együttesével kávéházak teraszán lépett fel, Boris Vian, Georges Brassens, Léo Ferré és főleg Yves Montand dalaival. 1968-ban kapta barátaitól a Coluche nevet.
1971-ben ismerte meg az újságírónak tanuló Véronique Kantort, akit 1975. október 16-án feleségül vett. Kapcsolatukból két fiúgyermek született: Romain (1972) és Marius (1976).
1986 júniusában előadásának előkészítésére utazott a Francia Riviérára, amikor két barátjával viszonylag kis sebességgel, de sisak nélkül motorozva a Cannes és Opio közötti kanyargós úton belehajtott egy teherautóba. Párizsban, a montrouge-i temetőben helyezték örök nyugalomra.
A 2004-ben felfedezett 170906 Coluche nevű kisbolygót róla nevezték el.
Coluche, a színész
Tagja volt Romain Bouteille1969-ben alapított társulatának, a Café de la Gare-nak; ide tartozott többek között Gérard Depardieu, Patrick Dewaere és Miou-Miou is. Rendkívül gyors népszerűségre tett szert, ezért a kabaréból egyenes út vezetett a filmezéshez.
Sokan szerették, csodálták, mások viszont ócsárolták a nyíltan provokátori szerepbe bújt személyt, aki népszerűségét felhasználva 1981-ben még a köztársasági elnöki székért folytatott küzdelembe is belevetette magát. A nyolcvanas évek elején versengtek érte a rádió- és tévécsatornák, ahol egyfajta „one man show”-t adott elő. Jellemző volt rá külvárosi zsargon, a durva beszéd, melyet büszkén vállalt: „Mindig durva, sosem vulgáris”.
Mivel maga is a hátrányos helyzetűek közül származott („Nem vagyok újgazdag, régi szegény vagyok”), és látta a francia segélyezési rendszer nehézkességét, az elesettekkel szembeni hatékonyság hiányát, „Les Restos du Cœur” (A Szív Éttermei) néven menedékhelyet alapított és adományokat gyűjtött a hajléktalanok számára. A ma is jól működő karitatív szervezet 1988-ban elérte, hogy a nemzetgyűlés külön „Coluche-törvényt” hozzon, melynek alapján az adományozók adójuk egy hányadát leírhatják.
Híres fellépő ruháját, a munkásoverallt az Emmaüs mozgalom adományozta neki, amikor egy jelentős összegű csekket adott át vezetőjüknek, Pierre abbénak, noha a két ember – Jacques Brel szavaival élve – „nem egy hajóban evezett, de egy kikötőbe tartott.”
Coluche, a sportember
Imádta a motorsportokat, indult a Paris-Dakar versenyen is. 1985. szeptember 29-én megdöntötte az 1000 méteres sebességi motorozás világcsúcsát, melynek során 252,087km/h sebességet ért el (Yamaha 750 OW31).
↑Ezzel kapcsolatban egy televíziós műsorban a következőket nyilatkozta: „…mert szertelen egyéniség vagyok és ha csinálok valamit, azt eltúlzom. Előbb betettem az orromat, aztán betettem a fejemet, fülig benne voltam. De nem szégyellem.”
↑Sokan viccnek vették, azonban az előzetes felmérések szerint 16%-ot ért volna el, ha nem lép időben vissza.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Coluche című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
