Eugène Ionesco

Eugène Ionesco
1993-ban
Született	Eugen Dimitri Ionescu 1909. november 26. Slatina, Románia
Elhunyt	1994. március 28. (84 évesen) Párizs, Franciaország
Állampolgársága	román
Házastársa	Rodica Ionesco (1936–)
Gyermekei	egy gyermek: Marie-France Ionesco
Foglalkozása	színműíró költő irodalomkritikus naplóíró illusztrátor grafikusművész filmszínész televíziós színész filmrendező fordító író tanár
Tisztsége	Member of the Académie française (1970. január 22. – 1994. március 28.)
Iskolái	Bukaresti Egyetem I. Károly Főgimnázium Fraţii Buzeşti Főgimnázium Sfântul Sava Főgimnázium
Kitüntetései	Lista Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka Prince Pierre Award A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének parancsnoka A művészetek és a tudományok érdemrendje Prix du Brigadier a francia Becsületrend tisztje star on Playwrights' Sidewalk Osztrák Állami Díj az európai irodalomért (1971) Jeruzsálem-díj (1973)
Sírhelye	Montparnasse-i temető
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Eugène Ionesco témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Eugène Ionesco (szül.: Eugen Ionescu) (Slatina, Románia, 1909. november 26. – Párizs, 1994. március 28.) román–francia származású francia író, az abszurd dráma egyik megteremtője. A Patafizikai Társaság egyik tagja.

Élete

1909. november 26-án látta meg a napvilágot az Olt megyei Slatina városában, Romániában. Apja román, míg anyja francia zsidó volt, így gyermekkorának jelentős részét Franciaországban tölthette, de a szülei válása után, 1925-ben visszatért apjával Romániába. A Bukaresti Egyetemen szerzett francia nyelvtanári diplomát 1933-ban, diplomamunkáját a francia irodalomról írta. Az egyetemen ismerkedett meg Emil Ciorannal és Mircea Eliadével, akikkel életre szóló barátságot kötött.

1936-ban nősült meg, házasságából egy lánya született. 1938-ban családjával visszatért Franciaországba, hogy anyagot gyűjthessen a doktori cím megszerzéséhez szükséges munkájához. A második világháború ezen gyűjtőmunka közben érte őket, ezért úgy döntöttek, hogy maradnak, Marseille-ben telepedtek le. Párizs 1944-es felszabadítása után nem sokkal azonban a tengerpartról a francia fővárosba költöztek. 1948-ban egy angol nyelvkönyv példamondatainak tanulmányozása közben döbbent rá a kispolgári lét abszurditására. Első abszurd darabját A kopasz énekesnőt is ebben az évben írta, mely 1950-ben került színpadra, megteremtve ezzel az abszurd színház világát, ugyanis a darab színpadi rendezése is a könyvből áradó abszurditást tükrözte. (Egész addigi és azt követő életében is ódzkodott a „rendes” színházaktól.) 1967-ben látogatást tett Izraelben.

1970-ben az Francia Akadémia rendes tagjává választotta. 1994. március 29-én, 84 éves korában érte a halál.

Mivel szinte kizárólag francia nyelven írt, joggal tekintik – félig román származása ellenére – francia írónak. Romániában ma az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő szerző.

Díjai, kitüntetései

Még életében díszdoktora lett a New York-i, a leuveni, a warwicki és a tel-avivi egyetemnek, illetve számos díjat is kapott, közülük a legismertebbek:

• a Tours Fesztivál filmdíja, 1959
• Prix Italia, 1963
• az íróközösség színházdíja, 1966
• nemzeti nagydíj a színházért, 1969
• monacói fődíj, 1969
• osztrák állami kitüntetés az európai irodalomért tett szolgálatai elismeréséül, 1970
• Jeruzsálem-díj, 1973

Válogatott művei

Magyarul

• A levegő gyalogosa; németből ford. Bárd Oszkárné; Színháztudományi Intézet, Budapest, 1964 (Világszínház)
• A kopasz énekesnő; ford. Gera György; in: A harag éjszakái. Modern francia drámák; ford. Bajomi Lázár Endre et al., utószó Czimer József, jegyz. Sz. Szántó Judit, Bajomi Lázár Endre; Európa, Budapest, 1965
• Julien Weverberghː Az aranyfüstös hullaház. A Ceausescu-klán negyedszázada; bev. Eugène Ionescoː Lehetünk-e bűnrészesek?, utószó Bodor Pál, ford. László András; Képes 7, Budapest, 1990
• Drámák (A kopasz énekesnő, Különóra, Jacques vagy a behódolás, A székek, A kötelesség oltárán, Az új lakó, Az ingyenélő, Rinocéroszok, Haldoklik a király, A légbenjáró); ford. Bognár Róbert et al., vál., utószó Szántó Judit; Európa, Budapest, 1990
• A fehér és a fekete; ford. Juhász Katalin; Orpheusz, Budapest, 2004
• A magányos. Regény; ford. Romhányi Török Gábor; Barrus, Budapest, 2007
• Mesék 1, 2, 3, 4; ford. Burján Monika; Scolar, Budapest, 2011

Irodalom

• Claude Abastado, Ionesco, Paris, Bordas, 1971
• Simone Benmussa, Ionesco, Paris, Seghers, 1966
• Matei Călinescu, Eugène Ionesco: teme identitare și existențiale, Iași, Junimea, 2006
• Ecaterina Cleynen-Serghiev, La Jeunesse littéraire d'Eugène Ionesco, Paris, PUF, 1993
• Richard N. Coe, Eugène Ionesco, Edinburgh, Oliver and Boyd, 1961
• Jean-Hervé Donnard, Ionesco dramaturge ou l'artisan et le démon, Paris, Lettres Modernes, 1966
• Yves-Alain Favre, Le théâtre de Ionesco ou le rire dans le labyrinthe, Mont-de-Marsan, José Feijóo, 1991
• Robert Fricks, Ionesco, Nathan-Éditions Labor, 1976
• Alexandra Hamdan, Ionescu avant Ionesco. Portrait de l'artiste en jeune homme, Berne, Peter Lang S.A., Editions Scientifiques Européennes, 1993
• Marie-Claude Hubert, Eugène Ionesco, Paris, Seuil, 1990
• Marie-France Ionesco, Portretul scriitorului în secol , București, Humanitas, 2003
• Emmanuel Jacquart, Le théâtre du dérision, Paris, Gallimard, 1974 (éd. revue et augmenteé, 1998)
• Gelu Ionescu, Anatomia unei negații. Scrierile lui Eugen Ionescu în limba română (1927–1940), București, Minerva, 1991
• Alexandra Laignel-Lavastine, Cioran, Eliade, Ionesco: L'Oubli du fascisme, Paris, PUF, 2002
• Rosette C. Lamont, Ionesco's Imperatives. The Politics of Culture, Ann Arbor, The University of Michigan Press, 1993
• Rosette C. Lamont (ed.), Ionesco: A Collection of Critical Essays, Englewood Cliffs, NJ, Prentice Hall, 1973
• Rosette C. Lamont & Melvin J. Friedmann (eds.), The Two Faces of Ionesco, Troy, NY, Whitston Publishing Company, 1978
• Laura Pavel, Ionesco. Anti-lumea unui sceptic, Pitești, Paralela 45, 2002
• Marta Petreu, Ionescu în țara tatălui, Cluj, „Biblioteca Apostrof”, 2001
• Philippe Sénart, Ionesco, Paris, Éditions Universitaires, 1964
• Lukovszki Judit: Ionesco képei; Kossuth Egyetemi, Debrecen, 2005 (Orbis litterarum)
• Magyar Miklós: Örkény István és a francia abszurd dráma; Mundus Novus, Budapest, 2013 (Mundus – új irodalom)

Források

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Eugène Ionesco témában.

• Ionesco a literatura.hu-n
• A Ionesco Fesztivál (angol) Archiválva 2008. május 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Eugène Ionesco Homepage (angol)
• L'Académie française lapjain (francia)
• Sírja a Find-A-Grave.com-on

Jegyzetek