Története
A mai Saborsko község területén először a kelták japod törzse telepedett meg, majd i. e. 35. és 33. között a rómaiak foglalták el ezt a területet. A birodalom bukása után gótok. gepidák, longobárdok, hunok, majd avarok és szlávok, a mai horvátok ősei érkeztek. 1193-ban III. Béla az egész Modrus megyét Vegliai Bertalannak a Frangepánok ősének adományozta, így évszázadokra a Frangepánok lettek e vidék urai. Saborsko települést Frangepán II. István birtokaként 1449-ben említik először. A modrusi urbárium szerint 1486-ban a településen a Frangepán családnak udvarháza és templom is állt. A saborskoi birtokon tizenkét és fél adózó jobbágyporta volt. A jobbágyok a földesúri birtokon kívül az egyházi földeket is kötelesek voltak megművelni. A számos lakatlan porta arra enged következtetni, hogy a török támadások miatt már ekkor sokan elmenekültek innen. Erre utal az is, hogy egyes településeken több Zaborski és Zaborac vezetéknevű személy fordult elő, így például a Károlyváros melletti Netretićen 1948-ban tizenhat Zaborski nevű lakos élt.
A vesztes mohácsi csata után törökök elfoglalták Likát és Korbáviát, Likából 1527-ben török szandzsákot alakítottak ki. A hódoltsági terület közvetlen szomszédságába került Saborsko teljesen elnéptelenedett. A török veszély elmúltával a 17. században a Plaški-medence szerb benépesülésével egyidejűleg Brinje, Ogulin, a Hegyvidék (Gorski kotar) és Lika területéről krajinai katolikus horvátok érkeztek. Ezért itt a mai napig is kizárólag horvát lakosság él. A hagyomány szerint az ide érkező horvátok csak a középkori templom romjait és pincék eltemetett alapfalait találták. A templom romjain 1726-ban felépítették új plébániatemplomukat. Miután ez a templom idővel kicsinek bizonyult 1864-ben nagyobb templomot építettek, melyet Nepomuki Szent János tiszteletére szenteltek. A lakosság főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkozott. A 19. század során a lakosság száma jelentősen megnőtt. A településnek 1857-ben 713, 1910-ben 2010 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején sokan kivándoroltak a tengerentúlra. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Ogulini járásához tartozott. Az első világháború után a férfiak számának lecsökkenése miatt súlyos nélkülözés és éhínség uralkodott. 1927-ben Kuseljen, majd 1932-ben Sabordkon nyílt új fűrésztelep, mely 350 helyi és mintegy száz környékbeli munkást foglalkoztatott. Második világháború idején szerb felkelők 48 saborskói polgári személyt, köztük hét gyermeket gyilkoltak meg.
A délszláv háború idején Saborsko lakossága különösen sokat szenvedett. A háború előtt a településnek még 852 lakosa volt, melyből 800 horvát nemzetiségű. A háborús események 1991. augusztus 5-én kezdődtek, amikor a jugoszláv hadsereg egységei lőtték a falut. Október 1-jén Knin felől megindult a szerb szabadcsapatok támadása. A támadás nyilvánvaló célja az volt, hogy a területet megtisztítsák a nem szerb lakosságtól és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolják. A falu védői több mint egy hónapig állták a sarat, de december 12-én a kilenc harci repülővel, 43 tankkal, tíz tarackkal és aknavetővel támogatott közel ezer támadónak már nem tudtak ellenállni. A szerbek házról házra jártak és akit ott találtak kivégezték, majd lerombolták a települést. Ekkor 29, összesen pedig 48 ember esett áldozatul a pusztításnak. Levegőbe repítették a katolikus templomot is, de még a temetőt is lerombolták. A túlélők három napig bujkáltak az erdőben, mire Bihácson befogadták őket. Onnan autóbuszokon szállították őket horvátországi, menekülteknek fenntartott szállodákba. Ezután a település a Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelettel szabadította fel. 2011-ben a falunak 472, a községnek összesen 645 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 44° 59′ 01″, k. h. 15° 28′ 43″44.983561°N 15.478561°EKoordináták: é. sz. 44° 59′ 01″, k. h. 15° 28′ 43″44.983561°N 15.478561°E
