A hajót az 1922-es Washingtoni Flottaegyezmény megkötései szerint építették. Ennek következtében vízkiszorítása nem haladta meg a 35 000 tonnát, valamint számos további kompromisszumos megoldás volt felfedezhető rajta. A tervezésnél legfontosabb szempontnak a páncélzatot és a tűzerőt tekintették, a sebességnek csak másodlagos jelentőséget tulajdonítottak. A 406mm-es ágyúit három lövegtoronyban helyezték el, melyek mindegyike a hajó elején helyezkedett el, így a kényes helyekre maximális vastagságú páncélzat kerülhetett. A tervezési megkötések ellenére is a Rodney és testvérhajója, a Nelson a kor legjobb hajói közé tartoztak, egészen 1940-1941-ig, mikor a csatahajók újabb generációját állították szolgálatba.
A Rodney-t 1922. december 28-án kezdték építeni a Cammell-Lairdbirkenheadi hajógyárában. Testvérhajójának, a Nelsonnak szintén ezen a napon kezdték el az építését. A Rodney-t 1925 decemberében bocsátották vízre és 1927 novemberében állították hadrendbe, három hónappal a Nelson után. A csatahajó építése 7,617 millió £-ba került. 1929-ben a hajó kapitánya George Campell Rossalparancsnok(alezredes) lett, Sir Archibald Ross, a hajóépítés úttörőjének fia.
A Nelson osztályú brit HMS Rodney csatahajó.
Szolgálata
Hadrendbe bocsátása és a második világháború kitörése közt, a hajó a brit Atlanti Flottában, vagy a Honi Flottában teljesített szolgálatot. 1931-ben a Rodney legénysége is részt vett az invergordoni lázadásban. 1939 decemberének végén a csatahajót javításoknak vetették alá, ugyanis kormánymű problémái adódtak.
1940. április 9-én, a Bergen melletti Karmo-szigetnél a hajót német repülőgépek támadták meg. A Rodney-ba egy 500kg-os bomba csapódott, ami átszakította a fedélzetet, de nem robbant fel. 1940. szeptember 13-án a csatahajót áthelyezték Scapa FlowbólRosyth-ba, hogy az a La Manche-csatornánál teljesítsen szolgálatot, ugyanis a britek egy Anglia elleni német inváziótól tartottak. November és december között a Rodney konvojokat kísért a Brit-sziget és az Új-skóciaiHalifax között. 1941 januárjában a Rodney is részt vett a Scharnhorst és a Gneisenau német csatacirkálók üldözésében, de sikertelenül. Március 16-án, egy konvoj kísérete során a hajó észlelte a német hajókat, de nem alakult ki köztük tűzpárbaj, mivel a német csatacirkálók, látván a nagy túlerőt, inkább visszafordultak.
A Bismarck
1941 májusában, Dalrymple-Hamilton kapitány irányítása alatt a Rodney és két romboló, az RMS Britannic csapatszállító hajót kísérte Kanadába. A hajón civilek utaztak Amerikába, a visszaúton pedig kanadai csapatokat hozott volna Nagy-Britanniába. Május 24-én viszont, a Rodney parancsot kapott, hogy csatlakozzon a német Bismarck csatahajót üldöző hajókhoz. Május 26-án a hajó csatlakozott is a HMS King George V csatahajóhoz. Sir John Tovey tengernagy a rombolókat hazaküldte, mivel üzemanyaguk fogyóban volt. 1941. május 27-én a Rodney, a King George V valamint a Norfolk és a Dorsetshirecirkálók szembeszálltak a Bismarck csatahajóval, melyet előző nap megrongált egy brit torpedóbombázótorpedója. Miután a Bismarck lövegtornyait ártalmatlanították, a Rodney olyan közel ment a német hajóhoz, hogy a lövedékek röppályája egyenes volt, és a megfigyelők láthatták a becsapódást. Az egyik 406mm-es lövedék a Bismarck második, Bruno lövegtornyát találta el, ami ennek következtében fel is robbant. A Rodney-t nem sokkal később hazarendelték, mivel fogytán volt az üzemanyaga. Mindezek ellenére, a hajónak még maradt ideje arra, hogy a sérült német hajóra torpedókat lőjön. Ez volt az egyetlen olyan ismert eset, mikor egy csatahajó egy másik csatahajót torpedóval megtámadott, bár nem találta el.
Force H
Ezek után a Rodney a massachusettsiBostonba hajózott, ahol gépein hajtottak végre javításokat. Szeptemberben a hajó a Gibraltárnál állomásozó Force H-hoz csatlakozott, ahol a Máltára tartó konvojokat kísérte. Novemberben hazatért és egy hónapig Izlandnál állomásozott. Ezt követően, 1942 májusáig tartó felújítása következett. A felújítás után visszatért a Force H-hoz, ahol ismét kísérő feladatokat látott el, valamint részt vett a Torch hadműveletben, azaz Északnyugat-Afrika megszállásában is. Később a szicíliai és salernói partraszállásban is segített. 1943 októberétől a Honi Flottához került, ahol 1944 júniusában a normandiai partraszállást segíthette caeni és Alderney-i célpontok ágyúzásával. 1944 szeptemberében a Murmanszkba tartó konvojok kíséretében vett részt.
A háború alatt a Rodney több mint 288 000km-t hajózott úgy, hogy 1942 után főgépei már nem estek át nagyobb javításon. Egyre gyakoribb meghibásodásai miatt 1944 decemberétől a csatahajó Scapa Flowba került a Tartalék Flottához, és legénységét a hajó átépítésével bízták meg. Egészen 1948 februárjáig itt tartózkodott, majd eladták ócskavasnak. Szétbontását 1948. március 26-án kezdték el Inverkeithingben.
Az HMS Rodney brit csatahajó 406 mm-es lövegeinek oldalsortüze 1936-ban, lőgyakorlaton (Warships To-day, 1936)Az HMS Rodney brit csatahajó másodlagos fegyverzetét képező 152 mm L/50 BL Mk XXII típusú ágyúk és lövegtornyaikAz HMS Rodney brit csatahajó egyik 120 mm L/40 QF Mk VIII típusú légvédelmi ágyúja és annak kiszolgáló személyzete
Források
Siegfried Breyer, Battleships and Battlecruisers (Doubleday and Company; Garden City, New York, 1973) (originally published in German as Schlachtschiffe und Schlachtkreuzer, J.F. Lehmanns Verlag, München, 1970). Contains various line drawings of the ship as build and as modified.
Brit Királyi Haditengerészet
.jpg)
