Rudolf Hell

Rudolf Hell
Született	1901. december 19. Schierling
Elhunyt	2002. március 11. (100 évesen) Kiel
Állampolgársága	német
Foglalkozása	feltaláló mérnök vállalkozó
Iskolái	Müncheni Műszaki Egyetem
Kitüntetései	honorary citizen of Kiel Culture and Science Award of the City of Kiel (1968) Werner von Siemens Ring (1978) a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal (1980)
Sírhelye	Eichhof Park Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf Hell témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Rudolf Hell (Eggmühl, ma Schierling része, 1901. december 19. – Kiel, 2002. március 11.) német feltaláló és vállalkozó volt, elsősorban a kommunikációs- és sokszorosítási technológia területén tevékenykedett.

Rudolf Hell a Hellschreiber (1929), a Klischograph (1951) és a digitálisan generált fényszedő technika (1965) feltalálója. Kitüntették a Német Szövetségi Köztársaság Nagy Érdemkeresztjével a csillaggal, a Gutenberg-díjjal és a Werner von Siemens-gyűrűvel. Hell Kiel tartomány fővárosának díszpolgára.

Élete és munkássága

Rudolf Hell, az eggmühli állomásfőnök fia, 1901-ben született az eggmühli állomásépületben. Édesanyja egy gazdálkodó és sörfőzde tulajdonosának a lánya volt.

Rudolf a három fiú közül a legfiatalabb volt.

Négy év általános iskola után az Eger-i Rudolphinum középiskolába járt, ahol a fizika és a matematika volt a kedvenc tantárgya. A természettudományok iránti szenvedélye már ott megmutatkozott.

Apja munkahelyén a vasút iránti érdeklődése és a vasutak villamosításának kezdete formálta benne a villamosmérnöki tanulmányok iránti vágyat.

1919-től kezdődően nyolc szemeszteres villamosmérnöki képzést végzett a Müncheni Műszaki Egyetemen, ahol 1923-ban okleveles mérnöki oklevelet (Diplom-Ingenieur) szerzett.

1923 és 1929 között Max Dieckmann asszisztenseként dolgozott.

1925-ben bemutatott egy televízióhoz való fotoelektromos képosztó csövet, amely elvileg működőképes volt, de gyakorlati használatra alkalmatlan. Dieckmann professzorral közösen bemutatott egy mechanikus képosztóval és Braun-csővel ellátott televíziós rendszert a müncheni vásáron.

1927-ben doktori disszertációt írt egy repüléshez használt, közvetlen leolvasású rádióiránymérő készülékről. Egy amerikai cég 20 000 birodalmi márka licencdíjat fizetett neki ezért.

1929-ben Hell megalapította saját cégét Neubabelsbergben, Berlin és Potsdam között, és még ugyanebben az évben bemutatta Hell-íróját.

Első szabadalmát 1929-ben adta be a "Hellschreiber" nevû berendezésre, melynek lényege az volt, hogy a mai telefax berendezések működési elvének megfelelően a szöveget, karakterek raszterképei alapján fekete illetve fehér pontokra bontja és az információt kétállapotú jelek segítségével továbbítja a telefonvonalon vagy rádiókapcsolat segítségével.

1931-ben innovatív morzekód-eszközöket fejlesztett ki, míg a Siemens nagy mennyiségben gyártotta a Hell-írót. A cég Berlin-Dahlembe költözött, ahol a második világháború alatt részben megsemmisült.

1937. december 29-én Hell kérte a felvételét a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba, és visszamenőlegesen, ugyanazon év május 1-jéig felvették (tagsági szám: 5850540).

1947-ben Hell megalapította a "Dr.-Ing. Rudolf Hell KG" vállalatot Kiel-Dietrichsdorfban, amely kommunikációs berendezésekkel és elektronikus sokszorosítási technológiával foglalkozott. Schleswig-Holstein tartomány fővárosa lett haláláig otthona.

1949-től Hell egyre inkább a képtávíróra összpontosított, és megfelelő berendezéseket fejlesztett a posta, a sajtó, a rendőrség és a meteorológiai szolgálatok számára.

A Klischograph 1951-es feltalálásával Hell új korszakot nyitott a nyomtatástechnikában. Idővel továbbfejlesztették (Vario-Klischograph, Helio-Klischograph). Ezzel a találmányával a nyomdatechnika lehetőségeit kívánta bővíteni, sikerrel. A Klischograph segítségével egy tetszőleges ábrát szkennelt be az asztal méretű berendezés, majd ezt az ábrát egy acéltű segítségével egy nyomólapba gravírozta bele. Erről a nyomólapról készülhettek aztán a nyomtatott példányok nagy számban. Felismerve a további igényeket, rövidesen megszületett a Helioklischograph is, ami a szöveget vagy ábrát egy gyémánthegy segítségével rögtön egy rézhengerbe marta bele, s ezzel rögtön készíteni lehetett a másolatokat a rotációs mélynyomás technikájával.

Az első dobszkennert már 1958-ban létrehozta, azonban sok időt vett igénybe a tökéletesítése. Ez a Colorgraph nevű berendezés az aritmetikai részében 500 elektroncsövet tartalmazott, aminek következtében egy teljes órát kellett várni a bekapcsolása után, hogy használni lehessen. Mégis, ebből a technikai monstrumból is sikerült 24 darabot eladnia szerte a világon.

1961-ben a Hell gyár kibővült, és egy második telephelyet nyitott Kiel-Gaardenben.

1963-ban bevezették a Chromagraph szkennert, 1965-ben pedig Rudolf Hell bevezette a digitális tárolással ellátott elektronikus szedést (számítógépes szedés), amely világszerte forradalmasította a szedést. Ugyanebben az évben mutatták be a Digiset digitális szedőgépet is.

Miután a Chromagraph DC 300 1971-ben globális áttörést ért el, Rudolf Hell 1972-ben visszavonult cége aktív vezetésétől, bár továbbra is ott dolgozott. Ez a találmány tulajdonképpen a szkennerek első generációja volt. Olyan előnyöket olvashatunk a katalógusában, amit mai fejjel szinte nem is értünk. Felhívja pl. a figyelmet arra, hogy a Chromagraph nappali fényben is működőképes, nem igényel sötétkamrát a szkennelés végrehajtása. Mai ismereteinkkel ez elég furcsán hangzik, de ne feledjük, akkoriban minden fotokémiai aktivitást sötétkamrában kellett végrehajtani, így az, hogy a szkennernek nincs szüksége sötétkamrára, akkoriban újdonság volt.

Az egyre többet tudó és tökéletesített változatok sorra készültek, megjelent 1963-ben a Chromagraph, majd a Combi-Chromagraph 288, mely már három dob segítségével képes volt szövegek és képek összemásolására is. 1969-ben elkészült a Vario-Chromagraph, mely már egy vezérelhető raszter segítségével képes volt nagyításra is és a színek elválasztására és raszterezésére is.

Dr.-Ing. Rudolf Hell GmbH 1979-ben fejlesztette ki a ChromaCom elektronikus képfeldolgozó rendszert, mielőtt a Siemens AG, amely már 1971 óta részesedéssel rendelkezett a vállalatban, 1981-ben megszerezte a vállalat fennmaradó 20%-át.

1989-ben, 88 éves korában Rudolf Hell végleg visszavonult az üzleti tevékenységtől.

Egy évvel később a Siemens megvált a kieli székhelyű vállalattól, és egyesült a Linotype AG-vel. Ennek eredményeként létrejött a Linotype-Hell AG, amelynek központjai Kielben és Eschbornban, Frankfurt közelében találhatók. A Kiel-Gaarden-i telephelyet elhagyták, és 1991 óta a kieli Christian-Albrechts Egyetem Műszaki Karának ad otthont. Magát a Linotype-Hell AG-t 1996-ban felvásárolta a Heidelberger Druckmaschinen AG; az eschborni telephelyet bezárták, és az eschborni műveletek nagy részét Kielbe helyezték át.

1997-ben a mélynyomási tevékenységeket a Hell Gravure Systems GmbH-ba konszolidálták, amelynek részvényei 2002-ig a Heidelberg tulajdonában voltak, azóta pedig magánkézben vannak. A fennmaradó részt nagyrészt felszámolták.

Rudolf Hell 2002-ben, 100 éves korában halt meg Kielben, és az Eichhof Park temetőben temették el. Hell élete során 131 szabadalmat jegyeztetett be.

Idézet

"Hell a grafikai ipar Edisonja." – Hermann Zapf: Elismerések a Gutenberg-díjért 1977-ben.

Források

• Boris Fuchs, Christian Onnasch: Dr.-Ing. Rudolf Hell: der Jahrhundert-Ingenieur im Spiegelbild des Zeitgeschehens; sein beispielhaftes Wirken. Ed. Braus, Heidelberg 2005, ISBN 3-89904-163-1
• Manfred Raether: Linotype – Chronik eines Firmennamens. e-Buch (PDF); Schöneck 2009.
• Doris Tillmann, Johannes Rosenplänter (Hrsg.): Kiel Lexikon. Wachholtz, Neumünster 2011, ISBN 978-3-529-02556-3, Lemma Hell, Rudolf, 144. oldal

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Rudolf_Hell című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek