Története
A település északi határában található „Gradina” nevű lelőhely régészeti leleteinek tanúsága szerint itt már a római korban település volt. A régészeti feltárások 1972-ben kezdődtek a területen. Ezek során késő római temetőre bukkantak. A sírokból kerámia és üvegtárgyak, ékszerek mellett Valens, Constans és Constantinus császárok pénzei kerültek elő. A temetőtől északkeletre, római villa alapfalaira találtak. A 4. századból származó késő római sírok leletanyagának elemzése után a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy az itt eltemetettek részben az ókori forrásokban „Incerum” néven említett település romanizált őslakosságához, részben pedig a 4. században érkezett vegyes, alánokból, keleti gótokból és hunokból álló lakossághoz tartoztak. A római település közelségét megerősítették a 2006-ban folytatott feltárások, melyek során vízvezetékkel, központi fűtéssel ellátott, mozaikokkal és freskókkal díszített, fürdővel rendelkező luxusvilla maradványait tárták fel.
Tekics település már a középkorban is létezett. 1422-ben „Villa Thekath”, 1427-ben „Thekyg”, 1481-ben „Thekych” alakban Óvár tartozékaként szerepel a korabeli forrásokban. 1334-ben már plébániája volt, plébánosát 1501-ben is említik. 1440-ben és 1456-ban mezővárosként találjuk az okiratokban. A névnai Treutel, a lévai Cseh, a Beriszlói, majd a Kórógyi család birtoka volt. A környék településeivel együtt 1537-ben foglalta el a török. A török korban a katolikus horvátok mellé Boszniából pravoszláv szerbek érkeztek. 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. 1698-ban „Tekich” néven 6 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában. 1702-ben és 1760-ban is 15 ház állt a településen. A velikei uradalomhoz tartozott.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Tekics”néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Tekich” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Tekich” néven 11 házzal, 44 katolikus és 55 ortodox vallású lakossal találjuk. A 19. század közepétől a megmaradt horvátok és szerbek mellé csehek, németek és szlovákok települtek be.
1857-ben 86, 1910-ben 232 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 47%-a horvát, 21%-a cseh, 12%-a német, 9-9%-a szlovák és szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 88%-a horvát, 6%-a szerb nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 231 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 45° 23′ 02″, k. h. 17° 45′ 11″45.384000°N 17.753000°EKoordináták: é. sz. 45° 23′ 02″, k. h. 17° 45′ 11″45.384000°N 17.753000°E
