| Vabriga | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Megye | Isztria |
| Község | Tar-Vabriga |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Nivio Stojnić |
| Irányítószám | 52465 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 464 fő (2021. aug. 31.) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vabriga témájú médiaállományokat. | |
Vabriga (olaszul: Abrega) község Horvátországban Isztria megyében. Közigazgatásilag Tar-Vabriga községhez tartozik.
Az Isztriai-félsziget nyugati részén Porečtől 8 km-re északra, a Mirna torkolatából 3 km-re délre fekszik.
A község területe már a római korban lakott volt, amikor számos villa állt ezen a vidéken. Valbriga (Albriga, Abriga, Gabriga) első írásos említése a 14. században történt, területe azelőtt még Tarhoz tartozott. 1508-ig a település a pazini grófok uralma alá tartozott, majd a novigradi közösség részeként a Velencei Köztársaság fennhatósága alá került. A háborúk és járványok következtében lakossága nagyrészt kipusztult és a velencei hatóságok a 16. század második felétől a török terjeszkedés elől menekülő dalmáciai földművesekkel telepítették be. Az első betelepülők Vabrigára 1557-ben érkeztek. Az újonnan érkezetteknek a környék addig meg nem művelt területekből is osztottak földet, így alakultak ki a környező kisebb falvak. Az új lakosság betelepülése a mezőgazdaság szerkezetének a megváltozását is eredményezte, az állattartás jelentősége egyenrangú lett az addig domináns földműveléssel. 1584-ben Zára környékéről érkeztek új telepesek. 1622 után a telepesek újabb hulláma érkezett Dalmácia, Montenegró, Bosznia, Albánia, Friuli, Treviso és a görög Kréta területéről. A 18–19. században az itt megtermelt javak, főként a bor és az olívaolaj kivitelének növekedése a vidék gazdasági fellendülését eredményezte. A 19. század végére azonban a társadalmi osztályok és a nemzetek közötti feszültségek erősödése a vidék gazdaságának visszaesésével járt. A 20. század elején a Poreštinán az elsők között Vabrigán horvát iskolát nyitottak. 1857-ben 229, 1910-ben 553 lakosa volt.
Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 434 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal (szőlő, olajbogyó, gabona), állattartással, halászattal és újabban egyre inkább turizmussal, vendéglátással foglalkoznak.
| Lakosság változása | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 229 | 252 | 297 | 400 | 487 | 553 | 529 | 665 | 561 | 462 | 357 | 363 | 364 | 391 | 392 | 434 |