Vodnjan

Vodnjan
Vodnjan látképe a plébániatemplommal.
Vodnjan látképe a plébániatemplommal.
Vodnjan zászlaja
Vodnjan zászlaja
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségVodnjan
Jogállásváros
PolgármesterEdi Pastrovicchio
Irányítószám52215
Körzethívószám(+385) 052
Népesség
Teljes népesség5838 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság135 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 58′, k. h. 13° 51′44.966667°N 13.850000°EKoordináták: é. sz. 44° 58′, k. h. 13° 51′44.966667°N 13.850000°E
Vodnjan weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vodnjan témájú médiaállományokat.

Vodnjan (olaszul: Dignano) város és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Gajana (Gaiano), Galižana (Gallesano) és Peroj (Peroi) települések tartoznak hozzá.

Fekvése

Az Isztriai-félsziget nyugati részén, Pólától 10 km-re északra, a tengerparttól 6 km-re, a 21-es számú (Póla–Trieszt) főút mellett fekszik. Közelében halad el az A9-es autóút.

Története

Más isztriai városoktól eltérően Vodnjan esetében nem bizonyított, hogy már a rómaiak előtt is erődített település állt volna a helyén. Közelében azonban több bronzkori várhely is található a Kaštelir, a Monte Mulino, a Kašteljer, a Mandriol és a Sv. Jakov nevű magaslatokon. A település határában néha az itt egykor élők sírjaira is rábukkannak. Így történt ez 2003-ban, amikor a Barbariga nevű turistatelep közelében addig ismeretlen bronzkori sírokra bukkantak. Perojtól északkeletre a Magornjak-Casali nevű területen már 1954-ben találtak bronzkori halomsírokat. A római korban a félsziget legfontosabb települése Póla volt és a hozzá közel eső Vodnjan, amely akkor az „Attinianum”, vagy „Altinianum” nevet viselte annak a mezőgazdasági területnek a központja volt, melyet ma Vodnjanštinának neveznek. Attinianum a nevét valószínűleg egy bizonyos Attiniusról kapta, akinek itt lehetett a birtoka. Ez a terület elsősorban olajbogyó termesztéséről volt nevezetes. Itt is fellelhetők a római városépítés, a centuriáció, a precízen kimért, szabályos, párhuzamos utcák nyomai. Római villagazdaságok maradványait találták Barbariga és a Peroj közelében fekvő Veliki Šaraj területén, melyek szintén az itteni fejlett olívaolaj és bortermelésről tanúskodnak.

A rómaiak után a keleti gótok, a hunok és a bizánciak uralma következett. A Bizánci Birodalom alatt a település újra virágzott, ennek a 751-ben bekövetkezett longobárd támadás vetett véget. 788-ban Nagy Károly frank király meghódította a longobárdok királyságát és Vodnjan a Frank Birodalom része lett. A kora középkorban a település a Pólai egyházmegye birtoka volt. Első írásos említése egy pólai egyházi oklevélben 1150-ben tűnik fel „Vicus Atinianus” alakban, majd 1194-ben egy a pólai püspökség és Poreč városa közötti vitát lezáró okiratban is megemlítik „Paponis de Adignano” néven. 1209-ben a pólai püspök az aquileiai pátriárkának ajándékozta. A 13. század közepén a pólai Castropola család birtoka lett. 1330-ban Vodnjan is részt vett a Castropola család és a pazini grófok közötti összecsapásokban, melynek során megtámadták Barban városát. A részvétellel Vodnjan megkísérelte, hogy kikerüljön a pátriárka fennhatósága alól, de a háború végül a Castropola család vereségével végződött, akiknek azután el kellett hagyniuk Pólát és Isztriát. 1331-ben a vodnjaniak elhatározták, hogy a Velencei Köztársaság védelme alá helyezik magukat. A Pólától való elszakadás nem ment gyorsan a pólai nemesség ellenállása miatt, csak 1388-ban vált véglegessé Giovanni Delfin podeszta kinevezésével. 1347-ben Pólában malária pusztított és Vodnjan azonnal megszakított minden kapcsolatot a várossal. Egy évvel később a pátriárka és Velence háborúba keveredett Koperrel kapcsolatban. Vicardo és Fiorni de Castropola unokatestvéreikkel, a Fulcheriokkal a pátriárkához csatlakoztak, megtámadták Pólát és Vodnjant. A háború során Velence birtokba vette itteni javaikat és tíz évre kitiltotta őket a köztársaság területéről. Vodnjan 1355-ben és 1379-ben is részt vett a Velence és Genova közötti háborúban. 1381-ben a település visszatért a velencei fennhatóság alá és 1388-ban a velencei szenátus kinevezte első podesztáját. Az esemény lehetővé tette, hogy Vodnjan fokozza önállóságát, és 1393-ban fontos egyezséget kötött Pólával, amelyben kijelölték a két város közötti határokat. Egy évvel előbb Vodnjanban felépítették a fontikot, a város magtárát, amely a velencei városok jellegzetes épülete volt az Isztrián. 1411-ben vodnjan részt vett a pátriárka és Velence közötti háborúban. A pátriárka Zsigmond magyar királlyal és a vegliai grófokkal kötött szövetséget. A város falai súlyosan megsérültek a magyar és horvát seregek ostromában és a település vezetői úgy határoztak, hogy nem építik őket újjá. Ezzel is elősegítve, hogy a várost a háborúk elkerüljék és teljesen a termelés és a kereskedelem mellett kötelezze el magát. 1492-ben az Újvilág felfedezésének évében a vodnjaniak elhatározták, hogy megírják a város statútumát, azt a törvénykönyvet, amely írott formába önti a város törvényeit és szokásjogait, megkönnyíti a mindennapi élet dolgait, és megalapozza Dignano társadalmi és gazdasági fellendülését. A 16. században a városnak 1500 lakosa volt és amíg Isztria tengerparti városai szenvedtek a járványoktól Vodnjant a járvány elkerülte. Szintén elkerülték a várost a harcok a velenceiek és az osztrákok között 1508-ban kitört háborúban. A 16. századra Vodnjan elérte fejlődése csúcsát kiérdemelve az Isztria „legfejlettebb és legnépesebb városa” címet. Roger Malipiero kormányzó mondta ezeket a szavakat 1583-ban a velencei szenátus előtt, miután székvárosa Póla elpusztult és székhelyét kénytelen volt Vodnjanba áthelyezni ahol „erősek a falak és tiszta a levegő”.

A 17. század elején a velencei – uszkók háborúban a velencei sereg itt verte meg az uszkókokat. 1630-ban Isztria ismét járványtól szenvedett, de Vodnjan újra megmenekült. A város megmenekülésének emlékére a vodnjaniak minden évben hálaadó körmenetet tartottak a Madonna della Traversa templomnál. A 16. és a 17. században a város környékére sok szláv ajkú menekült érkezett a török által veszélyeztetett területekről. 1797-ben Vodnjan előbb osztrák, majd 1805-től 1813-ig francia uralom alá került. 1813-tól osztrák uralom maradt és 1825 és 1860 között az Isztriai Tartomány része volt, amely az 1861. február 26-án kibocsátott császári pátenssel önálló őrgrófsági státuszt kapott saját országgyűléssel. 1857-ben 3824, 1910-ben 5916 lakosa volt. Az első világháború következményei nagy politikai változásokta hoztak Isztrián. 1920-tól 1943-ig Isztriával együtt olasz uralom alá tartozott. Az olasz kapitulációt (1943. szeptember 8.) követően Isztria német megszállás alá került, amely 1945-ig tartott. A település végül csak 1945. május elején szabadult fel. A háborút hosszas diplomáciai harc követte Jugoszlávia és Olaszország között Isztria birtoklásáért. Az 1947-es párizsi békekonferencia Jugoszláviának ítélte, aminek következtében az olasz anyanyelvű lakosság Olaszországba menekült. 1991-óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a városnak 3645, a községnek összesen 6144 lakosa volt. A gazdaság alapját régen a mezőgazdaság (olajbogyó, szőlő, zöldség, dohány és gabona) és az állattartás képezte. Lakosai közül sokan dolgoztak pólai ipari üzemekben. Ma a vodnjaniak egy része az iparban és vállalkozásokban, ezen kívül főként a mezőgazdasági feldolgozóiparban dolgozik. A lakosság másik része a környező településeken, főként a közeli Pólán a turizmussal, vendéglátással foglalkozik.

Lakosság

Lakosság változása
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
3824473153155152554059165642542434822576362336363566367834063645
A Szent Balázs-plébániatemplom és a harangtorony

Nevezetességei

A Városháza épülete
Szűk vodnjani utca háttérben a harangtoronnyal