A város Horvátország északnyugati részén, Zágrábtól 81km-re északra, a Dráva jobb partján fekszik. A keleti hosszúság 16°20'33" fokán és sz északi szélesség 46°18'29" fokán található. A város Pannon-síkság szélén alakult ki. Tengerszint feletti magassága 169 és 173 méter között váltakozik. Egy termékeny alluviális síkságon, amely délnyugati-északkeleti irányba a Dráva-folyó felé ereszkedik. Dél felé a síkság kissé emelkedik Haloze és Varasdfürdő felé. A város egy nagyon fontos földrajzi területen található, és joggal nevezik „Horvátország északi kapujának” is. Itt található a még mindig eléggé ki nem használt Budapest – Zágráb – Rijeka „horvát folyosó” és a keleti-alpesi főútvonal egyik fontos európai kereszteződése a hozzá kapcsolódó utakkal.
Neve a magyarváros főnévből származik -d kicsinyítőképzővel, vagyis városka volt a jelentése.
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint Varasd területe már az őskor óta lakott. A város központjától délkeletre, körülbelül 3km-re található a „Brezje” nevű lelőhely. Nyugatról a Varasd-Zágráb vasútvonal, keletről Kučan település, délen a Plitvice folyó, északon pedig a Cehovska utca határolja. Az itt végzett régészeti kutatások eredményei alapján ez a hely a kőrézkorban, a késő bronzkorban, a kora és a késő vaskorban, az ókorban, valamint a középkorban is lakott volt.
Varasd várát 1181-ben „castrum Garestin” néven említik először III. Béla magyar királynak egy a közeli Varasdfürdőről szóló oklevélben, a város ekkor már ispánsági székhely. 1194-ben III. Béla idősebb fiára, Imrére bízta a horvát területek kormányzását, egyúttal őt tette meg trónörökössé. A kisebbik fiú, András keresztes hadjárat vezetését kapta feladatul apjától. Imre korai halála után mégis ő lett a király, és 1209-ben a vár körül kialakult települést szabad királyi várossá nyilvánította. Ez számos kiváltsággal járt a város számára, melynek polgárai szabadon választhatták meg elöljáróikat, és mentesek voltak az adó és harmincadvám fizetése alól, mégis egyfajta kölcsönös függőségben éltek a vár mindenkori uraitól. A várost a király udvarnokai lakták, akik ekkor építették fel templomát és monostorát. A tatárjárásban elpusztult földvárat IV. Béla újjáépíttette. 1397-ben Cillei Hermann kapta meg Zsigmondtól, 1440 körül Cillei Ulrik kővárrá építtette át, majd halála után özvegye, Brankovics Katalin birtokolta.
Varasd a 17. században
A török veszély közeledtére a 15. század közepén a város körül is építettek földsáncokból és paliszádokból erődítéseket. A kiváltságoknak, kézműves céheinek és a kedvező földrajzi stratégiai helyzetnek köszönhetően Varasd városa már a században az északi horvát területek kereskedelmi és gazdasági központja lett. A város címere már 1464-ből ismert, kiváltságait pedig Hunyadi Mátyás is megerősítette. 1487-ben a vár Corvin János birtoka lett. 1523-ban Brandenburgi György adományozta a városnak a városháza épületét, e funkcióját a mai napig megtartotta. Ez Európa egyik legrégibb városháza, amelyet utóbb késő barokk stílusban építettek át.
A vár ostrománál esett el 1527. szeptember 27-énFrangepán Kristófhorvát bán. A török veszély miatt 1544-ben erős falakkal és bástyákkal erősítették meg. Ekkortájt építették át a várkastélyt reneszánsz stílusban. Az 1555-ös török hadjárat hatására a pozsonyi országgyűlés az országot hat kapitányságra osztotta; a Vend kapitányság székhelye Varasd lett. Három alkapitányság, a kaproncai, a körösi és az ivanicsi tartozott alá. Ekkor a város az ország egyik legfontosabb erődített helye volt. 1584-ben a király Erdődy Tamást horvát bánná nevezte ki, majd 1607-ben szolgálataiért megkapta Varasd várát is, a hozzá tartozó uradalommal. Ezután a vár 1925-ig az Erdődyek birtoka maradt.
Varasd mint főesperesség székhelye az egyházi igazgatásban is jelentős szerepet töltött be. Első ilyetén említésével 1638-ban találkozunk. Az akkori feljegyzés szerint a főesperes alárendeltségébe 11 környező plébánia tartozott, amelyek plébánosait név szerint felsorolja a dokumentum. 1660-ban Szakmárdi János megalapította a szemináriumot, amelyre végrendeletében jelentős birtokokat hagyott. A szerzetesi élet is fejlődésnek indult a városban a ferences és jezsuita kolostorok felépülésével, melyek nagyban hozzájárultak a város gazdasági és társadalmi fejlődéséhez is. Ekkor épült meg a jezsuita gimnázium és több templom is. A városban több stájer építőmester is dolgozott ebben az időben. 1655-ben nézeteltérés volt a város és az Erdődyek között a hídvámok tekintetében, amiből végül a város került ki győztesen.
A város főtere a múlt század elején
A török háború idején Varasd Horvátország tényleges fővárosa is volt a veszélyeztetettebb Zágráb helyett. 1663 decemberében itt ülésezett a horvát szábor, amely pénzt szavazott meg a török elleni hadjáratra. Ennek során 1664 elején Zrínyi MiklósZrínyiújvárból kiindulva a Dráva bal partján haladva Eszékig jutott, ahol felgyújtatta a török legfontosabb drávai átkelőhelyét, az eszéki hidat. Az abban az évben megkötött vasvári béke bár a magyarság számára hátrányos volt, Varasd számára mégis a békés fejlődés lehetőségét teremtette meg. A török veszély végét az 1699-ben megkötött karlócai béke jelentette a város számára.
Mária Terézia az abszolút monarchia megerősítése érdekében igyekezett szűkíteni a nemesség befolyását. Ennek egyik lépéseként 1767-ben megalapította a horvát királyi tanácsot, melynek székhelyéül Varasdot tette meg. A város fővárosi rangjának az vetett véget, hogy 1776-ban egy nagy tűzvészben nagyrészt megsemmisült. Az uralkodó ekkor a királyi tanács székhelyét is Zágrábba tette át. Ezzel véglegesen az lett az ország fővárosa. A tűzvész ugyanakkor kedvező hatással is volt a városképre nézve, hiszen ekkor épült fel a mai is látható szép barokk városközpont.
1809-ben a város fejlődése végett a külső várfalakat és a sáncok nagy részét lebontották, a vár azonban ma is áll. A 19. században a város teljesen újjáépült és terjeszkedett, virágzott az ipar, a kereskedelem, selyemgyár, téglagyár épült. Ekkor alapították a színházat és a tűzoltó egyesületet. A vasút megépüléséért már 1861-ben megindult a harc és negyed századig tartott, amíg a terv megvalósulhatott. A parlament 1884-ben fogadta el, hogy Csáktornya és Zágráb között vasútvonal létesüljön. Az építés 1886-ig tartott, végül a vonal egy részét már szeptemberben, a maradék szakaszt decemberben nyitották meg a forgalomnak. Ezzel Varasd is bekerült az országos vasúti hálózatba. A mellékvonalak későbbi megépülésével Varasd Észak-Horvátország legnagyobb vasúti csomópontja lett.
1910-ben 13398 lakosából 11497 horvát, 585 német, 471 magyar, 441 szlovén, 232 szerb, 102 cseh volt. A trianoni békeszerződésigVarasd vármegye székhelye volt. A 20. századra Varasd a környék ipari központja lett. A Tivar textilgyárat 1918-ban alapították. Fontos ipari üzemei még a Varteks textilgyár, a fémipari, élelmiszeripari és építőipari üzemek. 1991. szeptember 14. és szeptember 22. között a város laktanyáinál súlyos harcok folytak a laktanyákat védő Jugoszláv Néphadsereg és a támadó Horvát Nemzeti Gárda csapatai között, melyeknek mindkét fél részéről 2 halálos áldozata volt. A laktanyacsata a laktanyák feladásával végződött.
2001-ben a hozzá tartozó településekkel együtt 49075, ebből 47069 horvát lakosa volt. A városban ekkor 41434 fő lakott. A 2003-ban megnyílt, a magyar határtól, Muracsánytól Zágrábba vezető horvát autópálya Varasdot is bekapcsolta a modern autópálya hálózatba.
Megjegyzés: 1981-ben a Hrašćica település leválasztásával a területe csökkent (1971-ig ez a rész lakatlan volt). 1991-ben Vidovec településeinek (Cargovec, Vidovec és Nedeljanec), Nova Ves Petrijanečka (Petrijanec önkormányzata), Sračinec településeinek (Svobovec Podravski és Sračinec) és Trnovec települése, Trnovec Bartolovečki leválasztásával csökkent a terület. Črnec Biškupečki, Gojanec, Jalkovec és Kućan Marof települések területének annektálásával viszont növekedett, amelyek 1981-ig lakatlanok voltak. 1910-ben Novo Selo na Dravi, 1890-ben Šandorovec és Varaždin Breg település, 1910-ben és 1921-ben pedig a Varaždin Breg település adatait is tartalmazza. 1857-től 1948-ig az adat a korábbi Biškupec település adatait is tartalmazza, amely abban az időszakban külön településnek számított.
Közlekedés
A város közlekedésföldrajzi helyzete nagyon kedvező, mivel az európai közúti és vasúti folyosók csomópontján található: a Duna középső, Dunamenti régióját az Adriai-tenger északi részével és a keleti Alpokat az Alsó-Drávamentével összekötő utak kereszteződésében.
A több horvátországi stratégiai útvonal is áthalad Varasd megye területén: az európai E65-ös és E71-es útvonal Magyarország – Varasd – Zágráb – Fiume. A megyében kilenc, összesen 209km hosszúságú állami út van, amelyek jó műszaki állapotban vannak, közülük a legfontosabb, a D2-es állami út, amelyet Podravska magistrala néven ismerünk.
A megyén összesen 91.751 kilométernyi vasútvonal halad át, amelyből az R202 Varasd – Kapronca és az R201 Csáktornya – Varasd – Zaprešić – Zágráb az elsőrendű vonal, míg az L201 Varasd – Golubovec vonal a másodrendű vonal. Ma a Varasd vasúti infrastruktúrája újabb beruházásokat igényel.
Varasd megye területén található a Varasdi repülőtér is, amelyet ma kizárólag sport- és rekreációs célokra használnak.
Nevezetességei
A vár
A varasdi vár
A város legnagyobb látnivalója a vár, amely a városközpont északnyugati részén található, ma itt található a városi múzeum. A várat először a 12. században említik és valószínűleg a megye központja volt. A 14. század végén a Cillei grófok kapták meg a területet és gótikus stílusban újjáépítették a várat. A vár a 16. században érte fénykorát, amikor reneszánsz stílusban átépítették. Az építkezések 1544-ben indultak Domenico dell'Allio itáliai mester irányításával. Ekkor épült a reneszánsz várpalota is. A vár a 16. század végén az Erdődyeké lett, akik több részét barokk stílusban építtették át. A vár körül a külső nagy sánc maradványait ma egy széles, egykor vízzel telt árok övezi. Ennek vonalvezetésén ma is megfigyelhetők a külső védelmi vonal sarkain állt hatalmas négyszögletű bástyák nyomai. A várfalhoz és a várudvarhoz tartozó épületekből mára kevés maradt meg, de ezek közül ma is megcsodálható az őrtoronynak nevezett várkapu épülete, amelyben ma a vármúzeum működik.
A középkorban emelték a Szent Miklós-plébániatemplomot, amely ebben az időben a város fő szakrális épülete volt. A templomot a 15. században gótikus stílusban átépítették. Ebből az időből való a harangtorony. A 18. században barokk stílusban építették át.
A város a barokk időben indult fejlődésnek. 1642-46 között kora barokk stílusban épült a jezsuita templom, amely kora barokk stílusú. Ez ma a város székesegyháza, Mária mennybemenetele tiszteletére szentelték.
A ferences kolostor 1626 és 1632 között épült barokk stílusban, a gradaci István mester irányításával.
A jezsuita kolostort 1679 és 1691 között építették, építőmestere a leibnitzi Jacob Schmerleib mester volt.
A kapucinus kolostor és templom a 18. század elején épült. Építői az ország más részéből érkezett horvát mesterek voltak.
Az orsolyiták templomát 1722 és 1729 között, kolostorát 1715 és 1749 között építették Mária Terézia királynő adományából. A templom egyhajós, szentélye, mely összeköttetésben áll a kolostorral nyugatra néz. A főhomlokzat fölé emelkedik az elegáns harangtorony.
Az 1776-os tűzvész után épült templomok a Szent Flórián-templom (1777) és a Szent Vitus-templom (1782).
1884-ben épült az ortodox Szent György-templom Radoslav Atzinger tervei szerint historikus stílusban. A belső tér gazdagságához hozzájárul a fennmaradt berendezés. A falak és a boltozat felületei dekoratív módon vannak festve, a medalionokban több szent ábrázolása látható.
A Szent Vid-templom az azonos nevű téren, a város történelmi központján kívül épült a 18. század közepén. Az 1778-1782 közötti időszakban teljesen felújították, amelynek során új kórus és falazott harangtorony épült. Végleges formáját 1808-ban nyerte el. Külsejével egyszerűséget, a homlokzati felületek kezelésében szerénységet mutat, míg belül értékes barokk berendezéssel van ellátva.
Varasd déli részén, Biškupac városrész központjában áll a Mária mennybemenetele plébániatemplom és a plébániaház. Mindkét épület a zágrábi püspökség birtokán épült a 13. században. A középkori templomot a 17. században barokk stílusban építették át és 1672-ben szentelték fel. Egyhajós épület a főhomlokzat előtti harangtoronnyal és keskenyebb, sokszögletű szentéllyel. Belsejében minőségi berendezés és falfestmények találhatók. A plébánia emeletes épülete mai formájában a 17. században épült a templom közelében.
A Szent Flórián-templom a város északi részén, a régi városfalak mentén áll. 1733 és 1752 között építették, a harangtorony kissé később épült. Téglalap alakú hajójával és kissé keskenyebb sokszögű szentélyével a barokk csarnoktemplomok csoportjába tartozik.
Az Optujska utcában álló Szent Fábián és Sebestyén-templomot 1681-ben fogadalmi kápolnaként építették. A 18. században bővítették és megújították, 1806-ban pedig sekrestyét építettek hozzá. Értékes a berendezése és a szentély boltozatának freskói.
A varasdi zsinagóga a 19. század második felében épült, a rabbinátus épületével és a zsidó közösség székhelyével együtt. A város zsidó közösségének vallási és társadalmi életének központját képezte. Külső építészeti jellemzői szerint a historizmus elemeinek és a keleti rundbogenstil formáinak kombinációját képviseli, amelynek előzményét a budapesti zsinagógában kell keresni.
A Szent Rókus-templom a 17. században a pestis elleni fogadalmi kápolnaként épült. Ma a kapucinus templom filiája. Annak ellenére, hogy külsőleg szerény és egyszerű, elrendezésével és harmonikusan kialakított belső tereivel az érett barokk stílust képviseli.
Barokk paloták
A Sermage-palota
A főtéren áll az 1523-ban épített városháza. Brandenburgi György adományozta a városnak és funkcióját a mai napig megtartotta. Európa egyik legrégibb városháza-épülete, melyet 1791-93 között késő barokk stílusban építettek át.
A városban ma több barokk palota is látható, melyek a 17. és a 19. század között épültek.
A Főtéren található a Draskovics grófok palotája, mely a 18. században épült egy korábbi 16. századi palota helyén.
A tér túloldalán áll a 19. században épített püspöki palota.
A Franjevački téren áll a híres kétemeletes pazarul díszített homlokzattal rendelkező Patačić-palota. Egykor nyüzsgő társadalmi élet folyt benne. Franjo Patačić és felesége, Katalin asszony fényes táncmulatságokat, színházi előadásokat rendezett itt. A palota belső falain több barokk falfestmény látható.
A mellette álló varasdi megyeháza Horvátország egyik legnagyobb barokk palotája, mely Jakov Erber tervei szerint épült. Szintén számos falfestmény díszíti.
Ugyanezen a téren áll az 1785-86-ban épített Wasserman–Kreuz-palota. Ez a kétszintes, impozáns méretű barokk épület a tér északi oldalán, a ferences templom közelében található. A földszinten üzletek, az emeleteken lakások vannak. A főhomlokzat középső részén található egykori előcsarnok barokk, kőből épített portálja.
A Herzer-palota 1791-95-ben épült késő barokk-klasszicista stílusban. Érdekessége, hogy építtetője, Franjo Herzer nem volt nemes ember, városi postásból emelkedett fel, miután a lutrin meggazdagodott. Később vagyonát és a palotát is elveszítette. Ma benne található a múzeum néprajzi részlege.
A közelben áll az 1760-as években épített káptalani palota, melyet a zágrábi káptalan építtetett. A homlokzatát díszítő isteni szemről ismerhető fel.
A Stančić téren, az óváros egykori kapuja közelében található a 17. században épített Prašinski–Sermage-palota, mely színes homlokzatáról ismerhető fel. Mai formáját 1750-ben nyerte el, a klasszikus és kortárs művészek galériája található benne.
A Szabadság téren (Trg Slobode) áll a Petković család 1767-ben épített palotája. Díszes kapuzata felett a család címere látható.
A Horvát Nemzeti Színház épülete
A városfalakon kívül a Kapucinus téren áll az 1760-as években épített rokokó Erdődy-palota.
A városfalaktól északra található az 1774-75-ben épített Keglević-palota, Jakov Erber építész műve.
A városmag közelében, attól északra emelkedik a pálosok 1760-ban épített székháza. Belső díszítésében fennmaradtak eredeti rokokó stukkódíszei.
A városmagtól délre a Zagrebačka utcában található a Patačić–Puttar-palota, mely több városi ház összeépítéséből létesült és mai formáját a 18. és 19. század fordulóján történt átépítéskor kapta.
A Draskovics utca 4. szám alatt áll a Kereskényi-palota. Építtetője a gróf Patachich család volt. A bejárat fölött vésve álló dátum "A.D. 1767" az építés dátumára utal. Házasság útján lett a Kereskényiek tulajdona. Itt élt Kereskényi István reformkori politikus, a Horvát-Szlavón Gazdasági Egyesület egyik alapítója és első igazgatója.
Egyéb látnivalók
Grgur Ninski szobra
Az Óváros körül ma is láthatók az egykori városfalak maradványai. Tornyaiból mára kettő maradt fenn a Gaja utcai Lisak-torony és a Stančić téren álló Láncos-ház.
Régi árkádos földszintes reneszánsz épület a Ritz-ház a 17. századból a Franjevački tér és a Tomislav király tér között.
A Preradovićeva utca keleti oldalán, egy elkerített parkterületen, főhomlokzatával nyugatra nézve áll az egyemeletes, historizáló-neoklasszikus stílusú Oršić-villa. Elhelyezkedésével és dekoratív homlokzatával kiemelkedik az utca városképéből.
Mellette áll a kora klasszicista, egyemeletes Erdődy-Oršić-palota. A monumentális, L alakú épületet 1805-ben építtette gróf Erdődy Sándor.
A Bedeković-villa 1827-ben épült klasszicista stílusban, körülötte nagy kerttel.
17. századi reneszánsz épület a Szakmárdi-ház is a Habdelića utcában.
A Nemzeti Színház épületét 1873-ban a bécsi Hermann Helmer tervei szerint építették neoreneszánsz-historizáló stílusban. A színház reprezentatív területe mellett az épületben redut-csarnokot, éttermet, kávézót, kaszinót, valamint a személyzet számára kialakított lakó- és munkatereket alakítottak ki.
A 19. századból és a 20. század elejéről származik a városi villasor, melyből a legkorábbi a Cesarca utcai klasszicista Mueller-villa. A folytatásában levő Kolodvorska utcában is számos szecessziós villa áll.
A város szobrai közül a legnevezetesebbek az Óvárosban álló barokk Nepomuki Szent János-szobor, a ferences templom előtt álló Grgur Ninski-szobor a híres horvát szobrászművész Ivan Meštrović alkotása és a megyeháza udvarán álló népszerű Erzsébet királyné-mellszobor, mely korábban a városi parkban állt. Grgur Ninski szobrát 1935-ben ajándékozta a neves szobrászművész a városnak azzal a feltétellel, hogy ő határozza meg a szobor helyét. Így került a ferences templom nyugati homlokzata elé, ahol egy kis teret alakítottak ki. A szobrot az 1920-as években alkotta a művész nagy nyilvános emlékműveinek sorozatában. Grgur Ninskit, aki Tomiszláv király idejében élt a szláv nyelv egyházi elismerésének nagy harcosaként tartják számon.
A Szentháromság-szobrot 1682-ben fogadalmi emlékműként állították fel, hogy megvédje a várost a pestistől. Eredetileg a Cesarčeva utcában állt. Az Optujska utca polgárai 1878-ban vitték el és elhelyezték el az utcájukban, amelyet a szobor feliratai is rögzítenek.
A Keresztelő Szent János-szobrot a 17. században készítették, felirata szerint 1760-ban renoválták.
A nyolcszögletű talapzaton álló négyszögletes meteorológiai házikót 1909-ben állították fel az Alojzije Stepinac utcában. A fémből készült épület üvegfelületei mögött mérőeszközök láthatók. a sarkain álló vékony fémoszlopok gazdagon díszített felső részt hordoznak, amelyen maszkok, rozetták, sárkányok, szélkakas látszanak.
A városi temetőben a szobrászművészet és a kertművészet szép alkotásait láthatjuk. A temetőt az ország egyik legszebb ilyen létesítményének tartják.
A zsidó temető a 19. század elején létesült a város távoli, keleti részén. A ravatalozó 1810-ben épült, a varasdi V. Morandini építész tervei alapján építették át 1927-ben.
Múzeumok és galériák
A Városi Múzeumot 1925-ben létesítették a várban, néprajzi részlege a Herzer-palotában található, míg a képtár a Sermage-palotában van elhelyezve.
A Horvát Tűzoltóság Múzeuma egy speciális múzeum a horvátországi tűzoltás fejlődésével kapcsolatos anyagok gyűjtésére, kutatására, megőrzésére és megjelenítésére jött létre. 2014 óta a tűzoltósághoz tartozik, a Varasd város (1964) és a Horvát Tűzoltóság (1994) gyűjteményére támaszkodik, mintegy 1500 tételt tartalmaz.
A városban néhány magánkézben lévő kortárs galéria is található.
Kultúra
A Városi Könyvtár kezdetei az 1838-as évre nyúlnak vissza, amikor az első horvát „illír” olvasóterem létrejött. Kezdeményezője Metel Ožegović és munkatársai voltak. A könyvtár 1905-ben kezdte meg munkáját a Munkások Kulturális és Művészeti Egyesületének, a Slobodának a keretében. 1919-ben a „Tomislav” Tudományos Egyesület létrehozta a mai Pavelinska utca 8. szám alatt található Városi Közkönyvtárat, mely 1945-től az Alojzije Stepinac utcában, a színházépület északi részének földszintjén működik.
A horvát Tudományos és Művészeti Akadémia Varasdi Tudományos Intézetét 1983-ban alapították azzal a céllal, hogy ösztönözze Északnyugat-Horvátországban a tudományos kutatást. Az Intézet létrehozását és fejlesztését kiemelkedő személyek tették lehetővé, köztük Andra Mohorovičić akadémikus, az intézet első vezetője, Ćiril Grabrovec, Ivica Grabar és Franjo Ruža. Az Intézet létrehozására irányuló kezdeményezés Varasd első említésének 800 éves évfordulójához, az 1981-es ünnepléséhez kapcsolódik. Az Intézet kezdetben a Zakmardy-palotában működött, és 1990 óta a Keglević-palotában van a székhelye.
Varasdon már a 18. században is tartottak színházi előadásokat. A német régiókból utazó színészcsoportok magánpalotákban vagy az egykori jezsuita kolostor Laurethani kápolnájában léptek fel, amelyet erre a célra rendeztek be. 1768-ban Franjo Patačić gróf megvásárolta a mai Stančić téren a telket a színházi épület építéséhez, de pénzügyi kellemetlenségek miatt feladta ezt a szándékát. A színészek és a nézők igényeinek kielégítésére a Mekovec-palota díszes csarnoka volt 1873-ig az előadások színhelye. Ekkor alapították meg a Színházi Építési Bizottságot, amely a kortárs színház építésével kapcsolatos összes elképzelést kidolgozására volt hivatott. A pályázaton Hermann Helmer építész kapta az első díjat az, így az ő tervei szerint épülhetett meg az új színházi épület. A színházépítés 1873-re fejeződött be. A megnyitó ünnepségen 1873. szeptember 25-én Kukuljević Poturica című drámáját adták elő. Az előadások kezdetben németül zajlottak. Az első horvát nyelvű előadás a Zágrábi Opera 1885-ös vendégelőadása volt.
A Špancirfest jelmezesei
A város nevezetes kulturális eseménye a Varasdi Barokk Esték.
Kultúrtörténeti látnivaló a varasdi városi gárda. Bár valószínűleg már korábban is létezett, a történelmi dokumentumokban a varasdi gárdát 1750-ben, Varasd város statútumában említik először. Mivel a gárda tagjai a város polgárai voltak, purgarinak (a német bürgerből származó polgár szóból kapták a nevüket) nevezték őket. A gárda régen kettős funkcióval, katonai védelmi és díszőrségi funkciókkal rendelkezett. Ma elsősorban protokolláris célokra és turisztikai attrakcióként szolgál. Az őrök váltását a városháza előtt április közepétől szeptember közepéig minden szombaton 11 órától délig tartják.
Špancirfest
Trash Filmfesztivál.
Oktatás
Általános iskolák
1-es számú általános iskola
2-es számú általános iskola
3-as számú általános iskola
4-es számú általános iskola
5-ös számú általános iskola
6-os számú általános iskola
7-es számú általános iskola
A Varteks-stadion
Középiskolák
Első Gimnázium
Második Gimnázium
Kémiai Iskola
Elektroipari Iskola (MEC)
Orvostudományi Középiskola
Közlekedési Iskola
Első jogi magángimnázium
Jogi varasdi magángimnázium
Egyetemek
Informatikai Egyetem
Geotechnikai Egyetem
Zeneiskola
Az első zeneiskola Varasdon Graz, Bécs és Budapest közép-európai kulturális központjainak hatására 1828-ban alakult meg. A 19. században az oktatás többször, rövid ideig szünetelt, majd az első világháború hosszabb leállást eredményezett. A zenészek kezdeményezésére csak 1936-ban folytatódott az oktatás. Az iskola fejlesztése szempontjából fontos volt, hogy 1952-ben a Kulturális Minisztériumtól megszerezték a középfokú zeneiskola státuszát, amely az intézményt arra ösztönözte, hogy a városi színházi zenekarral együttműködve új programokat és fejlesztési irányokat vezessenek be. 1992-ben a Zeneiskola státuszát olyan intézményként erősítették meg, amely az illetékes minisztérium által jóváhagyott programok szerint óvodát, alapfokú és középfokú oktatást kínál. Az intézmény többször is költözött, mert nem kapott megfelelő elhelyezést, míg végül 2002-ben az Erdödy-palotában kapott elhelyzést.
Sport
A városi sportcsarnok
labdarúgás: NK Varteks, NK Sloboda Varaždin, NK Mladost Varaždin
kézilabda: RK Varteks Di Caprio, RK Koka
kosárlabda: KK Vindi
röplabda: OK Varaždin
tenisz: TK Varaždin, Varaždin 1181
jéghoki: KHL Varaždin
vízilabda: VK Coning
tollaslabda: KAJ tollaslabdaklub
kerékpározás: Sloga kerékpártársaság
paintball: Varaždin paintball-csapat
sporttánc: Takt Varaždin táncstúdió
Híres emberek
Varasdon született Hagymási Bálint, humanista nevén Valentinus Cybelius Varasdiensis, 1490-ben.
Ivy Lentić Kugli, Varaždin nakon požara 1776. godine, Zagreb, 1973.
Ivy Lentić Kugli, Varaždin, povijesna urbana cjelina grada, Zagreb, 1977.
Ivy Lentić Kugli, Varaždinski graditelji i zidari 1700-1850, Zagreb, 1980.
Ivy Lentić Kugli, Zgrade varaždinske povijesne jezgre, Zagreb, 2001. ISBN953-178-473-6
Adolf Wissert, Bilješke o nekim varaždinskim kućama, Spomenica varaždinskog muzeja 1925-1935, Varaždin, pretisak 1995.
Ratančić, Bernarda; Milošević, Vladanka: Prilog poznavanju povijesti franjevačke ljekarne u Varaždinu. Portal br.7, 2016. g., str. 193-207. URL: https://hrcak.srce.hr/clanak/253347
Milošević, Vladanka et al.: Nove konzervatorske spoznaje o oslikanoj franjevačkoj ljekarni u Varaždinu. Radovi Zavoda za znanstveni rad Varaždin, br. 30, 2019. URL: https://hrcak.srce.hr/clanak/335977
Sraka, Stjepan. "Glazbena škola Varaždin - bogata tradicija u službi budućnosti." Radovi Zavoda za znanstveni rad Varaždin , br. 10-11 (1998): 255-262. https://hrcak.srce.hr/134516
Ruža, Dada. "Glazbena škola u Varaždinu kao nositeljica kontinuiteta glazbenog života grada u posljednjem razdoblju svojeg djelovanja (1936.-2008.)." Radovi Zavoda za znanstveni rad Varaždin , br. 19 (2008): 105-130. https://hrcak.srce.hr/33957
Horvátország
é. sz. 46° 18′ 29″, k. h. 16° 20′ 16″46.308056°N 16.337778°EKoordináták: é. sz. 46° 18′ 29″, k. h. 16° 20′ 16″46.308056°N 16.337778°E
.jpg)
