Extraszoláris bolygóknak, vagy röviden exobolygóknak nevezzük azokat a bolygókat, amelyek Naprendszerünkön kívül, vagyis idegen csillagok körül keringenek. Évszázadokon át az exobolygók léte csak tudományos feltételezés volt, bár a csillagászok általában hittek létezésükben, gyakoriságukat és hasonlatosságukat a Naprendszer bolygóihoz teljes homály fedte, később is inkább csak a sci-fi műfajában foglalkoztak velük. Az első megerősített felfedezéseket az 1990-es évek elején tették. Az Extraszoláris bolygók enciklopédiája (L'Encyclopédie des Planets Extrasolaires) interaktív katalógusának 2012. február 14-i bejegyzése szerint 760 exobolygót ismertünk 609 bolygórendszerben, illetve 100 több-bolygós rendszerben. A NASA Exoplanet Archive listája szerint 2018. június 8-án az ismertté vált exobolygók száma 3735 volt, ez a szám a heti közlések alapján folyamatosan növekszik.

Ezek között számos magyar felfedezés is volt, a 2007-ben felfedezett hatvan bolygó között például hét a magyar siker. Magyar csillagászok tervezték és üzemeltetik a HATNet távcsőhálózatot és kutatási programot, ezzel már 41 fedési exobolygót fedeztek fel. 2009-től Magyarországon kutatócsoport működik az exobolygók tulajdonságainak vizsgálatára, valamint a Piszkéstetői Obszervatórium távcsöveit korszerűsítik, alkalmassá téve őket exobolygókkal kapcsolatos észlelési munkára. 2002 óta minden évben több mint húsz új exobolygót fedeznek fel, a keresésbe amatőr csillagászok is bekapcsolódtak, a 2008-as év júliusáig nyolc bolygót felfedezve. Eszközeink korlátai miatt évekig csak a legnagyobbak felfedezésére volt lehetőségünk, amelyek többsége a Jupiterhez hasonló gázóriás volt.

2011-ben csillagászok az exobolygók új osztályát fedezték fel, amik nem keringenek központi csillag körül. A Jupiter-méretű bolygókról úgy gondolják, hogy számuk meghaladhatja a csillagokét. Bár a magányos bolygó elképzelés már korábban megszületett, csak most sikerült ezt a gyakorlatban megfigyelni. Ez a tény befolyásolhatja a jelenlegi bolygókeletkezés modelljét is. A felfedezés egy japán-új-zélandi felmérés egyik eredményeként született, amit 2006/2007-ben végeztek a Tejútrendszer középső vidékének megfigyelésével. Ez tíz, szabadon mozgó bolygót mutatott ki, amik nagyjából Jupiter-méretűek. Az árva bolygónak is nevezett égitestek észlelése a gravitációs mikrolencse módszerével történt. A most felfedezett bolygók a Földtől nagyjából 10 000–20 000 fényév távolságban vannak.

Az újabb felfedezések jellegzetessége az, hogy a talált bolygók között egyre több a Földünk nagyságához hasonló vagy még kisebb bolygó. Már 2007-ben felfedeztek a Naprendszerünkhöz lényegesen közelebb, mintegy 20,5 fényévre egy a Gliese 581 vöröstörpe lakható övében keringő bolygót, majd 2011-ben tőlünk 36 fényévre a HD85512 b bolygót, valamint ugyancsak 2011-ben 600 fényévre a Kepler-22 b bolygót, 2012-ben pedig, az év elején 22 fényévre a GJ 667C c bolygót, amelyek mindegyikét lakhatónak nyilvánították. Új mérőeszközök és új módszerek alkalmazásával a közeljövőben számos hasonló felfedezésre lehet számítani.