Boldva

Boldva
A református templom, mellette a monostor romjai.
Boldva címere Boldva zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Megye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás	Edelényi
Jogállás	község
Polgármester	Szabóné Tóth Julianna Judit (független)
Jegyző	Gyurán Mariann
Irányítószám	3794
Körzethívószám	46
Népesség
Teljes népesség	2373 fő (2026. jan. 1.)
Népsűrűség	82,57 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	28,34 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 13′ 02″, k. h. 20° 47′ 19″48.21725, 20.78851111111148.217250°N 20.788511°EKoordináták: é. sz. 48° 13′ 02″, k. h. 20° 47′ 19″48.21725, 20.78851111111148.217250°N 20.788511°E
Boldva Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Boldva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Boldva témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Boldva község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi járásban.

Fekvése

Miskolctól, a megyeszékhelytől 15 kilométerre északra fekszik, a Bódva folyó völgyének déli részén, nem messze a folyónak a Sajóba való betorkollásától.

A közvetlenül határos települések: észak felől Ziliz, északkelet felől Nyomár és Hangács, kelet felől Alsóvadász, délkelet felől Sajóvámos és Sajósenye, dél felől Sajóecseg, nyugat felől pedig Sajószentpéter. A két legközelebbi város: Edelény közúton 11 kilométerre északra és Sajószentpéter 10 kilométerre nyugatra.

Nevének eredete

A település a Bódva folyóról kapta a nevét.

Története

A környék már az őskorban lakott volt, neolit, bronz- és vaskori településeket is tártak fel a területen.

Az újkorban

1727 és 1945 között a Szathmáry Király család birtoka volt. A Szathmáry Király család levéltárában található okmány szerint Bethlen Gábor idején a németek felégették, lakói elszéledtek, és Boldva az 1690-es évekig pusztán állt. Ekkor Szathmáry Király János újratelepíttette, nejének, szentmiklósi Pongrácz Katalinnak Liptó vármegyei Pribilina községi birtokáról idehozott lutheránus, tót ajkú jobbágyaival, akik később elmagyarosodva áttértek a református vallásra.

1711-ben Boldván telepedtek le Perecsütő-Abodnak azok a lakosai, akik túlélték az ott akkor pusztító pestisjárványt. Az elpusztult község emlékét őrzik az Abod-szőlők és az Abod-völgy elnevezések.

Boldva neve 1786-ban került be először egy lexikonba, Johann Matthias Korabinskyéba:

"Bodwa, ein ung[a]r[isches]. Dorf im Borschoder Kom[itat]. 2 M[eilen]. von Mischkoltz N[ord]. N[ord]o[st]. l[inks]. an der Bodwa. Eben so weit von Borschod S[üd]. S[üd]w[est]. [reformirte Kirche]"

Vályi András 1796-ban így mutatta be a falut:

"BÓDVA. vagy Boldva. Magyar falu Borsod Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, többen reformátusok, fekszik Sziráknak szomsédságában, mellynek filiája, Vamostól sem meszsze Bódva vize mellett, pusztája közel, Miskolczi piatzozása egy órányira van, legelője elég, fája épűletre, és tűzre, szőlő hegyeitöl K. dézmát nem adnak, és meglehetősek, malma helyben, első Osztálybéli."

A 19–20. században

1838–39-ben klasszicista stílusban felépült a ma is álló katolikus templom.

1851-ben Fényes Elek részletesen leírta a falu földrajzi helyzetét, természeti környezetét, történetét, számba vette lakosait, és bemutatta gazdasági viszonyait.

1888 nyarán Myskovszky Viktor látogatta meg a volt bencés monostor templomát, és elsőként mérte fel, rajzolta és írta le szakértelemmel a műemléket.

1895-ben az országgyűlés elfogadta a XXII. törvénycikket a Bódva-völgyi helyi érdekű vasút építéséről. 1896 augusztusában átadták a Bódva-völgyi és kassa–tornai HÉV-et, s ezzel a község bekapcsolódott a vasúti hálózatba.

Az első baptista hívők 1907-ben alapítottak egyházközséget a településen. Ekkor négy egyházközség volt a faluban: református (evangélikus hívekkel kiegészülve), római katolikus (görögkatolikus hívőkkel együtt), izraelita és baptista.

Az első világháborúban meghaltak közül tizenhétnek ismerjük a nevét. Emléküket emlékmű őrzi a falu központjában.

1919 májusában cseh légionáriusok szállták meg Boldvát, de a Vörös Hadsereg a hónap végén Miskolc felől Sajószentpéter és Edelény irányába visszaverte a cseh megszálló erőket. A harcoknak több polgári áldozata is volt.

1920 és 1926 között az edelényi körzet nemzetgyűlési képviselője Lovász János boldvai gazdálkodó volt.

1923-ban a község vízimalma áramot is kezdett termelni, s az áramot a szomszéd településekre is elvezették.

1925-ben tornyot építettek a katolikus templomhoz.

A második világháborúban 43 boldvai halt meg a fronton katonaként, vagy a községben a front átvonulásakor. Emléküket a római katolikus templomban egy 1969-ben elhelyezett tábla, a falu főterén pedig egy 1991-ben állított emlékmű őrzi. Név nélkül ugyan, de ugyanez az emlékmű őrzi az elhurcolt zsidók emlékét is. 1941-ben 54 izraelita hívő élt a faluban. 1944-ben valamennyit deportálták. Alig néhányuk élte túl a poklot. Pünkösdkor még látták a deportáló szerelvényeket a miskolci Tiszai pályaudvaron. Kit deportálás közben, kit az auschwitzi koncentrációs táborban, kit munkaszolgálatban, kit a Don-kanyarban öltek meg. S volt, aki nyomtalanul tűnt el.

1944. december 11-én szabadult fel a falu. Egy ideig Malinovszkij marsallnak, a 2. Ukrán Front parancsnokának és tiszti karának itt volt a főhadiszállása.

Az 1945-ös földosztáskor 2800 hold földet osztottak szét 224 szegény család között.

1949 és 1952 között három termelőszövetkezet is alakult, de közülük csak a Kossuth Tsz bizonyult életképesnek. 1974-ben ez is beolvadt a borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezetbe. 1949-ben állami gazdaságot is alapítottak, amely 1990-ig, a rendszerváltásig működött.

A községet 1951-ben kötötték be az országos villanyhálózatba. Az első közkönyvtár 1952-ben nyílt meg. 1958-ban új általános iskola épült. 1969-ben kiépült az egész települést behálózó vízvezeték. 1966 és 1969 között a Szepessy-kastélyt felújították, és moziteremmel kiegészítve művelődési házzá alakították. Benne helyezték el a községi könyvtárat is.

Közélete

Népesség

A település népességének változása:

2001-ben a településen a lakosságnak 75%-át magyar, a 25%-át cigány nemzetiségű emberek alkották.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,3%-a magyarnak, 12,8% cigánynak, 0,3% németnek mondta magát (17,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 31,7%, református 22,3%, görögkatolikus 2,6%, felekezeten kívüli 13,7% (28,6% nem válaszolt).

2022-ben a lakosság 91,5%-a vallotta magát magyarnak, 7,3% cigánynak, 0,1% németnek, 1,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 27,6% volt római katolikus, 19,9% református, 3,2% görögkatolikus, 0,8% egyéb keresztény, 0,2% evangélikus, 15,4% felekezeten kívüli (32,3% nem válaszolt).

Látnivalók

• Boldvai református templom, mellette 12. századi monostor romjai. A félköríves szentélyű, háromhajós, román stílusú épület XIV. századi részleteket is rejt, tornya fagalériás. Belsejében népies stílusú, fakoronás, falazott szószék látható, amely 1791-ben készült. Itt látható Szathmáry Király Ádám emléktáblája is.
• Az egykori bencés apátság temploma azért is nevezetes, mert egy ideig itt őrizték a Pray kódexet, melyből a Halotti beszéd is előkerült. Ugyancsak nevezetessége a boldvai román kori templomnak a mellette kiásott rotunda alapfala. Írások emlékeznek meg az Antiokheiai Szent Margitról elnevezett körtemplomról, ahonnan valaha a körmenet búcsú idején az apátsági templomba vonult.
• A római katolikus templom 1838–39-ben épült, hajója klasszicista stílusú. A külsőt a korra jellemző egyszerű megjelenés jellemzi, de berendezései, a későklasszicista oltár és a szószék újabbak és díszesebbek. A templomot 1845-ben szentelték fel, titulusa Szűz Mária szeplőtelen fogantatása. Főhomlokzatából emelkedik ki az 1925-ben készült torony. A karzatot utólag építették a hajó bejárati végébe. A freskókat Takács István mezőkövesdi mester festette az 1960-as években. 1969-ben a II. világháborúban elesett katonák emlékére táblát helyeztek el a templomban. A stációk és Szent István szobra Hegedűs István gyöngyösi szobrász munkái (2000–2002).

• Tornácos házak
• Tájház: Egy jómódú gazdálkodó házából alakították ki. Maga az épület nem követi az itteni hagyományos, tornácos építkezési módot. A benne kialakított gyűjtemény négy téma köré csoportosítható. 1. A hagyományos paraszti gazdálkodás eszközei. A kiállított tárgyak arról tanúskodnak, hogy a gazdálkodás része volt a földművelés és állattartás mellett a tej feldolgozása, a kender kikészítése, a fonalsodrás és a szövés is. 2. A második témakör bemutatja a bencés apátság feltárásában tevékenykedőket: Myskovszky Viktor (szlovák: Viktor Miškovský), Nyíry Dániel és Valter Ilona munkáját. 3. Külön téma a Szathmáry Király család története, amelyben központi szerepet kap Szathmáry Király Ádám, aki naplót vezetett II. Rákóczi Ferenc mindennapjairól lengyel- és franciaországi száműzetésében. 4. A tablókon a községről készült régi térképek láthatók, az asztali tárló pedig a faluhoz köthető nevezetes személyekről őriz emléket.
• Szathmáry-kert
• A Négyessy-Szepessy-park 1945 után elpusztult.
• A Szathmáry Király-kastély a 19. század első harmadában épült klasszicista, két földszintes szárnnyal bővített emeletes épület volt a földszintjén boltozatos helyiségekkel. A család az 1940-es években lebontatta, mert új kastélyt tervezett építeni a helyén. A háború után a régi kastély megmaradt pincéjét egy ideig az állami gazdaság használta raktárnak.
• 1991-ben emelt világháborús emlékmű
• Temető, amelyben 2009-ben kőtárat alakítottak ki régi síremlékekből. Egyszerű díszítésű kövek és még ma is olvasható, megindító szövegek találhatók benne. Itt van a Szathmáry Király-kripta is, táblával megjelölve Ádám naplóíró, György művelt egyházi gondnok és Pál festő. A temetőben nyugszik Szebeni Ilona (Szebeni Zoltánné Bózendorf Ilona) író-költő is.
• Horgásztó

Híres boldvaiak

• Itt élt Szathmáry Király Ádám (* Nyomár, 1692. július 9. – † Boldva, 1752. december 18.), II. Rákóczi Ferenc fejedelem apródja és íródeákja, aki a szabadságharc bukása után elkísérte a fejedelmet Lengyelországba és Franciaországba is. Naplója, melyet e két országban töltött idő alatt vezetett, az egyetlen hiteles magyar forrás a fejedelem bujdosásáról. Szülei kegyelmet eszközöltek ki számára az uralkodónál, III. Károly királynál, így 1717-ben hazatérhetett Franciaországból. Munkájának teljes kiadása: „Szathmári Király Ádám Napló-Könyve 1711–1717 Esztendőkben II. Rákóczi Ferencz Fejedelem Bujdosásiról.” In: Thaly Kálmán (szerk). Rákóczi Tár. 1. köt. Pest : Lauffer, 1866.
• Szathmáry Király György, Ádám testvére (* Hangács, 1703 – † Hangács, 1775) is a család kriptájában nyugszik a temetőben. Ő fiatal korában Angliában is tanult. Hazatérve méhészettel is foglalkozott. Az Ángliai méhes kert című munka az angol John Gedde (John Geddy) művének fordítása; 1759-ben jelent meg először. A Sárospataki Református Kollégium gondnokaként bővíttette az iskolát, és megírta történetét is (Historia scholae Sárospatak, kéziratban a Kollégium könyvtárában).
• 1726-ban itt született Szathmáry Király Pál mérnök, festő, Ádám fia. 16 évig a bécsi magyar testőrségben szolgált, majd a borsodi földmérő bizottság elnöke volt. Leszerelése után visszatért hangácsi birtokára. Főként arcképeket, csendéleteket festett. 1794–96 között az ő tanítványa volt Szentpétery József, a 19. század legnagyobb magyar ötvösművésze. 1807-ben Hangácson halt meg.
• Boldván született 1835-ben Futó Mihály tanár, pedagógiai és közíró, 1877 és 1904 között a hódmezővásárhelyi református főgimnázium igazgatója.
• Itt született 1877-ben Zsóry Lajos, akinek mezőkövesdi birtokán kőolaj után kutatva1939-ben gyógyvízre bukkantak. A népszerű gyógyfürdő ma is az ő nevét viseli (Zsóry Gyógy- és Strandfürdő).
• A faluhoz tartozó egyik tanyán született 1882-ben Bencze János amerikai biztosítási szakember, újságíró és szerkesztő. 1901-ben vándorolt ki Amerikába. 1923-tól a Verhovayak Lapja szerkesztője volt, 1929 és 1943 között a Verhovay Testvérsegítő Egyesület központi titkára, később pedig a William Penn Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke. Pittsburghben (Pennsylvania) hunyt el 1974-ben.
• A községben született Gyuricskó Béla újságíró (Boldva, 1909 – Miskolc, 1969. augusztus 20.). 1945 és 1949 között a Kisgazdapárt helyi lapjának, a Miskolci Hírlapnak volt újságírója és szerkesztője. A község temetőjében van eltemetve.
• 1944-ben itt született Sárkány Mihály néprajzkutató.
• 1975 és 1980 között a községben élt Gulyás Mihály író (* Garadna, 1929 † Miskolc, 2003), a Napjaink (Miskolc) alapító szerkesztője.
• A község temetőjében nyugszik Szebeni Ilona (szül. Bózendorf Ilona) írónő (* Tiszadob, 1927 - † Budapest, 1997), akinek a málenykij robotról írt könyvei forrásértékűek: Merre van a magyar hazám?… : kényszermunkán a Szovjetunióban, 1944—1949. (1991) és Haza fogunk menni : kényszermunkán a Szovjetunióban, 1944—1949. (1993). Gyermekkönyvek szerzője is.

Képgaléria

• 
  A boldvai tájház, belső (1)
• 
  A boldvai tájház, belső (2)
• 
  Boldva
• 
  Régi sírkő a temetőből (1)
• 
  Régi sírkő a temetőből (2): HALANDÓ, FONTOLD MEG, MIT TSELEKSZEL / A RANG, NÉV ELENYÉSZETT / KÉT TESTVÉR NYUGSZIK ITT / EGYIKE ATYA – SZERETETT ÉLNI / FÁJDALMAS VOLT HALÁLA / 1823K ESZT. / JULIUS 15KÉN

Jegyzetek

Irodalom

• Henszlmann Imre (1876). Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylű mű-emlékeinek rövid ismertetése. [Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary.] Budapest : Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. [6], 177, [3] p., 8 t.
• Szabó Ferenc (1936). Borsod megye Árpád-kori templomai. Miskolc : [Ludvig nyomda]. 81, [1] p.
• Szabó Béla, H. (1956). Bódva-völgyi képeskönyv. Miskolc : Borsodi Szemle kiadója. 114 p.
• Gervers-Molnár Vera (1972). A középkori Magyarország rotundái. [Rotundas in Medieval Hungary]. Budapest : Akadémiai Kiadó. 92, [2] p., [24] t.
• Szabó Béla, H. (1979). Árpád-kori emlékek Borsodban. Miskolc : Borsod Tourist. 20 p.
• Gerő László (1984). Magyar műemléki ABC. [A Dictionary of Hungarian Architectural Heritage.] Budapest : Műszaki Kiadó. 228 p.
• Slezsák Imre (1987). Edelény és környéke. Szerkesztette Slezsák Imre és Slezsák Zsolt. Edelény : Edelényi Városi Könyvtár. 110 p.
• Valter Ilona (1991). Boldva, református templom. Rajzok: Harsányiné Vladár Ágnes ; fényképek Mihalik Tamás. Budapest : Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület. 15, [1] p.
• Valter Ilona (1998). Boldva, református templom. 2., átdolg. kiad. Rajzok Harsányiné Vladár Ágnes ; fényképek Hegyi Gábor, Mihalik Tamás. Budapest : Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület. 16 p.
• Szilágyi A. (2008): A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. Semmelweis Kiadó, Budapest
• Bérczi Sz. (2010): Körtemplomok a Kárpát-medencében és Nyugat-Eurázsiában. TKTE, Budapest (ISBN 978-963-87437-6-3)
• Töltéssy Zoltán (szerk.)(2000). Boldva történeti kronológiája. Boldva : Polgármesteri Hivatal. 16 p.
• Töltéssy Zoltán (szerk.)(2001). Boldva történeti kronológiája : kezdetektől a millenniumi év zárásáig. Boldva : Polgármesteri Hivatal. 20 p.
• Világhy Andrásné Szathmáry Király Erzsébet (2004). A Szathmáry Király család története. Pápa : szerző. 240 p.
• Baksy István (2007). Emlékezzetek a régi napokra! : „ember küzdj, és bízva bízzál!”. Debrecen : szerző. 111 p.
• Töltéssy Zoltán (2007). A Halotti Beszéd és Könyörgés korai közlései : szövegek betűhű átírásban és értelmezések. [Az illusztrációt Töltéssyné Szabari Cecília tervezte ; [közread. a] Miskolci Egyetem.] Boldva ; Miskolc : Miskolci Egyetem. 84 p.

További információk

• Boldva község honlapja
• Boldva műemlékei