Története
A régi római út, mely Srebrenicát – Sremska Mitrovicával (Domavia – Sirmium) kötötte össze keresztül haladt Divičen. A második világháború előtt az Ograda-sziklán, ahol ma a „Vidikovac” szálloda található, egy római erődöt fedeztek fel, amely egy őrtoronyból és egy őrházból állt. Egy Jupiternek szentelt oltár arra utal, hogy egy római cohors egy hadosztálya állomásozott ott, amely a Zvornikon átvezető utat biztosította.
Divičet valószínűleg a 16. század közepén, az 1526-os mohácsi csata után alapították. A településnek az ebben az időszakban történt kialakulását egy nagy temető bizonyítja. Az eredeti települést nem Divičnek hívták, és nem a Drina folyó mentén feküdt, hanem a mai Stari Vakuf területén terült el, ahol Donje Turbe (Alsó türbe), Vakuf, Gornje Turbe (Felső türbe), valamint a Vakufból és Gornje Turbéből a település központjába vezető út helyezkedett el. A mai település nagy része a gát megépítése és a tó kialakulása előtt lakatlan rész volt, és Ada néven volt ismert. Divičet az oszmán kori összeírások nem említik, így feltételezhető, hogy akkoriban Zvornik város részének tekintették. Idővel Divič Adáig terjeszkedett, ahol a házak száma fokozatosan nőtt, különösen az 1830-as évektől, amikor megkezdődött a szerbiai muszlimok üldözése. 1833-ban és 1834-ben Szerbiából több család költözött Divičbe, Mali Zvornikba és Sakarba. A Pašićok például az Užice melletti Pašića ravan faluból költöztek Divičbe. 1862-ben, amikor a Hadžiefendić család megérkezett Užicéből, Divič már Zvornik után a második jelentősebb település volt. A legnagyobb bevándorlási hullám Divičbe az 1880-as években történt a Tabakiból induló Zvornik – Szarajevó út építésekor, mivel a házak többsége az út mentén helyezkedett el, és le kellett bontani őket. Tabaki azóta kisebb várossá vált, és a tabaki lakosok bevándorlási folyamata az 1950-es évekig folytatódott. Divičbe a Jugoszláv Királyság idején és közvetlenül a második világháború után is bevándoroltak, amikor Kula Gradból, Kamenicából, Janjából, Nova Kasabából, Mali Zvornikból, Sakarból stb. telepedtek le emberek.
A Zvornik – Szarajevó út megépítésével az út két részre osztotta a 16. századi temetőt. A Divič mögött, a Hisar vagy Kisar (a hagyomány szerint Kidisar, kidisati szóból) nevű területen fekvő meredek sziklát is kettévágta a török. Később a sziklát bekerítették, így kapta az Ograda nevet. Az új út megépítéséig a régi Szarajevóba vezető út Tabakból a Drina felé átlósan lejtőn, majd a Drina mellett a Donje Turbéig vezetett, ahonnan átlósan a Vakuf felé emelkedett, és a Drinjača-folyó felé folytatódott. A Donje Turbétól az út egyik szakasza a divići mejdan (tér) és a mecset felé ágazott el. A településnek a Turbét körülvevő részét Stari Vakufnak, a korábbi utat pedig Stari cestának (régi útnak) nevezték. Néhány család, különösen a vízerőmű építésekor, amikor a település nagy részét elöntötte a víz elköltözött Divičből. Néhányan Zvornikra és más helyekre költöztek, de a legtöbben új házakat építettek az út alatti régi temető területén, így a régi temetőből csak az út feletti rész maradt meg, amelyet ma is használnak. Jelentős számú ház épült Gornji Mejdanban is. A Divići gát megépítése előtt egy nagy homokos folyópart volt itt, Burun néven. Burun alatt volt Otoka, ahol hajók és csónakok horgonyoztak. Burun felett volt Tečibašča, egy szabad tér a házak és a Drina között, ahol az ünnepségeket tartották. A Drina közepén, Sakarral szemben, a gát megépítéséig volt Ada szigete, amely ősszel és tavasszal víz alatt volt. A település Tabak felőli bejáratánál, ott, ahol a Drina a leggyorsabb folyású volt, és ahol most a gát található, állt egy vízimalom, amely 1952-ben beszüntette működését.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Zvornik községhez tartozó településnek 127 háztartása és 489 muszlim lakosa volt. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó településen 115 háztartást és 479 muszlim lakost találtak. Az osztrák-magyar korszakra Divič lakossága az „aranykorként” emlékezik, különösen a vakuf időszakára, amikor számos üzlet és pékség nyílt itt. Az Osztrák-Magyar Monarchia és a Királyság idején almát, diót és aszalt szilvát szállítottak hajóval Divičból. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Zvorniki járáshoz tartozó településnek 399 muszlim lakosa volt. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A királyság idején Divič gazdasági élete stagnált. A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A nők ruházata az 1950-es zara és ferezja viselésének tilalmáról szóló törvényig volt érvényben, amelynek célja e hagyományos fejfedők nők általi viselésének betiltása volt. Az ókortól fogva három út vezetett a településre, egy Tabakból és Bijela Vodéból, kettő pedig Vakufból. A Bijela Vode körüli régi út helyett az 1970-es években új aszfaltutat építettek, így Divič állandó buszjáratot kapott Zvornikra. Létezett a Felső- (a mecset feletti) és az Alsó (a mecset alatti) Mejdan (vásártér). Az alsót elöntötte a tó, a Felsőn pedig 1954-ben és 1955-ben házak épültek. Az 1970-es és 1980-as években a település egész területén bevezették a csatornarendszert, minden háztartásba bevezették az ivóvizet, a főutakat és a legtöbb sikátort leaszfaltozták, futball- és kosárlabdapályákat, tóparti utat és a gáttól a játszótérig egy új utat építettek, mentőállomást nyitottak, a legtöbb házban telefont vezettek be stb. A közösségi és sportlétesítmények építésével üzletek, kávézók, éttermek és hentesüzletek is nyíltak. Divič sétánya Kisaron található. A "Vidikovac" szállodát 1978-ban építették. 1991-ben 385 hajó volt Divičben.
1992 márciusában a JNA tankjait és tüzérségét Mali Zvornik közelébe vezényelték. 1992 áprilisában Zvornik és környéke szerb félkatonai csoportok és a JNA kezébe került. Divičet április 26-án előbb ágyúzták, a szerb erők pedig április 27-én, miután a védők kivonultak Kula Gradból el is foglalták a települést. 162 diviči férfit vittek a čelopeki kulturális központba, ahol szerb katonák brutálisan megkínozták őket, és sokukat megölték. Egy szélesebb körű kulturális kampány részeként Divičet „Sveti Stefan”-ra nevezték át, a mecsetet és a türbéket pedig lebontották. A lebontott mecset helyén 1997-ben ortodox templomot építettek.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Zvornik községhez került. Az elűzött bosnyák lakosság visszatérésének folyamata 2001-ben kezdődött.
Bosznia-Hercegovina
é. sz. 44° 21′ 56″, k. h. 19° 06′ 46″44.365600°N 19.112800°EKoordináták: é. sz. 44° 21′ 56″, k. h. 19° 06′ 46″44.365600°N 19.112800°E
