Története
A mai Kostijerevo egykor két külön település volt. Északon a Drina bal partján volt a szerbek lakta Kostirijevo Srpsko, míg délen, a Drinjača bal partján a muszlimok lakta Kostirijevo Tursko helyezkedett el. Kostirijevo Turskonál híd ívelt át a Drinjačán, ahol már a középkorban vámszedőhely volt. Amint azt egy 1417-es esemény is bizonyítja ez egy ősi vámállomás volt. 1417-ben a raguzai kereskedők panaszt tettek a szerb despota vámtisztviselői és társaik ellen, akik Kostijereván vámot szedtek a raguzai polgároktól. Hogy ez nem teljesen új dolog volt a kostijerevói vámhivatalban, hanem csak arról szólt, hogy a vámtisztek elleni vádak a szokásosnál súlyosabbak voltak az ezt követő események bizonyítják. Marin Gradićot és társait arra utasították, hogy azonnal állítsák vissza a kostijerevói vámot az eredeti állapotba, és tizenöt napon belül legyenek Raguzában. A válasz, miszerint a vámtisztviselőket Raguzába küldik, egyértelműen arra utalt, hogy Kostijerevóban már jóval ezek az események előtt is volt vámhivatal. Felmerül a kérdés, hogy Kostijerevo valójában azonos volt-e „Sub-Chuculath” (azaz Kušlat alatt) nevű hellyel, amelyet a 14. századi raguzai levéltár forrásai gyakran említenek. Ha igen, akkor az oszmán főkönyvekből származó információkat is hozzáadhatunk a róla szóló forrásokhoz. Mindenesetre megállapítható, hogy Kušlat várának szolgálófaluja már 14. század második felében jelentős raguzai kereskedőkolóniával rendelkezett.
Az oszmánok Zvornik és Kušlat elesete után, 1463-ban szállták meg ezt a területet, mely a Zvorniki szandzsák része lett. Az 1519-es defter adataiból kitűnik, hogy a zvorniki szandzsákbégnek Zalazna (Zalazje) mellett Kostijerevo biztosította legtöbb jövedelmet. Az ottani vám és a pénzverde nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Kostijerevót nagybetűvel írták a középkori Bosznia történelmi térképén. Abban, hogy ez a hely a 15. század végéig megőrizte szerepét, sokatmondó az 1519-es adat. Abban az időben Kostijerevó a Zvorniki szandzsákon belül 5900 akcse jövedelemmel rendelkezett, ami az összes falu közül a legmagasabb jövedelem volt abban az évben a Kušlati náhijében. Az 1533-as összeírás szerint Kostijerevó Karagoz aga timarjában, a kušlati vár dizdarjában volt található.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Srebrenicai járáshoz és Kamenica községhez tartozó Kostijerevo Srpsko településnek 17 háztartása és 111 ortodox lakosa, Kostijerevo Tursko településnek 34 háztartása és 189 muszlim lakosa volt. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó Kostijerevo Srpsko településen 45 háztartást, 231 ortodox, 14 muszlim és 7 római katolikus lakost, Kostijerevo Tursko településen 48 háztartást és 220 muszlim lakost találtak. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Zvorniki járáshoz tartozó Kostijerevo Srpsko településnek 298 lakosa volt, közülük 280 ortodox keresztény, 10 római katolikus, 6 muszlim és 2 evangélikus volt. Kostijerevo Tursko településnek 176 muszlim lakosa volt. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háború idején 1992. május 30-án a JNA katonái körülbelül 150 muszlim férfit, nőt és gyermeket tartóztattak le Kostijerevo faluban. A drinjačei kultúrházba vitték őket, ahol a JNA őrizte őket. A község más falvaiból még 140 fogvatartottat vittek oda, bár az összes nőt és gyermeket hamarosan szabadon engedték. A megmaradt fogvatartottakat az őrök és Arkan emberei megverték. A fogvatartottak megérkezése után nem sokkal egy Fehér Sas egység tízfős csoportokban kihívta és agyonlőtte őket. Összesen 88 embert öltek itt meg.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Zvornik községhez került.
Bosznia-Hercegovina
é. sz. 44° 17′ 43″, k. h. 19° 08′ 19″44.295300°N 19.138600°EKoordináták: é. sz. 44° 17′ 43″, k. h. 19° 08′ 19″44.295300°N 19.138600°E
