Története
A Kozluk területén fennmaradt két középkori temető területén található hat stećak tanúsága szerint itt már a középkorban települések álltak, a tágabb értelemben vett Kozluk területen pedig négy lelőhelyen összesen 15 stećak sírkövet találtak elszórva.
A zvorniki terület 1460-ban került az oszmánok birtokába, majd 20 évvel később megalakult a Zvorniki szandzsák. Bár a szandzsák 1604-es listáján nem szerepel, Kozluk a 17. században kezdett fejlődni, mint karavánállomás a Zvornik – Bijeljina – Rača útvonalon. A települést először Kikle francia diplomata említette feljegyzéseiben, aki 1658-ban, Isztambulba tartva Kozlukban szállt meg. Kikle szerint akkoriban Kozlukban volt egy han (fogadó) és egy mecset, amelyeket alapítójukról, Mehmed Çelebiről neveztek el. Emellett létezett egy karavánszeráj is. Kozlukot 1664-ben látogatta meg Evlija Çelebi, aki szerint Kozluk egy kevés üzlettel rendelkező város volt. Çelebi azt írja, hogy Kozluk a nevét azért kapta, „mert sok diófa (kozlidzse) nő ott”. Egy legenda szerint egy vadnövényről kapta a nevét, amelyet a nép „kecskeíjnak” (kozji luk) nevezett. A zvorniki kapitányság megalakulása után egy tornyot építettek a település központjában, a mecset közelében. A 18. század folyamán Kozluk hanyatlásnak indult, így a 19. század eleji utazók egyáltalán nem említik. A 19. század közepén a zvorniki Fidahić bégek birtokolták.
Az 1862-es konstantinápolyi konferencia, amelyet a belgrádi Čukur-česmánál a szerbek és török katonák között kitört konfliktus után tartottak, elrendelte a Szerbiában megmaradt muszlim lakosság kilakoltatását. 141 család, 373 férfitaggal, akik közül 6 roma család volt 13 taggal, költözött Kozlukba Sokolból, egy Krupanj és Ljubovija között fekvő romos városból.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Kozluk községhez tartozó településnek 176 háztartása, 601 muszlim és 1 ortodox lakosa volt. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó községben 211 háztartást, 908 muszlim, 17 izraelita és 10 római katolikus lakost találtak. Az osztrák–magyar uralom első éveiben rendőrőrs, posta és bírói mekteb, 1886-ban pedig elemi iskola nyílt itt. A 20. század elején egy medreszét is létrehoztak, amely a zvorniki mellett az egyetlen volt a járásban. A mecset fa minaretjét 1903-ban téglából épült minaretre cserélték, és ugyanebben az évben épült a Szent Péter és Pál apostolok ortodox temploma, amelynek első papját, Petar Lazarevićet 1914 augusztusában kivégezték Tuzlában a szarajevói merényletben való részvétel gyanúja miatt. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Zvorniki járáshoz tartozó Kozluk községnek 1049 lakosa volt, közülük 910 muszlim, 115 ortodox, 15 római katolikus és 9 izraelita volt.
Jugoszláv Királyság alatt Kozluk község maradt, de területe Branjevo, Sapna és Grbavci községek megalakulásával csökkent. A bosnyák lakosság nagyrészt a Jugoszláv Muszlim Szervezetet támogatta. 1935-ben a zvorniki Husein Ćumavićot parlamenti képviselővé, a kozluki Fehim Bektaševićet pedig helyettesévé választották. Ebben az időben Kozlukban több üzlet is működött, a Turkušin és a Suljagića han, két kocsma és egy tucat kézműves bolt. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt.
A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával Kozlukban rendőrőrsöt, honvéd helyőrséget és usztasa tábort hoztak létre, Halim Spahić táborparancsnok vezetésével. Kisebb honvéd helyőrségek a közeli Tršić és Roćević településeken is működtek. 1942-től egy illegális munkáscsoport is működött Kozlukban, amely Pilicán keresztül tartotta a kapcsolatot a partizán egységekkel, és időnként a zvorniki illegális bevándorlókkal is. A partizánok először 1943. július 7-én, két nappal Zvornik eleste után léptek be harc nélkül Kozlukba. 1943 októberétől egészen 1945. február 20-i végső partizán kézre kerüléséig folyamatos harcok folytak Kozluk területén és környékén. A Nemzeti Felszabadítási Bizottság 1944 októberében alakult meg. 1945 márciusában és áprilisában megsemmisítették a Kozluk község nagy részét ellenőrző csetnik egységeket. Kozluk önkormányzatából 300 ember harcolt a partizánok oldalán, akik közül 125-en meghaltak.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A községet, amely magában foglalta a mai Zvornik község északkeleti részén, Janja felé eső településeket, 1962-ben megszüntették. Az 1961-es népszámlálás szerint a községnek 17 461 lakosa volt. A háború után Kozlukban épült első jelentős épület a Szövetkezeti Ház volt, amelyet 1949-ben építettek. 1978-ban felújították és kibővítették. A villamosítás 1953-ban fejeződött be, így Kozluk lett a község második települése (Zvornik után), amely árammal rendelkezett. A vízellátó rendszert az 1960-as évek végén, a csatornázást pedig az 1980-as években építették ki. Az 1950-es évek végén egy 8 km hosszú aszfaltút épült Kiseljakba és a postához, Kozlukot pedig 1980 körül egy modern út kötötte össze Zvornikkal és Bijeljinával. 1958-ban új klinikát nyitottak, amely hamarosan Egészségügyi Állomássá nőtte ki magát. Nem sokkal később nyílt egy állatorvosi állomás, egy gyógyszertár és egy mezőgazdasági gyógyszertár is, és néhány lakóépületet is építettek. 1968-ban új mecsetet építettek, de a régi minaretet megtartották. A „Vitinka” ásványvízüzemet 1974-ben nyitották meg. 1960-ban új iskolaépületet, 14 évvel később pedig egy másik kétszintes épületet építettek tornateremmel és sportpályával.
A boszniai háború idején a szerb erők Kozluk és Skočić bosnyák lakosságát 1992. június 26-án kiűzték Magyarországra, a mecsetet pedig hamarosan lerombolták. Szlovéniában a Drinai sárkányok (Drinski zmajevi) egységet Kozlukból és Bijeljina és Zvornik közötti más településekről származó harcosokból alakították meg. Az egység körülbelül 100 harcosból állt. Miután 1992. szeptember 20-án megérkeztek a szabad Zvornik területekre, az 1. Zvorniki hadosztály 3. századává váltak. A 206. hegyidandár létrehozásával az alakulat manőverező egységgé vált. A 242. muszlim Zvornik könnyűgyalogos dandár 1994 augusztusi megalakulásával a Drinai Sárkányok is ennek a tagjai lettek.
Kozluk tágabb térségében több tömegsírt találtak, amelyekben a srebrenicai népirtás áldozatait temették el.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Bosznia-Hercegovina
é. sz. 44° 30′ 06″, k. h. 19° 06′ 45″44.501700°N 19.112500°EKoordináták: é. sz. 44° 30′ 06″, k. h. 19° 06′ 45″44.501700°N 19.112500°E
