Története
Kamenica és Glodi tágabb környéke valószínűleg 1463-ban került oszmán uralom alá, amikor a közeli Kušlat és Zvornik várai is elestek. A legkorábbi feljegyzések szerint 1476-ban Kušlat és Zvornik várak környéke a Szendrői szandzsák része volt, majd a Zvorniki szandzsák megalapításával annak részévé vált. Kamenica és Glodi környéke a Kušlati náhijéhez tartozott, amelynek központja a középkori Kušlat várában volt, a Jadar és a Drinjača folyók találkozásánál. A Kušlati náhije a Jadar és a Drinjača folyók találkozásánál fekvő, azonos nevű középkori várról kapta a nevét, amelyet 1345 óta említenek. Az alatta lévő térséget 1369-től Podkušlat (Podkučlat) néven említik. Ezt a náhijét először 1476/8-ból származó oszmán források említik a Szendrői kádilukban. Kušlat elfoglalása után a törökök helyőrséget tartottak ott, és ez a 19. század elejéig így is maradt.
A vlachok letelepedésének első szakasza a térségben körülbelül tíz évvel a terület meghódítása után kezdődött. Az oszmán hatóságok a vlach lakosságot, akik valószínűleg a romanizált illírekből származtak, segédcsapatként, félig katonai sorokban használták, és szisztematikusan telepítették le őket az újonnan meghódított területekre. A középső és alsó Podrinjében letelepedett vlach lakosság a banjani és rudinjani törzsekhez tartozott, és ortodox vallású volt. Az eddig ismert források arra utalnak, hogy 1485-ben jelentős vlach jelenlét volt a Birači náhijében, amely magában foglalta a Zeleni Jadar középső folyása és a Drinjača közötti területet, valamint a Spreča forrásától balra eső, azaz a Kamenica területével határos területet. Ezen adatok szerint ekkor 16 vlach gyülekezetet tartottak nyilván a Birači náhijében. Az iszlám vallás felvételének folyamata a 16. század első felében jelentősen előrehaladt, mind az „öregek”, mind a letelepedett vlachok körében. A törökök stratégiai okokból a meghódított területek határvidékeire szorították a vlachokat, az üres területek betelepítésétől kezdve egészen odáig, hogy félkatonai erőkként (martalócok) használták őket, amelyek az utak és a határ menti területek őrzéséért feleltek. A Zvornik Szandzsák 1519-es összeírásában a Kušlati náhijén belül sem Kamenicát sem Glodit nem említik.
A Zvornik szandzsák 1528-as összeírása, amely a letelepedett vlach lakosságra vonatkozott, már azt mutatja, hogy a vlachok a Kušlati náhije 9 települését lakták (az ebben az összeírásban feljegyzett összesen 29 településből), köztük Kamenica és Glođe településeket. A náhije 165 háztartása közül 51 muszlim volt. Ebből arra lehet következtetni, hogy a harmincas és negyvenes években Kamenica területén, valamint a Kušlati járás más településein, sőt a Zvorniki szandzsák más járásaiban is teljes lendülettel zajlott az iszlám felvételének folyamata, és a muszlim lakosság száma jelentős volt. Glodit ebben az összeírásban a Kušlati náhijében található faluként említik. A leírás szerint a faluban 6 muszlim ház és 16 keresztény ház található, a falu adóbevétele 2700 akcse volt.
1834 tavaszán Miloš szerb fejedelem kiküldte a hadsereget Toma Vučić Perišić parancsnoksága alatt, hogy hajtsák végre a muszlim lakosság kitelepítését a szerbiai Sokoli járás falvaiból. A szerb haderő bevonásával végrehajtott erőszakos kitelepítés 1834 júliusában kezdődött, amelynek során Uzovnica környékén csaták is folytak, amelyekben egy Boszniából érkező, önkéntesekből álló hadsereg is részt vett. A Drina jobb partján fekvő falvak muszlim lakossága leggyakrabban a Drina bal partján fekvő területen próbált letelepedni, a lehető legközelebb egykori hazájukhoz. Így a mai Trešnjica, Voljevci, Velika Reka, Crnča, Amajić, Culine, Čitluk stb. falvak területéről sokan telepedtek le Drinjača, Kostijerevo, Glodi, Kamenica, Novo Selo környékén és a Drina mentén. A Szerb Fejedelemség városi muszlim lakossága 1862-ig maradt fenn, amikor a konstantinápolyi konferencia rendelkezései értelmében Törökország kénytelen volt elfogadni a fennmaradó hat város muszlimjainak kitelepítését. A kivándorlás felgyorsítása érdekében a szerb hatóságok kocsikat biztosítottak a kivándorlók szállítására. A kivándorlás három szakaszban, 1862. szeptember 19. és 28. között, Bajina Baštán keresztül Boszniába történt. Ezek többnyire Bosznia Drina-folyó menti falvaiban telepedtek le.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Srebrenicai járáshoz és Kamenica községhez tartozó településnek 36 háztartása és 253 muszlim lakosa volt. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó Kamenica Srpska településen 71 háztartást és 407 muszlim lakost találtak. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Zvorniki járáshoz tartozó településnek 396 lakosa volt, mind muszlimok. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
1978-ban, a korábban egyetlen helyi közösséget kettéosztották: Gornja és Donja Kamenicára, Glodi pedig a Donja Kamenica helyi közösség része lett. Közvetlenül a második világháború utáni első többpárti választások után Bosznia-Hercegovinában, 1991-ben Glodi is saját helyi közösséget kapott, de az agresszió kitörése miatt az új helyi közösség a gyakorlatban nem működött. A helyi közösségek voltak minden tevékenység hordozói, különösen a közösségi infrastruktúra építésében.
A boszniai háború idején 1992 év vége felé kezdett kritikussá válni a térséget védő bosnyák erők helyzete. 1992 novemberében és 1993 januárjában a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság hadserege (ArBiH) Medeđa irányából katonai tevékenységet folytatott, de ezek eredménytelenek maradtak. Január 10-én folytatódott egy nagyobb offenzíva az elit szerb erők támadásával, különösen heves harcok folytak Lemino brdo és Gromilica (Zečji brijeg) megszerzéséért a Velja glaván. Az ősz és a tél beköszöntével a helyzet romlott, elfogyott az élelmiszer, és megnőtt a sebesültek és betegek száma. Az állandó szerb támadások, a tél és az éhség január második felében újabb kísérletekhez vezetett a szabad területekre való átkelésre. Becslések szerint január végén több mint 5000 civilből álló oszlop haladt a szabad területek felé. Az oszlopnak aknákkal és lesekkel teli utakon kellett áthaladniuk, és januárban éhség és rendkívül alacsony hőmérséklet kísérte őket. Feljegyezték, hogy január 29-én egy körülbelül ezer fős kamenicai civil csoport érkezett a Mededa melletti szabad területre, másnap pedig további körülbelül ezer fő. Ez az átkelés rémisztő szemtanúi beszámolókkal is összefügg a menetelés során történt eseményekről, melyek során sokan megfagytak. Egy nagyobb oszlop, több mint 1500 civillel és számos sebesülttel, akiket számos harcos biztosított, január 31-én 16 órakor indult el Redžićiből. A gyülekezési pontnak Lipljében kellett volna lennie, de már a Velja glaván való átkeléskor az oszlopra Kula Gradból lövedékek záporoztak, így voltak sebesültek is. Az oszlop Lipljéből este 9 óra körül indult el, kisebb kísérettel és harcosok biztosításával. Az oszlopot elvágták, így a hátulsóknak vissza kellett fordulni. Az idősek, kimerültek, sebesültek és rokkantaknak nehezen tudták tartani a lépést az oszloppal. Sokan megálltak és elvesztették a kapcsolatot az oszloppal. A szerbek offenzívája február elején folytatódott. a bekerítés veszélye miatt a védők március 6-án Konjević Poljéba vonultak vissza. Ellentámadást kíséreltek meg, de március 10-én Raševo, Kamenica és Cerska utolsó szabad területe is elesett. A sebesülteket és a lakosságot Srebrenica felé küldték. Néhány nappal később, március 15-én a 6. különítmény utolsó harcosai elhagyták Konjević Polje területét, és Srebrenica felé vették az irányt. A települést elfoglaló szerb erők a mecsetet és a házakat lerombolták.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Zvornik községhez került.
Az elűzött bosnyák lakosság visszatérése 2000-ben kezdődött. A házak és az infrastruktúra újjáépítése meglehetősen lassan haladt, akárcsak a jelentősebb mezőgazdasági termelés beindítására irányuló tevékenységek. A mezőgazdaság ösztönzése érdekében mezőgazdasági szövetkezetet hoztak létre. A társasági élet újjáépítése is elkezdődött, de más létesítmények hiányában Bakrači és a bakračii iskola lett a központ és a gyülekezőhely. Boszniában és a diaszpórában, Ausztráliától Észak-Amerikáig, ma is nagyszámú kamenicai és glodi menekült él. Tuzla tágabb környékén valódi kis települések vagy településrészek alakultak ki, ahol kizárólag vagy többnyire Kamenica és Glodi lakosai élnek. Ilyen települések találhatók Kalesija környékén: Gornji Rainciban a sportrepülőtér közelében, Dubnicában, Miljanovciban, Čaklovićiban, Simin Hanban és Slavinovićiban, valamint Tuzla közelében más helyeken.
Nevezetességei
A Drinjača és Kamenička folyók vízimalmai mindig is fontos szerepet játszottak a környező lakosság életében, az ókortól kezdve az oszmán feljegyzésekben említetteken át az 1990-es évekig és az agresszió időszakáig. A Drinjača folyó vízimalmai széles körben ismertek voltak, és rendkívül száraz években szélesebb terület lakosságát szolgálták ki, Gornja Spreča településeitől (Hajvazi, Kusonje és Borogovo) Cerskáig. A Glodiban található Drinjača folyó ismertebb vízimalmait általában a birtokló glodi családokról vagy a glodi családok ágairól nevezték el, amelyek többsége a Hamzabegović család tulajdonában volt. A Drinjača folyón található vízimalmok kölünösen nagy jelentőséggel bírtak a lakosság élelmezése szempontjából a boszniai háború első időszakában, 1992-1993 között. A mai Hamzabegović őse, Hamza bég állítólag Hercegovinából, valószínűleg Nevesinjéből származott. A Počitelj melletti csatákban és Hercegovina ezen részén található más csatatereken – valószínűleg a velenceiek és uszkókok ellen – szerzett érdemeiért Podrinjében kapott birtokokat. A hagyomány szerint birtokai voltak Glodi és Kamenica környékén (Bakračtól a Drináig), valamint Branjevo területén is.
Nincsenek adatok a mecset építésének idejéről, de biztosan az oszmán korból származik. Az építési idő közvetett bizonyítékai lehetnek a mecset melletti temetőben található régi sírköveken található nehezen olvasható feliratok, amelyek csak az elhunyt halálának évét tartalmazzák (némelyik a 18. század közepéről származik). A legkorábbi rendelkezésre álló írásos adat egy mecset és egy mekteb létezéséről Glodiban az osztrák-magyar összeírások, amelyek szerint Glodiban mecset és mekteb állt. A mecsetet 1931-ben és 1932-ben újjáépítették, az eredetinél valamivel nagyobb méretekkel. Ebből az alkalomból egy kő minaretet építettek a fa minaret helyett, a Samar folyó melletti Obojnikban található kőbányából származó kőlapokat a Drinjača folyón szállították át. A mecset mellett régen egy mekteb (iszlám iskola) is építettek, ugyanazon a helyen, ahol most is van. A második világháború után a mekteb egy ideig általános iskolaként is szolgált, amíg Glodiban fel nem építették az iskolát. a jelenlegi helyen, a Grab-forrás közelében. A mecsetet és a mektebet is lerombolták a szerb erők 1993-ban, miután a terület a kezükre került. A mecsetet a Glodiba való visszatérés után építették újjá.
Bosznia-Hercegovina
é. sz. 44° 18′ 53″, k. h. 19° 03′ 08″44.314722°N 19.052222°EKoordináták: é. sz. 44° 18′ 53″, k. h. 19° 03′ 08″44.314722°N 19.052222°E
