Története
Karakaj területén számos régészeti lelőhely található a neolitikumból és a későbbi időkből is. Egykor egy görög kolónia volt itt, amelyet később egy kelta település váltott fel. A rómaiak is meghódították ezt a területet és települést is alapítottak itt. A kora középkorban a keleti gótok foglalták el a bizánciaktól, akik később visszaszerezték. A 6. században a szlávok telepedtek meg.
Karakaj falu egykor ritkán lakott település volt, mely a Zvornik- Kozluk út mentén, a Zvorniki-mezőn feküdt. A település ekkor Meteriztől és Debelo Brdótól Tomina Hanig, valamint a Sapna felé elágazó útig húzódott. Kizárólag szerbek lakták. Néhány szerb ház a környező dombok szélén is állt. Nevét a Karakaja-szikláról kapta (a török „kara” - fekete és a „kaja” - szikla szavakból). Karakaja az út és a Drina folyón átívelő híd felett helyezkedik el. Đile falucska, Karakaj bosnyákok lakta része, melyet valószínűleg 1862-ben alapították.
A Kahvenjača-hegy lábánál, a Kuljanski put városrész felett elhelyezkedő zvorniki ortodox temetőt az 1870-es években Karakajba helyezték át. 1878 óta a temető északi részébe katolikusokat is temetnek. Az első világháború alatt a szikla közelében katonai temető volt, ahol 1914-ben és 1915-ben osztrák-magyar katonákat temettek el. A temető maradványai az 1950-es évek közepéig voltak láthatóak, amikor nyomuk veszett. Az osztrák-magyar csapatok megérkezésétől 1934-ig Karakajban katonai kiképzőtér működött, az utca túloldalán pedig katonai istállók lovakkal és állatorvosi rendelő. A Jugoszláv Királyság idején nyilvános kút és kocsma is volt itt.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az 1879-es népszámlálás során Karakajnak 139 lakosa volt, 1910-ben pedig 225, akik közül 114 muszlim, 102 ortodox és kilenc katolikus volt. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1921-es népszámlálás során a településnek 236 lakosa volt, akik közül 128 ortodox, 98 muszlim és 10 katolikus. A második világháború utáni népszámlálásokban Karakajt külvárosi településként kezelték, lakosságát pedig a városon belül, a négy helyi közösség egyikeként jelentették. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A korábbi időszakokban Karakaj lakossága kizárólag mezőgazdasággal foglalkozott. Az 1960-as évekig nem voltak itt boltok vagy üzletek, így mindent Zvornikban kellett megvásárolni. Az 1950-es évek végén és az 1960-as években számos kereskedelmi létesítmény építésével Karakaj ipari övezetté vált. Az ipar fejlődésével együtt a település is fejlődött. Karakaj nagyobb helyi közösséggé vált számos üzlettel, étteremmel és műhellyel, vízellátással és csatornázással, futballpályával és klubbal (FK Radnički, alapítva 1971-ben), mozival és egyéb létesítményekkel. 1972 óta Műszaki Iskolaközpont is működik itt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Zvornik községhez került. Karakajban a háború idején ideiglenes épületek álltak, ahol szerb menekültek éltek. A laktanyát 2012 márciusában tűzvész pusztította el.
A mai Karakaj település, amely korábban Zvornik városának külterületi helyi közössége volt, 2012-ben jött létre Zvornik és Jardan települések részeinek leválasztásával. A đilei mecsetet hivatalosan 2015. augusztus 2-án nyitották meg. Az építkezés 1991-ben kezdődött, és a háború után, 2006-ban folytatódott.
Gazdaság
Karakaj ma lényegében egy ipari jellegű település. A szocialista időszakban számos gyár működött itt, de a boszniai polgárháború után sok bezárt. Karakaj a jugoszláv időszakban munkáskerület volt. Sok vállalat működött itt. Néhányuk csődbe ment, de sokan most lábalnak ki a háború után. Jelenleg Karakajban sok nagy vállalat működik. Néhány ezek közül: Birac, Vezionica, Gumara Fagum és sok más. A közelmúltbeli háború ellenére Karakaj meglehetősen fejlett település. Van vasútállomása, számos útja és két bevásárlóközpontja. A Bingo, Bosznia számos városának fő bevásárlóközpontja, Karakajban is nagyon népszerű bevásárlóközpont. Karakajban van egy határátkelőhely is. Ez köti össze Szerbiát és a Boszniai Szerb Köztársaságot. Az Aleksandrija, egy csokoládé-, édesség- és kekszgyártó üzem is Karakajban működik. Ezek és sok más vállalat teszi Karakajt a Boszniai Szerb Köztársaság egyik legfejlettebb helyévé. Karakaj külső területeinek sok lakosa gazdálkodó, és Karakaj környékén is vannak gazdaságaik. Általában kukoricát és búzát termesztenek. A Karakaj feletti dombokon szilvát és almát termesztenek. A bolthálózat Karakajban fejlett, mindenhol vannak üzletek.
Bosznia-Hercegovina
é. sz. 44° 24′ 53″, k. h. 19° 07′ 24″44.414722°N 19.123333°EKoordináták: é. sz. 44° 24′ 53″, k. h. 19° 07′ 24″44.414722°N 19.123333°E
