Kismarton

Kismarton (Eisenstadt)
A kismartoni Esterházy-kastély
A kismartoni Esterházy-kastély
Kismarton címere
Kismarton címere		 Kismarton zászlaja
Kismarton zászlaja
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományBurgenland
RangTartományi székhely
JárásBurgenland
Alapítás éve1264
PolgármesterThomas Steiner (ÖVP)
Irányítószám7000
Körzethívószám02682
Forgalmi rendszámE
Testvérvárosok
Lista
Sopron, Shido, Ligano, Colmar, Bad Kissingen
Népesség
Teljes népesség14 476 fő (2018. jan. 1.)
Népsűrűség300 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság182 m
Terület42,91 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 50′ 44″, k. h. 16° 31′ 24″47.845649°N 16.523270°EKoordináták: é. sz. 47° 50′ 44″, k. h. 16° 31′ 24″47.845649°N 16.523270°E
Kismarton weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kismarton témájú médiaállományokat.

Kismarton (németül: Eisenstadt, horvátul: Željezno) város Ausztriában, Burgenland tartomány székhelye, a Fertő-tó nyugati peremén, a magyar határ közelében fekszik. Történelme, kulturális öröksége és földrajzi elhelyezkedése révén a térség egyik legjelentősebb városa. A Lajta-hegység lábánál elterülő város kellemes éghajlata és termékeny szőlőhegyei turisztikai szempontból is kiemelkedővé teszi. A városmagban álló barokk Esterházy-kastély a város legismertebb műemléke, mely a 17. századtól a magyar Esterházy család rezidenciája volt. E nemesi család révén a város a barokk kultúra és zene egyik közép-európai központjává vált.

Különösen jelentős volt Kismarton szerepe a zenetörténetben: itt élt és dolgozott Joseph Haydn, a híres zeneszerző, akinek emlékét múzeum, mauzóleum és számos koncert rendezvény őrzi. A város sokáig a Magyar Királyság része volt, ám az 1920-as trianoni békeszerződés után Ausztriához csatolták. 1921 óta Burgenland székhelyeként fontos közigazgatási, gazdasági és kulturális funkciókat lát el. Bár közigazgatásilag Ausztriához tartozik, történelmi és kulturális szálai továbbra is szorosan kötődnek Magyarországhoz, különösen a soproni és mosoni térségekhez.

Nevének eredete

Nevét egykori templomának védőszentjéről kapta. Előtagja a délnyugatra levő Nagymartontól (németül Mattersburg) különbözteti meg. Német és horvát neve vasvárost jelent. A hagyomány szerint lakói várának erős falairól kezdték a várat, majd a települést "Eherne" vagy "Eiserne (aza vasból való) néven hívni. Ebből alakult ki a város mai német neve.

Fekvése

Bécstől 60 km-re délkeletre, Soprontól 22 km-re északra, Bécsújhelytől 30 km-re keletre, a Lajta-hegység déli lábánál, a Vulka-patak völgyében helyezkedik el. A 20. század folyamán Alsókismartonhegy, Felsőkismartonhegy, Kishöflány, Kismartonváralja és Lajtaszentgyörgy településeket csatolták hozzá. Bécsből az A3-as autópályán, míg Felsőpulya és Kőszeg felől az S31-es gyorsforgalmi úton érhető el. Az S31-es autóút délről elkerüli a várost, tehermentesítve azt az átmenő forgalomtól. Több főút találkozik a város területén, így a B16, B50 és B59-es főutak. A város az egyvágányú, 2009-ben villamosított Pándorfalu–Vulkapordány-vasútvonal mentén fekszik (ÖBB) és ütemes menetrendben közlekedő vonatok kötik össze Béccsel.

Története

Kismarton 1698-ban
A kismartoni Városháza

Területe már ősidők óta lakott, határában őskori barlanglakások voltak. A Burgstallon a hallstatt korban település állt. A római korból település és egy 5. századi gót temető került elő. A római település a mai laktanyánál feküdt, ahol számos figyelemre méltó leletet találtak. A Karoling-korban bajor település volt itt, a hallstatt-kori település helyén pedig a kora középkorban földvár állt. Ez 1118-ban „castrum ferreum” néven szerepel az évkönyvekben, amikor III. Babenberg Lipót őrgróf csapatai lerombolták. A település egykori vaslelőhely és vaskereskedelmi központ. A 12. században az óbudai káptalan birtokában volt, majd tőlük vette meg III. Béla király. Imre király 1202-ben Korláth Benedek vajdának ajándékozta. II. András király Korláthot száműzte és a város újra királyi kézbe került. 1241-ben a tatárok pusztították el.

Írott forrásban 1264-ben „Capella Sancti Martini” néven egy Szent Márton tiszteletére szentelt kápolnájával kapcsolatban említik először. Később németül „Mertesdorff”nak is hívták, de akkoriban még jelentéktelen falu volt ahol a kápolnán kívül csak néhány ház állt. A középkorban „Mortunzzabou (1296), Zabemortun (1300) Zabamartum (1371)” is volt a neve. A „Zaba”, „Zabou” előnév arra enged következtetni, hogy a település már ekkor rendelkezett bizonyos szabadságjogokkal. A 13. század végétől a 14. század közepéig a Gutkeled nemzetség birtoka. 1371-ben kiépült a várost övező védőfal, I. Lajos királynak ez évben kelt oklevele szerint a település Szarvkő várának tartozéka, a Kanizsai család birtoka. 1388 és 1392 között ők építtettek várat a mai kastély helyén, amely egyszersmind későbbi fejlődését is elősegítette. A hagyomány szerint lakói várának erős falairól kezdték a várat, majd a települést „Eherne” vagy „Eiserne” (azaz vasból való) néven hívni. Ebből alakult ki a város mai német neve.

1373-ban Nagy Lajostól mezővárosi, 1388-ban Luxemburgi Zsigmondtól vásártartási jogot kapott. A 15. században a Kanizsaiak ferences szerzeteseket hívtak ide, aki felépítették Szent János evangélista tiszteletére szentelt gótikus templomukat. 1405-ben Vilmos osztrák herceg foglalta el. 1440-ben Albert osztrák hercegnek zálogosították el. 1464-ben Mátyás lemondott róla III. Frigyes javára a korona fejében. Frigyes az akkor Ausztriában virágzó Szent György-rend lovagjainak ajándékozta. 1482-ben Mátyás haddal foglalta vissza, majd 1490-ben I. Miksa német-római császár ismét elfoglalta és csak 1622-ben került vissza Magyarországhoz. Közben osztrák nemes családok zálogbirtoka volt.

1529-ben és 1532-ben feldúlta a Bécs falai ellen vonuló török had. Ezt követően falait megerősítették és bástyákkal látták el. A 16. század közepén lakóinak nagy része a reformáció hatására evangélikus lett. 1585-ben az ellenreformáció hatására lakói újra katolikusok lettek. 1589-ben tűzvész pusztította. 1622-ben Fraknó várával együtt császári adományként Eszterházy Miklós kapta meg. Ezután több mint 300 évig a család birtoka volt. 1648-ban 16 000 arany és 3000 mérő bor ellenében megváltotta szabadságát és szabad királyi város lett. 1671-ben az Alsóhegyen zsidó telep létesült, amely önálló községet alkotott. 1683-ban Kismartont a Bécs ellen vonuló török támadta meg. 1674-ben felépült a város első kórháza, 1701-ben pedig a Hegyi templom. A hercegi család hívására számos hivatalnok és művész telepedett le itt megalapítva Felsőhegy községet.

1704-ben falai alatt szenvedett vereséget Károlyi Sándor kuruc serege a császáriaktól. 1713-ban pestisjárvány dúlt, amelynek számos lakos esett áldozatul, köztük Esterházy Pál herceg is. 1768-ban és 1776-ban tűzvész pusztított, amelyek után az egész városközpontot újjáépítették. Lényegében ekkor alakult ki a mai belváros képe. A virágzó polgári kultúra tükröződött a többemeletes épületek megjelenésében. Részben még késő gótikus boltozatok és a barokk homlokzatok formájában. De középkori elemek is megfigyelhetők, a városfal és a lőportorony esetében.

1761-ben lett Joseph Haydn az Esterházyak udvari zenekarának vezető helyettese. Ideérkezése Kismartont az európai zenekultúra egyik központjává tette. A város I. és II. Miklós hercegek alatt élte virágkorát. 1809-ben francia seregek szállták meg. A virágzásnak 1813-ban lett vége, amikor a hercegi udvar súlyos adósságai miatt takarékossági intézkedésekre kényszerült. A híres énekkart feloszlatták és a fényes hercegi udvartartást is fel kellett adni. 1853-ban a város szélén felépült a kadétiskola. 1876-ban a magyar alkotmányreform során Kismarton elveszítette szabad királyi városi státusát és Sopron vármegye része lett. 1897. december 18-án megépült a vasúti összeköttetés Sopron és Pozsony irányában.

1910-ben 3073 lakosából 2074 német, 834 magyar és 101 horvát volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Kismartoni járásának székhelye volt. 1921-től Ausztria része, 1925. október 19-től Burgenland tartomány székhelye (előtte átmenetileg Savanyúkút/Bad Sauerbrunn volt a székhely). A város a tartományi székhely alkotmányos rangját azonban csak 1981-ben kapta meg. 1944. május 10-én súlyos bombatámadás érte, majd 1945-ben a Vörös Hadsereg egységei szállták meg. A szovjetek csak 1955-ben az osztrák államszerződés aláírása után távoztak. 1960-tól Kismarton katolikus püspökség és evangélikus szuperintendátus székhelye lett. A fejlődéssel együtt városképe fokozatosan változik. 2001-ben 11 334 lakosából 9960 német, 533 horvát, 373 magyar, 44 szlovák, 25 cseh, 17 szlovén volt.

Nevezetességei

A Hegytemplom
Haydn sírja
A kastély kápolnájának kegyszobra a boldogasszonyi kegytemplom szobrának másolata.

Képgaléria

Híres emberek

A Haydn utca (Haydngasse)

Testvérvárosai

Jegyzetek

  1. ↑ "Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018". Osztrák Statisztikai Hivatal. Hozzáférés: 2019. március 9.
  2. 1 2 "85 éve tartományi főváros Kismarton". volksgruppen.orf.at. Hozzáférés: 2010. október 21.[halott link]
  3. ↑ [Idegen szavak és kifejezések kéziszótára/Lift (Merényi Könyvkiadó Kft.) ISBN 963 698 0268

Források

További információk