Lakompak

Lakompak (Lackenbach)
Lakompak címere
Lakompak címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományBurgenland
Rangmezőváros
JárásFelsőpulyai járás
Alapítás éve1222
PolgármesterChristian Weninger (SPÖ)
Irányítószám7322
Körzethívószám02619
Forgalmi rendszámOP
Népesség
Teljes népesség1167 fő (2018. jan. 1.)
Népsűrűség62 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság313 m
Terület18,1 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 35′ 22″, k. h. 16° 27′ 46″47.589444°N 16.462778°EKoordináták: é. sz. 47° 35′ 22″, k. h. 16° 27′ 46″47.589444°N 16.462778°E
Lakompak weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lakompak témájú médiaállományokat.

Lakompak (németül: Lackenbach, horvátul Lakimpuh) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban.

Fekvése

Felsőpulyától 15 km-re északnyugatra fekszik.

Nevének eredete

Eredeti Lók neve a magyar ló főnévből származik. Lakompak neve a német "Look am Bach" magyarításával jött létre.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területén egykor kelták, rómaiak, avarok éltek, majd a 10. században magyarok érkeztek erre a vidékre. A mai település első írásos említése 1222-ben "minor Louku" azaz Kislók néven történt, a 13. században a lánzséri váruradalomhoz tartozott. Plébánosát 1410 körül említik "Plebanus in Lakenpooh" alakban.

1425-től a település Alsó- és Felsőlókból állt. A lánzséri uradalomhoz tartozott. Várkastélyát 1548 és 1552 között egy korábbi vizivár helyén Erasmus Teuffl építtette. 1612-ben Esterházy Miklós lett a lánzséri uradalom birtokosa. 1620 szeptemberében határában döntő csatát vívtak Bethlen Gábor erdélyi fejedelem csapatai a császáriakkal, a fejedelem serege itt szenvedte el első vereségét, sőt kapitányuk, Tarródy Mátyás is elesett. A győztes Esterházy Miklós nádor 1622-ben síremléket állíttatott neki, amely ma is látható. 1708-ban kuruc csapatok ütöttek rajta a falun. 1809-ben várkastélyában francia csapatokat kellett elszállásolni.

1670–71-ben Bécsből elűzött nagy számú zsidó érkezett a településre. Egyike volt annak a hét várvidéki településnek, ahol önálló zsidó közigazgatás működött. 1869-ben 770 zsidó élt itt, ami az akkori lakosság 62 százalékát tette ki. 1934-re számuk 346-ra csökkent. 1938-ban az Anschlusst követően a lakompaki zsidókat Bécsbe szállították, zsinagógájukat 1942-ben felgyújtották. A zsidó temetőben ma több mint 1700 sírkő található.

Fényes Elek szerint „Lakenbach, Laktó v. Lákompaknak is neveztetik, német falu Sopron vmegyében, Sopronhoz nyugotra 2 mfld. 517 kath., 1200 zsidó lak., synagógával. A lakosság bir 162 hold szántóföldet, 87 h. rétet; az uraság birtokát nem adta be. Földje sovány. Birja h. Eszterházy Pál, kinek itt egy vára van, melly vár a kapu feletti felirás szerint 1618-ban épült, a maig is jó karban van. A vár keritésén kivül emelkedettebb helyen áll Tarródy Mátyás kurucz vezérnek siremléke.”

A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Soproni járásához tartozott. 1940-ben a németek az Esterházy birtokon cigánytábort létesítettek itt, ahol több ezer cigányt, többségben burgenlandi romákat tartottak fogva. 1943-ban a tábor lakóit részben az Auschwitzi koncentrációs táborba, részben Birkenauba szállították, ahol elpusztították őket. A tábort 1945 márciusában szabadította fel a szovjet munkás-paraszt Vörös Hadsereg.

1968-ban felépült a főiskola épülete. 1974 és 1982 között megépült a víz és csatornahálózat, új utcák létesültek. 1991-ben az iskolaépületet bővítették és átépítették. 1997-ben címert kapott a település.

Népessége

1910-ben 1668, többségben német lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

Neves személyek

Nevezetességei

"Hic jacet dux bellicus sepultus
In pugna ad Lakompak occisus
Principis Bethlehem Primarius
Nomine Mathias Tarodius
Dum Nicolaus Esterazius
Ad obsidione liberatus
Fit victor, a Dampero adjutus
Anno MDCXXIII."

Képgaléria

A kastély

Jegyzetek

  1. ↑ "Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018". Osztrák Statisztikai Hivatal. Hozzáférés: 2019. március 9.
  2. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

További információk