Története
A hagyomány szerint a település a török kiűzése után, 1690 körül keletkezett, amikor a török uralom alatt maradt területekről az üldözés elől menekülő 15-20 szerb család telepedett itt le, akiknek a termékeny talaj kedvező feltételeket nyújtott a további megélhetéshez. A falu a vukovári uradalom részeként 1736-ig a Kufstein grófok birtoka volt, majd Eltz Fülöp gróf mainzi érsek, választófejedelem vásárolta meg. A vukovári uradalomhoz ekkor 31 falu tartozott, melyek közül 1732-ben Negoszlavcén 30 pravoszláv szerb család élt. A lakosság száma a nehéz életkörülmények és a járványok miatt közel száz évig nem növekedett jelentősen. Számuk csak a 19. század közepén, a bácskai családok betelepülésével nőtt meg.
Az első katonai felmérés térképén „Nicoslavcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Negoszlavcze” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Negoszlavcze” néven 137 házzal, 32 katolikus és 782 ortodox vallású lakossal találjuk. A 19. század végén Negoszlavce községközpont volt. 1901-ben felépült az új községháza, 1909-ben pedig az iskola új épülete. 1912-ben a Vukovár és Illyefő közötti vasútvonal megnyitásával a falu vasúti összeköttetést kapott. A vasútállomás a falutól egy kilométerre létesült.
A településnek 1857-ben 893, 1910-ben 1391 lakosa volt. Szerém vármegye Vinkovcei járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 87%-a szerb, 7%-a magyar, 3%-a horvát, 1%-a német anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A háborút követően egykori szerb önkéntesek telepedtek le itt. A falu képe is jelentősen megváltozott, a meglévő hat utcához még további három új utcát hoztak létre.
1941 és 1945 között a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. 1955-ben Negoszlavcén megalakult a mezőgazdasági szövetkezet. Négy évvel később villamos energiát hoztak a faluba, vízvezetékrendszert építettek és az összes utcát aszfaltozták. A szövetkezet mellett a lakosság jelentős része saját mezőgazdasági termeléssel is foglalkozott. A lakosság többi része elsősorban a Vukováron dolgozott a Vupik, a Vuteks és más üzemekben, de sokan dolgoztak a borói kombinátban is. A népességnek a második világháború utáni vándorlásával újabb, Bosznia-Hercegovina középső és nyugati részéről érkezett lakosság telepedett le a faluban. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 95%-a szerb, 2%-a jugoszláv, 1%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 1463 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 45° 16′ 42″, k. h. 18° 59′ 50″45.278194°N 18.997222°EKoordináták: é. sz. 45° 16′ 42″, k. h. 18° 59′ 50″45.278194°N 18.997222°E
