| Dazlina | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Tisno |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22240 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 46 fő (2021. aug. 31.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 95 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 50′ 23″, k. h. 15° 43′ 34″43.839720°N 15.726044°EKoordináták: é. sz. 43° 50′ 23″, k. h. 15° 43′ 34″43.839720°N 15.726044°E | |
 | |
Dazlina falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Tisnóhoz tartozik.
Šibenik központjától légvonalban 17, közúton 27 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 12 km-re északkeletre Dalmácia középső részén fekszik.
Dazlina a község legősibb települései közé tartozik. A falu közelében a Rešetaricának nevezett helyen áll a Szent Illés templom, melynek építésekor 1928-ban ásatásokat végeztek. Ennek során a munkások rábukkantak a török által elpusztított középkori templom alapfalaira. Ennek közelében 1987-ben ókeresztény templom alapjait tárták fel. Ennek során gazdag leletek is napvilágra kerültek, melyek bizonyossá tették azt is, hogy a horvátokon kívül illírek és rómaiak is éltek ezen a helyen. A római település nagy méreteit jellemzi, hogy Rešetaricától egészen a mai Podgradina település feletti Tabije-dombig ért. A Tabijén római pénzek is előkerültek. A szakemberek szerint a római település különösen meg volt erősítve és kora keresztény bazilikája is a legjobban felszerelt volt a Narona és Salona közötti térségben.
A horvátok a 7. században telepedtek le ezen a helyen és Rešetarica területén megalapították saját településüket. Később felvették a keresztény hitet, melyről számos itt feltárt sír is tanúskodik. A leletek között használati tárgyak, fegyverek, kések, lószerszámok és ékszerek kerültek elő, melyeket az elhunytak túlvilági életéhez tettek a sírokba. A leleteket a szakemberek a 8. – 9. századra keltezték. A kereszténység felvételével egy időben felépítették templomukat. A mai Szent Illés templom elődjét a 11. században szentelték fel. Plébániájához abban az időben az akkor még jelentéktelen Tribunj és Vodice is hozzá tartozott.
A török már 1414-ben támadta a šibeniki területet. Az első török-velencei háború kitöréséig tartó mintegy ötven évben több nagy támadást is intézett a šibeniki területek ellen több tízezer embert hajtva a rabságba. 1469-ben Dazlina sem kerülhette el sorsát. A lakosság körében még ma is él a török pusztítás emléke, amikor nemcsak a falut és templomát rombolták le, hanem teljes lakosságát is leöldösték a templomot őrző három atyával együtt. A templom harangját is csak úgy tudták megmenteni, hogy a hagyomány szerint egy kútba rejtették. A megmaradt dazlinai parasztok később is arról panaszkodtak, hogy a török zaklatások miatt nem tudnak tizedet fizetni.
1501 első hónapjaiban a török újra felégette a šibeniki terület tizenhat települését köztük Dazlinát is. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. A településnek 1880-ban 58, 1910-ben 119 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakossága 2011-ben 45 fő volt.
| Lakosság változása | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 58 | 86 | 100 | 119 | 0 | 0 | 146 | 158 | 172 | 138 | 88 | 89 | 62 | 45 |
