| Pakovo Selo | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Drniš |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22320 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 186 fő (2021. aug. 31.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 254 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Pakovo Selo falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Drnišhez tartozik.
Šibeniktől légvonalban 18, közúton 23 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 11 km-re délnyugatra, Dalmácia közepén, a Čikola szurdoka felett, a Šibeniket Kninnel összekötő 33-as számú főút mentén fekszik.
Területe ősidők óta lakott, határában újkőkori kőbaltát találtak. A Čikola szurdoka felett találhatók Osoje történelem előtti várának maradványai. A templom melletti egyik ősi sírból késő ókori korsó került elő. A török 1522-ben foglalta el területét és csak a 17. század végén szabadították fel a velencei hadak. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 361, 1910-ben 620 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb Királyság, majd rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben majdnem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 236 lakosa volt.
| Lakosság változása | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 361 | 431 | 458 | 513 | 608 | 620 | 547 | 699 | 739 | 750 | 668 | 565 | 385 | 329 | 246 | 236 |
Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelt temploma nagyon régi. Története során több alkalommal is megújították és 1889-ben újraszentelték. Homlokzatának közepén kis kerek ablak látható. A templom boltozott. Kőből és fából épített oltárán Szent Ferenc szobra áll. A tetőt 1975-ben felújították. 1980-ig kápolnaként működött, ekkor templommá bővítették oly módon, hogy a korábbi kápolna a templom szentélyét képezi. 1999-ben meghosszabbították és kórust építettek hozzá. A templom mellé 15 méter magas harangtornyot építettek. A templom körül kőkerítéssel övezett temető fekszik.