Története
A községhez tartozó Sveti Stjepan-szigeten már a római korban lakott település volt. Pirovac területe a középkorban a Šubić család birtoka, majd később a šibeniki püspökség és šibeniki nemesek tulajdonába került. Szép fekvése miatt Pirovac már ebben az időben a gazdagabb családok kedvelt nyári tartózkodási helye volt. Első írásos említése a šibeniki püspökség alapításakor végzett összeírásban 1298-ban történt. A 15. század elején Dalmácia többi részével együtt a Velencei Köztársaság birtoka lett. Fejlődése összefügg az Oszmán Birodalom balkáni előretörésével. 1463-ban a török elfoglalta Boszniát és az elfoglalt területekről sok menekült érkezett. A dinamikus fejlődésről számos történeti emlék tanúskodik. Az akkori településközpontban, amely akkor egy kis szigeten állt vár és védőfalak épültek. 1506-ban felépült a gótikus plébániatemplom, a plébániaház, valamint számos lakóház. 1511-ben a közeli Sveti Stjepan-szigeten, melyet ma Sustipanacnak neveznek, de a helyiek egykor Mojstarnak is hívtak felépítették a ferences kolostort. (A szigeten még a kora középkorban ahogy Alberto Fortis is írja “Viaggio in Dalmazia” című művében egy bencés kolostor állt.) A ferences harmadrendi kolostor egészen a francia megszállásig, a 19. század elejéig működött. Érdekesség, hogy a hagyomány szerint a települést egy időben Zloselonak is nevezték. A gonosz falu elnevezést azzal érdemelte ki, hogy a legenda szerint lakói a török ellen úgy védekeztek, hogy a falakról olajjal öntötték le őket. Egy másik legenda szerint a várnak bátor és ravasz védői voltak, akik különös hősiességgel védték otthonaikat. Amikor látták, hogy már csak kevesen maradtak és a töröknek nem állhatnak ellen néhányan lopva kiosontak a várból és orvul megölték a török sereg vezérét. Ezt látva a török sereg megfutamodott ezt kiáltozva: „Gonosz falu, gonosz emberek!” Erről aztán később egy dal is született a nép ajkán. Valójában a török kétszer is elfoglalta a települést, melynek lakói a közeli Murter-szigetre menekültek, de velencei hatóságok rendeletére mindkétszer visszatértek régi lakóhelyükre. A vár a török Dalmáciából való kiűzéséig, a 17. század végéig töltötte be szerepét. Védői között nemcsak helyiek, hanem velenceiek és görög származású zsoldosok is voltak. A védőfalakon belül egészen az I. világháború végéig állattartó emberek éltek, majd a múlt század közepén már az állatokat nem engedték itt tartani, hanem ezzel egyidejűleg megkezdték a lakóházak építését. Ezzel kezdődött meg Pivovac legújabb kori története. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 784, 1910-ben 1348 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakossága 2011-ben 1704 fő volt.
Pirovac kikötője
Pirovac központja
Pirovac központja
Horvátország
é. sz. 43° 49′ 07″, k. h. 15° 40′ 06″43.818620°N 15.668330°EKoordináták: é. sz. 43° 49′ 07″, k. h. 15° 40′ 06″43.818620°N 15.668330°E
.jpg)
