Története
A régészeti leletek tanúsága szerint ezen a területen már az őskor óta folyamatosan laktak emberek. Az évszázadokon át virágzó különböző civilizációk és kultúrák kitörölhetetlen nyomokat hagytak, a történelem előtti időkből származó halomsíroktól és várromoktól, római kori erődítményektől és síroktól , kora keresztény és kora középkori templomoktól a középkori várakig. Ennek megfelelően az egész község területén találhatók régészeti lelőhelyek. Az ember már az újkőkorszakban felismerte, hogy a környező jól védhető magaslatok alkalmasak biztonságos lakóhely számára és egészen a vaskorig több erődített települést is létesített. A kora bronzkorban kezdtek kialakulni a szárazon rakott falakkal védett városias jellegű erődített települések. A vaskorban pedig már a magaslatok alatt is létesültek erődített és falakkal nem védett települések is. Az újabb települések különösen a karsztmezők szélén és a folyóvölgyekben, valamint a főbb kereskedelmi útvonalak felett alakultak ki. A leletek tanúsága szerint a római korban már három, a mai községhez tartozó település (Mokro Polje, Oton és Pađene) is lakott volt. Különösen jelentős leletek, egy római amfiteátrum és vízvezeték maradványai kerültek elő a község határához közeli Burnumból az 55 körüli időből, amikor az egyik legnagyobb római katonai egység a 11. légió állomásozott itt. A 7. és 8. században betelepült horvátok mellett a korabeli források gyakran említik e terület morlak (Morlachi) vagy vlach (Vlahi) lakosságát is, akik egy másik sajátos kultúrát képviseltek. A „mavrovlahok”nak, vagy „fekete vlahok”nak is nevezett nép Dalmácia ősi lakossága. A „vlach” szó a nomád pásztor szinonimája is egyben, amely a román nép középkori latin elnevezése is volt. Szállásaikat „katun”oknak (catone) hívták amikor a velenceiek területének legelőire érkeztek. Ezeknek a pásztorszállásoknak a maradványai az egész Velebit alatti térségben megtalálhatók.
A község területe a középkorban a nagyhatalmak ütközési pontjába esett. Előbb a Magyar Királyság és a Velencei Köztársaság, majd a 15. századtól az Oszmán Birodalom hódító seregei harcoltak a birtoklásáért. A régi várak megtartása és megerősítése mellett újakat is emeltek. Közülük a legjelentősebbek Oton, Mokro Polje és Radučić várai. A Zrmanja mentén voltak birtokai a Keglevich családnak. Ők építették Kegalj várát, melyet 1433-ban említenek először. A Zrmanja felső folyásánál Erveniktől keletre állnak Znovigrad várának romjai. 1363-tól említik mint királyi várat. 1408-ban Luxemburgi Zsigmond Nelipcic János cetinai zsupánnak adta, majd 1413-ban Korbáviai Károly horvát-dalmát báné lett. 1636-ban Evreniken mintegy ötszáz katolikus élt, de 1674-ben a töröktől való félelmükben a velencei uralom alatt álló területre, Posedarje vidékére menekültek, ahol az „avreničani” (ervenikiek) elnevezéssel illették őket. Amikor nem sokkal később Stojan Janković felszabadította e területet a török uralom alól visszatértek korábbi lakóhelyükre. Miután 1699-ben a karlócai béke Erveniket végleg keresztény kézen hagyta ők is hozzáláttak régi templomuk, a már 1402-ben említett Szent Mihály templom újjáépítéséhez. A település ezután a Zrmanja mentén terjeszkedett. A 18. század végén megalapították katolikus plébániáját. A 20. század elején a következő települések tartoztak hozzá: Kod Varoša Sašića, Kod Dućana, Brdar, Brdo, Soline, Kriva-Draga, Brina, Jurišić Dolac, Kostica, Duboki vagy Veliki Dolac, Bristovac, Radišin-dol, Orlić, Ljut, Gredina, Bila Blaka, Strana, Sinokos, Dračevica, Žegar és Krupa összesen 618 lakossal. A településnek 1857-ben 2080, 1910-ben 2788 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1940-ben még hatszáz volt a katolikus hívek száma. 1941 decemberében a szerb szabadcsapatok a plébániát felgyújtották, a katolikus plébánost Ivan Kranjacot elhurcolták és 24-én Karácsony szenteste napján élve roston megsütötték. 1944-ben miután Drniš környéke, Drniš, Siverić és Miljevci partizán uralom alá került sok ottani horvátot hurcoltak Ervenikre, ahol megölték és elásták őket. 1991-ben már csaknem teljes lakossága (több mint 97 százalék) szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek. A településnek magának 2011-ben 287 lakosa volt, közülük mintegy harminc horvát.
.jpeg)
Horvátország
é. sz. 44° 06′ 28″, k. h. 15° 56′ 24″44.107683°N 15.939872°EKoordináták: é. sz. 44° 06′ 28″, k. h. 15° 56′ 24″44.107683°N 15.939872°E
