Története
A Murter-sziget területe már az ókorban is lakott volt. Krsto Stošić „Sela šibenskog kotara”, azaz a „Šibeniki körzet falvai” című 1941-ben megjelent művében felhívja a figyelmet, hogy a Murtar- (sv. Nikola) öböl feletti, ma szőlőkkel, gyümölcsösökkel és olajfákkal borított magaslaton az ókorban az illírek vára állt, amely az öböl feletti őrhelyként szolgált. Ez vár lett később a betelepülő horvátok ajkán előbb a hegy, az öböl majd az egész sziget névadója, mivel a „Mor – tar” jelentése tengeri erőd volt. A római korban a mai Betina és Murter települések között állt Colentum városa, ahol szétszórtan számos, gazdagon díszített római villa maradványa maradt fenn freskókkal és mozaikpadlókkal. Közelében 6. századi ókeresztény templom áll, mely ma a temetőben található. Plitka Vala nevű településrészén római villa rustica és temető maradványai kerültek elő.
Betina első írásos említése 1423-ból származik, amikor 8 házban 15 személy élt a településen. Neve a kelta „bet” főnévből származik, mely szájat, torkolatot jelent és a betinai kikötő folyótorkolatra emlékeztető formájával állhat kapcsolatban. A 15. században épült a valószínűleg Assisi Szent Ferencnek szentelt első temploma is, mivel szolgálatát a közeli Sustipanac-sziget ferences kolostorának szerzetesei látták el. 1514-ben kezdte el építeni Ivan Hrelić mester azt a tornyot, mely a betinai partnak a szárazföld felé kiugró részén állt és a török elleni védelmet szolgálta. A 16. században Vránából menekült családok érkeztek ide. A legtöbben 1573-ban jöttek, miután a török elfoglalta településüket. 1597-ben Betinán 16 ház állt. A mai templomot 1601-ben építették barokk stílusban. 1678-ban már 52 család, mintegy 350 fő élt a településen. Ebben az időben a sziget legnagyobb része még olaj- és fügefákkal volt borítva, így a lakosság fő gazdasági tevékenységét is ez határozta meg. Mára sajnos helyettük már eluralkodott a fenyő, a macchia és az alacsonyabb növényzet. A földművelés helyett a lakosság később a halászatból és állattartásból élt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. 1842-ben horvát és olasz nyelvű alapiskola nyílt a településen. A település hajóépítő mestereiről is híres volt. Az első családi hajóépítő üzemet még 1740-ben alapította a Korčuláról áttelepült Paško Filipi. 1848-ban nyitották meg az abban a korban nagyon modern hajógyárat és a hajóépítés hagyománya a mai napig is tart, bár a gyár technikai okok miatt csak háromszáz tonnáig tud hajókat építeni és javítani. 1865-ben nyílt meg az első horvát olvasókör. A század végén megalapították a település kulturális és művészeti egyesületét, a Zorát, amely a legrégibb ilyen egyesület a megyében. 1902-ben megalakult a helyi Hrvatski Sokol egyesület, mely 1930-ban szűnt meg. A településnek 1857-ben 855, 1910-ben 1371 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1950-ben megalapították a „Žal” vitorlásklubot, 1953-ban pedig a „Brodograditelj” vízilabdaklubot. Lakossága 2011-ben 697 fő volt. Fő megélhetési forrásuk ma már a turizmusból származik. A település kikötője a Marina Betina lehetővé teszi a tengeri turizmus fejlődését is.
Horvátország
é. sz. 43° 49′ 22″, k. h. 15° 36′ 17″43.822794°N 15.604650°EKoordináták: é. sz. 43° 49′ 22″, k. h. 15° 36′ 17″43.822794°N 15.604650°E
,_14.10.2007_(2).jpg)
