Becsehely

Becsehely
Becsehely címere
Becsehely címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
MegyeZala
JárásLetenyei
Jogállásközség
PolgármesterNémeth Géza (független)
Irányítószám8866
Körzethívószám93
Népesség
Teljes népesség1864 fő (2026. jan. 1.)
Népsűrűség56,13 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület36,08 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 26′ 45″, k. h. 16° 47′ 14″46.445950°N 16.787131°EKoordináták: é. sz. 46° 26′ 45″, k. h. 16° 47′ 14″46.445950°N 16.787131°E
Becsehely (Zala megye)
Becsehely
Becsehely
Pozíció Zala megye térképén
Becsehely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Becsehely témájú médiaállományokat.

Becsehely (horvátul: Bečehel) község Zala megyében, a Letenyei járásban. Lakosainak száma 1864 fő (2026. január 1.).

Fekvése

A település az ország délnyugati részén, a Zalai-dombságban, az Egerszeg–Letenyei-dombság területén fekszik, a térség legnagyobb városától, Nagykanizsától 16 kilométerre délnyugatra, Letenyétől 5, a horvát határtól pedig nagyjából 8 kilométerre északkeletre.

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 7-es főút, amely végighalad a központján és belterületének nagy részén.

A közelében húzódó M7-es autópálya térségi szakaszának 2004–2006-os átadása után jelentősen csökkent a községen áthaladó gépjárműforgalom.

Zalaegerszeg térségével a 7536-os út, déli szomszédaival – Tótszentmártonnal és Tótszerdahellyel – a 6836-os út kapcsolja össze.

A térség autóbusz-közlekedése fejlettnek mondható.

A település története

Előzmények

Becsehely és környéke már az i.e. VI. évezredben lakott területnek számított. A környéken lakó népcsoportok legfőbb tevékenysége a földművelés volt, s nagy szerepük volt az élelemtermelés tudományának továbbadásában Közép-Európa más népeinek. Mindezt alátámasztja a régészeti feltárások során előkerült gazdag leletanyag. Ugyancsak a régészeti leletekből valószínűsíthető, hogy a római korban Pannónia provincia egyik őrhelye lehetett.

Az Árpád-kortól napjainkig

Első fennmaradt említése 1278-ból való, amikor is a zágrábi püspökség tulajdonaként említik egyházi iratok. Keresztelő Szent Jánosról elnevezett plébániáját 1334-ben alapították. 1380-ban főesperesi székhely lett a település, s a megye egyházi életének jelentős részét irányíthatta. A 14. századtól fontos vásárhely volt, majd a 15. század folyamán mezővárosi rangot kapott.

Legrégebbi birtokosai a Szalók nemzetségbeliek voltak. Később a Kanizsaiak kezébe került, majd Kanizsai Orsolya házassága és fiúsítása okán a Nádasdyaké lett.

A török időkben a mezővárost többször pusztítták török és császári hadak is, s emiatt az egykor virágzó vásárhely fokozatosan veszített jelentőségéből. 1546-ban egy török támadás következtében 30 porta leégett, 1555-ben pedig a pestis tizedelte meg a település lakosságát. 1568-ban a császári csapatok végvárat alakítottak a mezővárosból, de a törökök hamar elfoglalták és elpusztították a csekély ellenállást tanúsító erődítményt. A török pusztítás következtében önálló plébániája megszűnt, előbb Béczhez, majd Letenyéhez tartozott. Csak évszázadokkal később, 1928-ban kapott ismét önálló plébániát. A 17. században kettős adóztatással bírt a település.

A 18. század elején sűrűn cserélt gazdát, s végül 1728-ban a Szapáry család kezébe jutott. Ezt követően lassú fejlődés jellemezte a mezővárost, de az itt élők életszínvonala továbbra is nagyon alacsony maradt, s lakosainak létszáma a 19. század elejétől stagnált. A 19. században földesura a gőgös és szélsőségesen konzervatív Csúzy Ferenc volt, akinek a fia, Csúzy Pál viszont a zalai liberálisok fiatal vezéralakjaként az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során jelentős szerepet vállalt Deák Ferenc oldalán. Korai halála után Kovács Sebestyén Miklós lett a falu kegyura.

Az 1941-ben Becsehelyhez csatolt Pola Schmidt Ottó és Kornél birtoka volt.

Az 1930-as években újabb fejlődési szakasz köszöntött Becsehelyre: kultúrkörök és különféle egyesületek alakultak, melyek jelentős mértékben élénkítették a falu lakóinak egyhangú életét.

A második világháború borzalmai után a rossz magyar-jugoszláv viszony sokat rontott a határmenti település helyzetén.

Napjainkban a térség egyik központjává vált települést erőteljes fejlődés jellemzi.

A település nevének alakulása

Becsehely településnek 1320-ban Boxseként, majd 1354-ben Bekchunelként említették a nevét, mely Bekcsény földjére, birtokára utal. Mások véleménye szerint az őr jelentésű török benki szóra vezethető vissza. 1940-ben Bekcsény egyesült a szomszédos Pola községgel, s nevét Bekcsény-Polára, majd 1942-ben Becsehelyre változtatta.

Közélete

Polgármesterei

  • 1990–1994: Ifj. Timár Károly (független)
  • 1994–1998: Vadász László (független)
  • 1998–2002: Vadász László (független)
  • 2002–2006: Vadász László (független)
  • 2006–2010: Németh Géza (független)
  • 2010–2014: Németh Géza (független)
  • 2014–2019: Németh Géza (független)
  • 2019–2024: Németh Géza (független)
  • 2024– : Németh Géza (független)

Lakosság

A lakosság jelentős része magyar anyanyelvű, de összetartó cigány és horvát kisebbség is él a faluban. Becsehely lakosságának túlnyomó része római katolikus vallású, s a lakosság közel 20-30%-a rendszeresen gyakorolja is vallását. A lakosság nagy része mezőgazdasági tevékenységet folytat,de sokan dolgoznak a közeli városok - Nagykanizsa és Zalaegerszeg - ipari üzemeiben is.

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2026 között:
Lakosok száma
2080
2091
2069
1915
1888
1861
1868
1868
1864
201320142015202120222023202420252026
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 91,4%, cigány 4,38%, horvát 3,63%. A lakosok 81,45-a% római katolikusnak, 0,95% reformátusnak, 3,2% felekezeten kívülinek vallotta magát (13,6% nem nyilatkozott).

2022-ben a lakosság 92,7%-a vallotta magát magyarnak, 4,3% horvátnak, 2,8% cigánynak, 0,7% németnek, 0,1% szlovénnek, 0,1% románnak, 1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 57,2% volt római katolikus, 0,9% református, 0,6% evangélikus, 0,1% görögkatolikus, 1,1% egyéb keresztény, 1,7% egyéb katolikus, 4,1% felekezeten kívüli (34,4% nem válaszolt).

Nevezetességei

Településrészek

Ismert emberek, akik a településhez kötődnek

Testvértelepülés

Jegyzetek

  1. 1 2 "Becsehely települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2024. június 9. Hozzáférés: 2024. október 1.
  2. 1 2 "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2026. október 7. Hozzáférés: 2026. október 7.
  3. ↑ "Folia onomastica croatica 14/2005". Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. 2020. április 17. dátummal az eredeti (pdf) címről archiválva. Hozzáférés: 2012. augusztus 2.
  4. ↑ "Becsehely települési választás eredményei" (txt) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 1990. Hozzáférés: 2020. február 21.
  5. ↑ "Becsehely települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 1994. december 11. Hozzáférés: 2019. december 1.
  6. ↑ "Becsehely települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 1998. október 18. Hozzáférés: 2020. február 29.
  7. ↑ "Becsehely települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2002. október 20. Hozzáférés: 2020. február 29.
  8. ↑ "Becsehely települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2006. október 1. Hozzáférés: 2020. február 29.
  9. ↑ "Becsehely települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2010. október 3. Hozzáférés: 2011. december 17.
  10. ↑ "Becsehely települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2014. október 12. Hozzáférés: 2020. február 29.
  11. ↑ "Becsehely települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2019. október 13. Hozzáférés: 2024. július 25.
  12. ↑ Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
  13. ↑ Becsehely Helységnévtár
  14. ↑ "Önéletrajz". schmidtegon.hu. 2013. december 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. július 17.

Források

Kapcsolódó szócikkek