| Rezi | |||
| A rezi vár | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Megye | Zala | ||
| Járás | Keszthelyi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Cserép Gábor (független) | ||
| Irányítószám | 8373 | ||
| Körzethívószám | 83 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1331 fő (2026. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 39,62 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 29,78 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Rezi weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Rezi témájú médiaállományokat. | |||
Rezi község Zala megyében, a Keszthelyi járásban.
Rezi Keszthelytől 8 kilométerre északra, a Bakony-vidékhez tartozó Keszthelyi-fennsíkon helyezkedik el. Nyugatról, délről és északról erdőségek, keletről szőlős domboldalak övezik a községet.
Belterületi része gyakorlatilag zsáktelepülésnek tekinthető, hiszen a faluba közúton csak déli irányból lehet eljutni, Keszthely felől, Cserszegtomajon át, a 7347-es útból kiágazó (a 71-es főutat is keresztező) 73 162-es úton. Egy kis forgalmú bekötőút kapcsolja össze a Keszthely–Zalaszántó–Sümeg közti 7327-es úttal, amely szintén jó néhány kilométeren át Rezi közigazgatási területén (annak nyugati szélén) húzódik. Itt ágazik ki a 7327-esből a Jánosházáig vezető 7331-es út is.
Sűrű autóbusz-összeköttetésben áll Keszthellyel, illetve a település központjától egy kilométerre fekvő zalaszántói mellékúton Sümeggel is.
Rezi első említése 1236-ból való. Ekkor királyi szolgák lakták a települést. A helység legjelentősebb épülete, a vár később épült. A forrásokban legkorábban 1335-ben fordul elő mint királyi vár. Az 1370-es évek során a Laczfiak kezére szállt a vár, ám hűtlenségük miatt a király elkobozta a tulajdont. 1427-ben Zsigmond király a gersei Pethőknek adományozta, ezúttal a településsel együtt.
A 16. században a települést sok csapás érte. 1538-ban a veszprémi érsek familiárisai fosztották ki. 1555-től a törökök birtokolták a települést, amelyet többször is leromboltak, ám pusztán nem maradt. A vár eközben védelmi funkciókat látott el, annak ellenére, hogy nem számított végvárnak. Így lényegében csak a katonák hatalmaskodásai ismertek a környék lakói felett. Végül 1586-ban a elrendelték a vár lebontását egyrészt a lakosok érdekében, másrészt félve, hogy a törökök kezére kerül.

A törökök kiűzése után hamar a Pethő család egyedüli földesúrrá vált a településen. A 18. században rövid időre az Esterházy család kezére szállt a birtok, ám a század közepétől a Festeticsek jobbágytelepülése lett Rezi egészen 1945-ig. Ez egyben a falu életének fellendülését is jelentette, lakosságszáma nagyban nőtt, azonban a 20. század közepéig nagyrészt mezőgazdasági település maradt Keszthely szolgálatában.
Az 1950-es években kiépült a település infrastruktúrája. Az 1960-as években a század elejétől jellemző kőipar nagyban meglódult, a kőfaragó iparosok termékei országszerte híressé váltak. Az 1980-as évek során azonban az iparág lehanyatlott, 1988-ban megszűnt a helyi kőbánya is.
Az 1990-es évek végén, egy csendes időszak után, a település ismét fejlődésnek indult. Ezúttal az idegenforgalom vált Rezi elsődleges profiljává, amelyben fontos szerepet játszik egyrészt Keszthely és Hévíz közelsége, másrészt kedvező adottságai a falusi turizmus számára (csendessége és természetközelisége), végül a település komoly borkultúrája.
A településen polgárőrség működik.
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 1184 | 1155 | 1168 | 1290 | 1315 | 1358 | 1352 | 1345 | 1331 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 | 2026 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 92,7%, cigány 2,7%, német 3,27%, arab 0,36%, bolgár 0,27%. A lakosok 73,9%-a római katolikusnak, 2,28% reformátusnak, 0,44% evangélikusnak, 0,44% görögkatolikusnak, 5,3% felekezeten kívülinek vallotta magát (16,2% nem nyilatkozott).
2022-ben a lakosság 86,9%-a vallotta magát magyarnak, 2,4% németnek, 1,2% cigánynak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% horvátnak, örménynek, ruszinnak és szlovénnek, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 52,5% volt római katolikus, 2,2% református, 0,5% evangélikus, 0,5% ortodox, 0,3% görög katolikus, 0,8% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 7,5% felekezeten kívüli (34,9% nem válaszolt).