Fekvése
A Zalai-dombságban, ezen belül a Zalaapáti-hát területén fekszik, a Principális-csatorna völgyének keleti peremén. Különálló településrésze Pacsatüttös, a központjától mintegy másfél kilométerre délkeletre.
A KSH helységnévtára Pacsatüttöst „egyéb belterület” jellegű településrészként tartja nyilván. A 2022. évi népszámlálás időpontjában 213 lakosa és 79 lakása volt, a központi belterület centrumától számított távolságát pedig 3,0 kilométerben adja meg. A Magyar Nemzeti Levéltár Zala vármegyei helytörténeti lexikonának regesztagyűjteménye a történeti Tüttöst külön egységként, „Tüttös (Ma: Pacsa része)” megjelöléssel tartja nyilván. A két távolságadat eltérő viszonyítási pont használatára is visszavezethető; a KSH kifejezetten a központi belterület centrumától számított értéket közli.
A közvetlenül határos települések: észak felől Zalaigrice és Szentpéterúr, kelet felől Zalaapáti, délkelet felől Zalaszentmárton, dél felől Dióskál és Felsőrajk, nyugat felől pedig Zalaszentmihály.
Megközelítése
A településen kelet-nyugati irányban végighalad a 75-ös főút, mely a Balatontól (Keszthelytől) a szlovén határnál fekvő Lenti térségéig vezet, így ez a legfontosabb közúti megközelítési útvonala.
A főúthoz itt csatlakozik Nagykanizsa felől az aránylag nagyobb forgalmú 7527-es út, Esztergályhorváti-Dióskál felől pedig a kisebb jelentőségű 7526-os út torkollik be.
Kapcsolódik hozzá továbbá néhány másik, kisebb forgalmú, a szomszédos településekkel kapcsolatot biztosító mellékút is: a Zalaigricére vezető 73 215-ös, Szentpéterúr főutcája, a 73 212-es, a Zalaszentmártonig húzódó 75 123-as és Pacsatüttös bekötőútja, a 75 124-es.
Autóbuszjáratok kötik össze Nagykanizsával, Zalaegerszeggel és Keszthellyel; továbbá a környező településekről érkező járatok egy része is ide tart.
Vasútvonal nem érinti, bár a Szombathely–Nagykanizsa-vasútvonalnak van Pacsa nevét is a nevében hordozó állomása; Zalaszentmihály-Pacsa vasútállomás azonban a településtől aránylag távol, mintegy 5 kilométerre nyugatra, a másik névadó, Zalaszentmihály belterületének délkeleti szélén. Az állomás Zalaegerszeg és Nagykanizsa felől személyvonatokat, Pécs és Szombathely irányából gyorsvonatokat is fogad.
A KSH jelenlegi helységnévtára Zalaszentmihály-Pacsát jelöli a városhoz tartozó vasútállomásként, a távolságát Pacsától 6,0 kilométerben adva meg.
Története
Valószínűleg honfoglalás kori település, mert "1256-ban a Csabi nembeli Balasey hadnagy, Gothard, Olivér, Bud és több más várjobbágy Dénes országbíró és zalai ispán Panyit Bánffy de Alsólindva előtt perbe fogták a Pacsa-melléki nemeseket, hogy ők tulajdonképp zalai várjobbágyok. Az ispán azonban megállapította, hogy azok Szent István idejétől fogva mindig nemesek voltak, s ezt azután elismerték a várjobbágyok is." Temploma a 13. századtól működött, és a 14. században további két kápolna épült mellé. Ez jól mutatja Pacsa tekintélyes méreteit, ám mivel a környéken Zalaszabar volt a központi település, mezőváros nem fejlődhetett belőle. 1556-ban a birtokok nagy részére a Chany család tette rá a kezét, azonban 1593-ban a település nagy része a Belowitsokhoz jutott. A 17. században rengetegszer cserélt gazdát, mindazonáltal komoly fejlődést mutatott, többszöri jobbágytelepítéssel lakossága nagyban nőtt. Ekkor honosodott meg a szőlőművelés is Pacsán. Az 1570-es években azonban Pacsa is török kézre került, és ez az 1590-es évekig visszavetette a település fejlődését. Pacsa újratelepedése viszonylag gyors volt, bár a magas adók kis mértékben hátráltatták.
Az 1740-es években szerveződött csak meg az egyház az evangélikusok és katolikusok által lakott településen. Ekkora alakult ki Pacsa vezető szerepe a térségben. Az 1760-as években a jobbágyok többször is előnyös szerződéseket kötöttek a földesurakkal, folyamatosan kedvezőbb feltételeket biztosítva maguk számára. Így a század során folyamatosan gyarapodott a település. 1773-ban azonban egy újabb szerződés született az Esterházy uraság és a jobbágyok között, amely minden, korábban eltörölt terhet előírt a jobbágyok számára. Így az 1870-es évekig mérsékelt volt Pacsa fejlődése.
Nagy irányú gyarapodása a Kiegyezés utáni közigazgatási rendszer kiépültének volt köszönhető, illetve a vasút kiépültének. Ekkor Pacsa járásszékhely lett, lakossága nagyban gyarapodott. A századfordulón megindult az iparosodása is. A 20. század elején a település legjelentősebb birtokosai vitéz hertelendi és vindornyalaki Hertelendy József (1889–1933), zalai szolgabíró, megyebizottsági tag, akinek 302 kataszteri holdas földje; valamint annak az apósa, révfalusi Szentmihályi Dezső (1863–1935), a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület" alelnöke, a zalamegyei Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt alelnöke, akinek 769 kataszteri holdas földje volt. Hertelendy József és Szentmihályi Margit egyik leánygyermeke gróf sárvár-felsővidéki Széchenyi Zsigmondné hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Margit asszony volt.
Az 1920-as évekre már gőzmalom, tégla-, sajt-, vajgyár és fűrésztelep működött Pacsán, de az Esterházy és Festetics majorságok is nagyban hozzájárultak a gazdaság élénkítéséhez. Mindazonáltal a lakosság zöme rossz körülmények között élt, így az elvándorlás is megindult az 1930-as évektől. A gazdasági világválság idején többször zavargások törtek ki Pacsán a földesurak és az iparosok ellen. Ennek egyik országszerte ismertté vált eseménye volt az 1932. február 18-i pacsai sortűz, amikor a rendfenntartók az állami adóvégrehajtó ellen tüntető tömegbe lőttek. Az 1945-ös földosztás átmenetileg orvosolta a helyi problémákat, azonban a termelőeszközök hiánya miatt folytatódott Pacsa hanyatlása. Bár központi jelentősége megmaradt, a megyén belüli jelentősége nagyban csökkent. Csak az 1990-es években történt infrastrukturális beruházások fékezték valamelyest az elvándorlást.
2009. július 1-jén városi rangot kapott.
A városban polgárőrség működik.
Kiegészítő történeti adatok
Pacsa legkorábbi írásos említésének meghatározásában a felhasznált források között eltérés van. A Pacsa története című részletes helytörténeti monográfia a község történetének első hiteles említését 1251-re teszi: az ekkor végzett határjárás kapcsán említi a pacsaiak kaszálóit. A Magyar Nemzeti Levéltár ugyanakkor egy biztosan Pacsához kapcsolható, 1256. szeptember 22-én kelt királyi oklevelet is őriz és részletesen ismertet. Az oklevél a Pacsa melléki nemesek jogállásával foglalkozik, és tartalmazza Pacsa határjárását is. A veszprémi egyházmegye történeti adatlapja ugyancsak 1256-ot jelöl meg első említésként, és 1333–1334-ből már helyi pap működéséről tudósít. A török korban elpusztult plébániát 1710-ben szervezték újjá, a korábbi templom romjain 1725-ben emeltek új épületet, a jelenlegi templom pedig 1875-ben épült.
A település környezetének története az írott középkori forrásoknál lényegesen régebbre nyúlik vissza. A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa a mai Pacsatüttös területén, a Pacsatüttös–Fő út lelőhelyen késő neolitikus, a lengyeli kultúra I–II. fázisához sorolt településnyomot tart nyilván. Ez a lelet emberi megtelepedést igazol a mai város területén az újkőkorban, önmagában azonban nem bizonyít folytonos kapcsolatot az őskori lelőhely és a középkori Pacsa között.
Pacsa és környéke a 18–19. századra ismét jelentős helyi központtá fejlődött. A Magyar Nemzeti Levéltár által közreadott történeti forrásfeldolgozás 1828-ból 84 házat és 670 lakost említ Pacsán, továbbá római katolikus templomot és izraelita imaházat, illetve zsinagógát jelez a településen. 1928-ban Pacsa és Pacsatüttös községek Pacsa néven egyesültek; ezt a KSH mai helységnévtára is területszervezési változásként rögzíti.
Gazdaság és infrastruktúra
Pacsa járási központi szerepének megszűnése ellenére a környező kisebb települések számára több intézményi és szolgáltatási funkciót őrzött meg. A 2023–2027-es helyi esélyegyenlőségi program a helyben működő szolgáltatások között közös önkormányzati hivatalt, általános iskolát és óvodát, mentőállomást, tűzoltósági és rendőrségi jelenlétet, gyógyszertárat, pénzügyi szolgáltatást, valamint orvosi és fogorvosi ellátást sorol fel. A dokumentum a város közúti és gyalogos infrastruktúrájának további korszerűsítését, valamint az autóbusz-állomás megújítását is fejlesztési igényként azonosítja.
Az önkormányzat közzétett beruházási nyilvántartása az elmúlt évek projektjei között ipari park fejlesztését, külterületi helyi közutak felújítását, közösségi és kulturális fejlesztéseket, valamint helyi identitást és közösségi együttműködést támogató programokat is felsorol. A 2024–2029-es önkormányzati gazdasági program a következő időszak céljai között közlekedési és közterületi infrastruktúra fejlesztését, gazdaságfejlesztési lehetőségek kihasználását, valamint a települési környezet és szolgáltatások javítását fogalmazza meg; ezek a dokumentumban szereplő fejlesztési célok, és nem minden esetben már megvalósított beruházások.
Népesség
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 89,4%, cigány 9,37%, német 0,8%. 77,1% római katolikusnak, 0,8% reformátusnak, 7,2% felekezeten kívülinek vallotta magát (13,2% nem nyilatkozott).
2022-ben a lakosság 88,8%-a vallotta magát magyarnak, 2,9% cigánynak, 1,7% németnek, 0,1-0,1% szerbnek, örménynek és románnak, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 52,4% volt római katolikus, 0,9% református, 0,1% evangélikus, 0,1% görög katolikus, 0,1% ortodox, 1% egyéb keresztény, 1,5% egyéb katolikus, 5% felekezeten kívüli (38,7% nem válaszolt).
A KSH hosszabb idősora alapján Pacsa lakónépessége az elmúlt évtizedekben összességében csökkent: 1990-ben 2005, 2001-ben 1895, a 2011-es népszámláláskor 1710, a 2022-es népszámláláskor 1537 lakosa volt. A 2025. január 1-jei lakónépesség 1453 fő, a lakások száma 671 volt. A város helyi esélyegyenlőségi programja ugyancsak elöregedő népességszerkezetet jelez: az ott közölt öregedési index 2016-ban 119,52%, 2021-ben 168,12% volt, vagyis az időszak végére 100, 14 év alatti lakosra mintegy 168, 65 éves vagy idősebb lakos jutott.
Nevezetességei
- Hegyi kápolna
- Petőfi-szobor (Szent István tér)
A település római katolikus plébániája középkori előzményekkel rendelkezik. Az egyházmegye hivatalos történeti adatlapja szerint a török korban elpusztult plébániát 1710-ben állították helyre, az 1725-ben épült templom egy korábbi középkori egyház romjait is felhasználta, a jelenlegi, Keresztelő Szent János titulust viselő templom pedig 1875-ben épült. A pacsai szőlőhegy Hegyi kápolnájának titulusa Szent Márk. A 2023–2027-es helyi esélyegyenlőségi program a barokk kápolnát országos műemléki védelem alatt álló épületként ismerteti; a helyi hagyomány a szőlőtermesztéshez és a termés védelméért tartott Szent Márk-napi vallási alkalmakhoz kapcsolja.
A város északi határában található a Pacsai-tó. A víztározót 1975-ben hozták létre a Kalonca vízfolyásán épített völgyzáró gáttal; vízfelülete mintegy 13 hektár. Horgászati és szabadidős célokat szolgál, és hosszabb ideje a helyi rekreáció egyik meghatározó helyszíne.
Magyarország
é. sz. 46° 43′ 14″, k. h. 17° 00′ 40″46.720461°N 17.011039°EKoordináták: é. sz. 46° 43′ 14″, k. h. 17° 00′ 40″46.720461°N 17.011039°E
.svg)
