| Diszel | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Település | Tapolca | ||
| Irányítószám | 8297 | ||
| Körzethívószám | 87 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 825 fő | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Távolság a központtól | 5 km | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Diszel
Pozíció Tapolca környéke térképén
| |||
 é. sz. 46° 53′ 19″, k. h. 17° 29′ 46″46.888611°N 17.496111°EKoordináták: é. sz. 46° 53′ 19″, k. h. 17° 29′ 46″46.888611°N 17.496111°E | |||
 | |||
| Diszel weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Diszel témájú médiaállományokat. | |||
Diszel 1977. április elseje óta Tapolcához tartozó egykori község.
Az Eger-patak két partján elterülő település Tapolcától 5 kilométerre keletre fekszik a 77-es főút mentén, a Csobánc tanúhegytől északra.
Diszelt és környékét már ősidők óta lakják: 1920-ban bronzkori leleteket és római épületmaradványokat, telephelyet találtak.
Először 1255-ben említik az oklevelek Terra nomine Dezl és nobiles de Dezl neveken, 1329-ben pedig Dyzl néven. Az Árpád-házi királyok idejében udvarnokok laktak a településen.
A török megszállás alatt a falu teljesen lepusztul, de a 16. század végére újraéledt a település.
Az 1720-as években a földesúr az egyik Eszterházy herceg volt.
Az 1919. augusztus végén és szeptember elején zajló pogrom során számos diszeli zsidót meggyilkoltak, a családok borpincéit, házait, kifosztották, súlyosan megrongálták.
Diszel SE
Diszel egyik legnagyobb nevezetessége, az Első Magyar Látványtár, mely 1997 óta funkcionál kiállítóházként. Az elromosodott Stankovics-malom, Mújdricza Péter építész tervei alapján 7 évi építkezés után született ujjá, és azóta minden évben új kiállítással várja látogatóit, egész éves nyitva tartással. Néhány korábbi kiállítás címe: Mindenkinek Kenyér és Rózsa, Remekművek és remek művek, Ég és Föld násza, avagy a Teremtés geometriája, Minden mulandó, A műgyűjtés dicsérete, Életöröm.
