| Bokane | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Atyina |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33522 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 135 fő (2021. aug. 31.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 153 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Bokane falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Atyinához tartozik.
Verőcétől légvonalban 32, közúton 43 km-re délkeletre, községközpontjától 10 km-re keletre, a Papuk-hegység területén, a Duboki és Kaonik-patakok összefolyásánál fekszik.
A település valószínűleg a 17. században keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Bokani” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bokane” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bokane” néven 59 házzal, 354 ortodox vallású lakossal szerepel. A 19. században birtokosa a Jankovich család német és magyarajkú lakosságot telepített ide, melyet a második világháború idején a partizánok elüldöztek.
1857-ben 270, 1910-ben 452 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 43%-a szerb, 38%-a német, 9%-a horvát, 7%-a magyar anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.
1991-ben lakosságának 95%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a település 1991 októberének elején már szerb ellenőrzés alatt volt. A horvát hadsereg 136. slatinai dandárja az Orkan-91 hadművelet során 1991. december 15-én foglalta vissza. 2011-ben 215 lakosa volt.
| Lakosság változása | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 270 | 377 | 327 | 443 | 522 | 452 | 499 | 575 | 176 | 208 | 194 | 183 | 168 | 116 | 192 | 215 |
A falu 1907-ben épített pravoszláv harangtornya a második világháború idején megsemmisült.