Csacsince

Csacsince (Čačinci)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségCsacsince
Jogállásfalu
PolgármesterMirko Mališ (HDZ)
Irányítószám33514
Körzethívószám(+385) 33
Népesség
Teljes népesség2162 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság117 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 36′ 00″, k. h. 17° 52′ 12″45.600000°N 17.870000°EKoordináták: é. sz. 45° 36′ 00″, k. h. 17° 52′ 12″45.600000°N 17.870000°E
Csacsince weboldala

Csacsince (horvátul: Čačinci) falu és község (općina) Horvátországban Verőce-Drávamente megyében.

Fekvése

Verőcétől légvonalban 45, közúton 50 km-re délkeletre, Szlavónia középső részén, a Drávamenti-síkság szélén, a Szalatnokról Raholcára menő D2-es számú főút mentén, a Krajna-patak partján fekszik. Áthalad rajta a Zágrábból Eszékre menő vasútvonal. A község déli részére benyúlnak a Papuk-hegység északi nyúlványai.

A község települései

A községhez Brezovljani Vojlovički, Bukvik, Csacsince, Darnóc, Humljani, Krajna, Krasković, Paušinci, Prekoračani, Pušina, Rajino Polje és Vojlovica települések tartoznak.

Története

A település a 16.-17. században keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével, akik a környező földeket művelték meg. Neve a rögöt, kiszáradt sarat jelentő „čačak” főnévből származik és az itteni rögös talajra utal. A térség többi településével együtt 1684-ben szabadult fel a török uralom alól. A lakosság részben helyben maradt. 1698-ban „Czachinczy” néven 11 családdal szerepel Szlavónia felszabadított településeinek összeírásában. A felszabadítás után előbb kamarai birtok volt, majd 1722-ben III. Károly király a környező falvakkal együtt gróf Cordua d' Alagon Gáspár császári tábornoknak adományozta. 1730-ban Pejácsevich Antal, Miklós és Márk vásárolták meg tőle, majd 1742-ben a raholcai uradalommal együtt a Mihalovics családnak adták el. Ezután a 19. század végéig a Mihalovicsoké volt.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Csacsincze” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Csacsincze” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Csacsincze” néven 52 házzal, 18 katolikus és 290 ortodox vallású lakossal találjuk.

1857-ben 240, 1910-ben 1022 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 31%-a német, 27%-a szerb, 23%-a horvát, 12%-a magyar, 5%-a szlovák anyanyelvű volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 81%-a horvát, 11%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 2110 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
2403023203994121.0221.3032.2402.5432.6882.6562.7672.6672.6172.3492.110

Nevezetességei

A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma.

Gazdaság

A településen mintegy tíz gazdasági vállalkozás működik, melyek közül a legismertebb a Pan Parket d.o.o. parkettagyártó és forgalmazó vállalat. A mezőgazdasági termények közül a búza, a kukorica, a szója a jellemző, de vannak kisebb mogyoró és szőlőültetvények is. Régóta jelen van a régióban a méhészet. A turizmus fejlődéséhez kedvező feltételeket biztosítanak a gazdag vadállománnyal rendelkező kiterjedt vadászterületek, a Voljovica és mellékvizei, a szőlők és az erdővel borított hegyek. Különösen a Papuk természetvédelmi park és a Jankovac parkerdő.

Kultúra

A község kulturális és művészeti egyesületét a KUD Čačincit 2006. március 7-én alapították. Jelenleg négy szekciója működik: folklórcsoport, tamburazenekar, hagyományőrző csoport és színjátszó csoport.

Oktatás

A település iskolája Antun Gustav Matoš költő, író és esszéista nevét viseli.

Sport

Egyesületek

Jegyzetek

  1. ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
  2. ↑ "Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. 416. oldal". 2021. december 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. február 5.
  3. ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 101. o.
  4. ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 63. o. Buda, 1829.
  5. ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  6. ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. február 5.

Források

További információk