| Duzluk | |
| A Szent Miklós monostor Duzluk határában. | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Raholca |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33515 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 136 fő (2021. aug. 31.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 260 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Duzluk témájú médiaállományokat. | |
Duzluk falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Raholcához tartozik.
Verőcétől légvonalban 51, közúton 62 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 2, közúton 5 km-re délnyugatra, Szlavónia középső részén, a Papuk-hegység északi lejtőin, a Dolina- és Tisovac-patakok összefolyásánál fekszik.
Duzluk határában már a bronzkorban emberi település volt. A Kapavac csúcsától 1,5 km-re északnyugatra, Duzluk központjától 3,5 km-re, a raholcai Óvártól 1,7 km-re délnyugatra a 682 méter magas Rastova kosa magaslat alatt 650 méteres tengerszint feletti magasságban késő bronzkori erődített település maradványai találhatók. A lelőhelyet a kerámialeletek alapján az i. e. 12. – 11. század körüli időszakra, az urnamezős kultúrához sorolták.
Duzluk település feltehetően a török kiűzése után 17. század végén, vagy a 18. század elején keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vallású vlachok betelepítésével. 1698-ban még nem szerepel a török uralom alól felszabadított települések között. Kezdetben kamarai birtok volt, majd 1722-ben III. Károly király a raholcai uradalommal együtt gróf Cordua d' Alagon Gáspár császári tábornoknak adományozta. 1730-ban Pejácsevich Antal, Miklós és Márk vásárolták meg tőle, majd 1742-ben a raholcai uradalommal együtt a Mihalovics családnak adták el.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Dusluk” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Duzluk” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Duszluk” néven 69 házzal, 164 katolikus és 289 ortodox vallású lakossal találjuk.
1857-ben 405, 1910-ben 490 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 68%-a szerb, 29%-a horvát anyanyelvű volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 61%-a szerb, 26%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 163 lakosa volt.
| Lakosság változása | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 405 | 449 | 424 | 417 | 424 | 490 | 422 | 436 | 284 | 296 | 292 | 242 | 241 | 242 | 201 | 163 |