Története
A területén található régészeti leletek alapján Sladojevci már a kőkorszak óta folyamatosan lakott. A legrégebbi leleteket a Csagyavica nyugati partjának közelében a Lipa nevű lelőhelyen találták, ahol az i. e. 3500 körül virágzott, újkőkori Retz-Gajary kultúrához tartozó település maradványai kerültek elő. A bronzkort a Brodište és Jumanuša lelőhely kerámiái és cölöphelyei képviselik, melyek az urnamezős kultúrához tartoznak. A vaskorból a Lug lelőhelynek a latén kultúrához tartozó leletei tartoznak. Római kori leletek a Lipik dűlőben feltárt gazdag mellékletű sírok és a Lug lelőhely településmaradványai. A lelőhelyek alapján Sladojevci területén több középkori település is állt. Középkori településre utaló maradványok kerültek elő a Hrušćik – Brodište, a Jumanuša és a Lipik lelőhelyekről. A jellegzetes sáncmaradványok arra utalnak, hogy a Lipik dűlőben a középkorban vár is állt, melyet a történeti források alapján még nem sikerült azonosítani. A várat és a településeket valószínűleg a 16. század közepén a török hódítás törölte el a föld színéről.
A mai falu feltehetően a török uralom idején keletkezett, amikor a környező földek megművelésére 17. században Boszniából pravoszláv vallású vlachokat telepítettek ide. A Pozsegai szandzsákhoz tartozott. Lakossága a térség 1684-ben történt a török uralom alóli felszabadítása idején is megmaradt. Szlavónia településeinek 1698-as összeírásában „Pagus Szladojevczy” néven szerepel, négy házának lakói Simon Obrenovich, Mitar Hatich, Vinko Nadanich és Radivoj Daich voltak. Neve a Sladoje személynévből származik. A 18. századtól verőcei uradalomhoz tartozott. Ekkor telepítettek ide Gorski kotarból 30 horvát családot. A sladojevci római katolikus plébániát 1762-ben alapították, amikor leválasztották a szópiai plébániáról. Szalatnok, Kozice, Donja és Gornja Bukovica települések tartoztak hozzá. A mai templomot 1806-ban építették.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Sladoevcze” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szladoevcze” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szladoevcze” néven 104 házzal, 655 katolikus vallású lakossal szerepel.
Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. 1894-ben építették a Lukavčić-patakon azt a hidat, mely ma is használatban van. Ebben az évben alakult meg a helyi önkéntes tűzoltó egylet. 1894 és 1908 között Sladojevci közigazgatási székhely volt. 1857-ben 630, 1910-ben 927 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 70%-a horvát, 27%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1921-ben megalapították a helyi földműves szövetkezetet, a kulturális egyesületet és az olvasókört. 1991-ben lakosságának 95%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 730 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 45° 43′ 30″, k. h. 17° 39′ 25″45.724892°N 17.657011°EKoordináták: é. sz. 45° 43′ 30″, k. h. 17° 39′ 25″45.724892°N 17.657011°E
