Története
A település valószínűleg már a 15. század előtt is létezett, mindazonáltal a szigetnek ez a része ekkor még csak gyéren volt lakott. A Frangepánok, hogy fokozzák az adóból származó bevételeiket a 15. században velebiti vlachokat telepítettek ide, akik egy sajátos nyelvet az úgynevezett krki románt (krčkorumunjski) beszélték. Az utolsó e nyelvet beszélő ember Mate Bajčić Gašpović 1875-ben halt meg. A Frangepánok krki uralma 1480-ig tartott, amikor Velence tartva attól, hogy a Mátyás magyar király elfoglalja Frangepán VII. Jánost a sziget átadására bírta. Ezt követően Krk szigetét a Velence által kinevezett kormányzók, velencei nemesek igazgatták, akik viszonylagos önállóságot élveztek.
A 16. század elején a török veszély miatt a kontinens területeiről számos menekült érkezett ide. 1797-ben a napóleoni háborúk egyik következménye a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után 1813-ban Krk osztrák kézre került. Ausztria 1822-ben a Kvarner szigeteivel együtt elválasztotta Dalmáciától és Isztriával kapcsolta össze, mely közvetlenül Bécs irányítása alá tartozott. 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 147, 1910-ben 162 lakosa volt.
Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. A második világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. Lakói mindig mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkoztak. Noha a tenger nincs messze az itteniek megélhetésében nem játszott jelentős szerepet. Az utóbbi időben újra sokan kezdtek foglalkozni olajbogyó termesztéssel. Az itteniek megélhetésében turizmus is fontossá vált, bár nem nélkülözhetetlen.
Horvátország
é. sz. 45° 05′ 07″, k. h. 14° 27′ 14″45.085400°N 14.453800°EKoordináták: é. sz. 45° 05′ 07″, k. h. 14° 27′ 14″45.085400°N 14.453800°E
