Fekvése
Krk sziget keleti részén, községközpontjától 4 km-re északnyugatra, a sziget belsejében a tengerparttól 1 km-re fekszik. A település két részből Gornje Selo (vagy másként Stare Risike) és Dolnje Selo (vagy Sridnje Risike) részekből áll. A hozzá tartozó kisebb telepek Mavrov (vagy Mavra), Germovi (vagy Grmovini), Paprata, Glavica, Veršek és Čofrova (vagy Čofrov).
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint vidékén már a történelem előtti időben is éltek emberek. A terület első ismert lakói az illírek törzsei a japodok voltak, majd őket a liburnok népe követte. Garica és Risika területén a Kostrilj nevű helyen illír település állt. Az illírek mezőgazdasággal, állattartással, kézművességgel foglalkoztak. Életükről írott források mellett cseréptöredékek, eszközök, fegyverek és ékszerek beszélnek. A rómaiak az 1. században szállták meg a szigetet. A Sveti Marak öbölben még mindig megtalálhatók egy római erőd és egy ugyanilyen korú temető maradványai. A tenger vize alatt egy „villa rustica” maradványai látszanak. Ugyanerről a helyről előkerült egy „SIMIGI” feliratú, harcost ábrázoló, a népvándorlás korából származó pecsétnyomó, mely talán egy főrangú gót nemesé volt. A Gostinjac felé eső „Na mircih” határrészen szintén a római korra és a horvát betelepülés időszakára utaló maradványokat találtak. A horvátok a 6. század végén, a 7. század elején telepedtek itt le. A terület 1118-ban velencei uralom alá került, melynek nevében a dózse vazallusai a vegliai hercegek uralkodtak a szigeten. A falu közelében délnyugatra állt a család első krki székhelye a vrbiki Frangepán-vár, melyet ma Gradecnek neveznek. A vár tekintélyes romjai benne a Szentlélek templom maradványaival ma is állnak. Innen indult az a nemzetség, mely a Zrínyiek mellett évszázadokra az egyik leghatalmasabb horvát nemesi családdá küzdötte fel magát.
A települést Desa Banica 1284. augusztus 10-én kelt végrendeletében említik először, de valószínűleg sokkal régebben alapították. Nevét egy elmélet szerint egy növény nevéből kapta. A neves horvát nyelvész és író Petar Skok a horvát „vrijes” (latinul: Calluna vulgaris, magyarul: közönséges csarab) növény –ika képzős alakjából vezeti le egy „vrisika” alakon keresztül.
A vegliai hercegek uralma 1480-ig tartott, ekkor a köztársaság nyomására Frangepán Jánosnak át kellett adnia a szigetet Velencének. 1797-ben a napóleoni háborúk egyik következménye a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után Krk szigete osztrák kézre került, majd 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A településnek 1857-ben 390, 1910-ben 752 lakosa volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. A második világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 154 lakosa volt.
.jpg)
Horvátország
é. sz. 45° 06′ 17″, k. h. 14° 38′ 47″45.104722°N 14.646389°EKoordináták: é. sz. 45° 06′ 17″, k. h. 14° 38′ 47″45.104722°N 14.646389°E
