Története
A település legmagasabb részét képező hegyen ahol ma a plébániatemplom is áll a történelem előtti időkben valószínűleg erődített település állt. A Római Birodalom idején ez a terület Dalmácia provinciához tartozott. Az évezred elején az aquileiai pátriárka hűbéri birtokként a Duinói lovagoknak adta, akik 1351-ben a görzi grófoknak fogadtak hűséget. Veprinac első írásos említése Duinói Hugó 1374-ben kelt végrendeletében történt. Veprinac ezalatt mindvégig szilárdan megőrizte önállóságát és autonómiáját. Ez abból is látható, hogy a korabeli írott források szerint a veprinaci bíró a kastavi bírótól külön ítélkezik még súlyos bűntények esetében is. A 15. században a település a kastavi és mošćenicei uradalom igazgatása alá került. Horvát nyelvű írásos emlékei, bírói iratok és anyakönyvek az 1500 és 1750 közötti időszakból maradtak fenn. Az Učka-hegy közvetlen közelében biztonságos helyen fekvő településnek a középkorban vára is volt. Ebből a középkori erősségből mára csak egy három nyílású kapu maradt meg. A várkapun át széles, kövezett út vezetett át, mely a várat elválasztotta a település belső részétől és kőlépcsők vezettek a város legmagasabb pontjára, ahol a Szent Márk plébániatemplom áll. A templom alatt a városban található a gótikus Szent Anna kápolna barokk falfestményeivel.
A településnek 1857-ben 840, 1910-ben 1930 lakosa volt. 1931-ben elveszítette önállóságát és közigazgatásilag Abbáziához csatolták, ahova azóta is tartozik. 2011-ben 983 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 45° 20′ 02″, k. h. 14° 16′ 59″45.333900°N 14.283100°EKoordináták: é. sz. 45° 20′ 02″, k. h. 14° 16′ 59″45.333900°N 14.283100°E
