Arrows

Arrows Grand Prix International

Patrese már az 1978-as szezon harmadik versenyén, a Nyugat-amerikai nagydíjon, Long Beachen pontot szerzett csapatának. Dél-Afrikában akár győzhetett is volna, de ettől egy motormeghibásodás megfosztotta. A csúcs a svéd nagydíjon megszerzett második helye volt. Az év szeptemberében az olasz nagydíjon egy versenybalesetben elhunyt Ronnie Peterson, és ebben a balesetben rengeteg más versenyzővel együtt Patrese is érintett volt. Őt vádolták meg azzal, hogy a balesetet okozta, és amellett, hogy eltiltották a soron következő amerikai nagydíjtól, büntetőeljárás is indult ellenére, azonban utóbb felmentették.

1979-ben az Arrows húzott egy merészet, és az egyre elterjedtebbé váló szívóhatás (ground effect) mentén építettek egy új autót. A radikális kivitelű, lövedékre hasonlító formájú Arrows A2 azonban nem lett sikeres, ezért hamar visszaálltak az előző modell átalakított változatára. Az ezután épített A3 már valamivel sikeresebb lett, Patrese 1981-ben ezzel szerezte a csapat egyetlen pole pozíciós helyezését az amerikai nagydíjon, ahol vezetett is addig, ameddig mechanikai problémák miatt kiállni kényszerült a versenyből. Ezután fokozatosan lemaradtak, köszönhetően annak is, hogy a turbómotorok egyre elterjedtebbé váltak a riválisoknál.

1984-ben a BMW turbómotorokkal és a Barclay's cigaretta támogatásával javult a helyzetük. 1985-ben Thierry Boutsen újra szerzett egy második helyet, ezúttal Imolában.Az év végén Tony Southgate elhagyta a csapatot. 1986 pocsékul sikerült: az eredetileg használt A8-as versenyautó se volt a legjobb, de a leváltására tervezett A9 is komoly problémákkal küszködött – ez volt a csapat első, teljesen szénszálas karosszériát használó autója. A tervező Dave Wass is távozott, így az alapítók közül már csak Oliver és Rees maradtak. Új tervezőjük Ross Brawn lett, aki a már valamivel sikeresebb A10-es autóért felelt.

1987-ben kivonult a BMW a sportágból, amely nehéz helyzetbe hozta az Arrowst. Sikeresen megállapodtak a motorgyárral, hogy főszponzoruk, a USF&G egyik cége, a Megatron gyárthassa tovább azokat. Az első turbókorszak utolsó két éve a Megatron-motorokkal nem sikerült rosszul, azonban egy banális probléma miatt nem is volt a legtökéletesebb. Az FIA ugyanis már a turbómotorok betiltására készülve egy különleges fojtószeleppel korlátozta azok teljesítményét. Amíg a riválisok viszonylag hamar rájöttek arra, hogyan lehet még így is jókora teljesítményt kifacsarni az egységekből, a Megatron esetében túl későn, csak az 1988-as idény második felében jöttek rá, hogy a szelep rosszul lett elhelyezve, és ez visszafogta az erejüket. A motorokat a svájci Heini Mader tuningolta és tartotta karban, és például 1988-ban dobogót is szereztek és bajnoki ötödikek lettek.

Miután szívómotorokra kellett váltaniuk, a Ford-Cosworth DFR egységekre esett a választásuk. Legjobb eredményüket Eddie Cheever érte el 1989-ben a hazai, amerikai nagydíján, ahol harmadik lett. Másik versenyzőjük Derek Warwick volt – mindkettejüket egyformán sújtotta a balszerencse, amely miatt végül csalódást okozott számukra az idény.

Footwork Arrows

A japán üzletember Ohasi Vataru beszállt a csapat szponzorálásába szállítmányozási cégével, a Footworkkel, amelynek hatására az autók festése is megváltozott. Jackie Oliver nem sokkal később eladta Ohasinak a csapatban meglévő részesedését, de maradt csapatfőnök. Az új tervező Alan Jenkins lett. 1991-ben a Footwork hivatalosan is a nevére vette az Arrowst, és megállapodtak a Porschével is, hogy egy exkluzív üzlet keretében ők szállítják nekik vadonatúj tV12-es motorjaikat. A túlsúlyos és megbízhatatlan Porsche-motorok azonban katasztrofális eredményeket hoztak, emiatt néhány futam után felbontották velük a szerződést és visszaváltottak Ford-Cosworth motorokra.

1992-ben megállapodást kötöttek a Mugen Hondával, a kis költségvetésből pedig ehhez épült egy egyszerű, de megbízható versenyautó. Ebben az időszakban az 1994-es idény lett számukra a legsikeresebb, amikor a rendszeres pontszerzések mellett még kettős pontszerzés is előfordult. Gianni Morbidelli 1995-ben az ausztrál nagydíjon ismét dobogót szerzett a csapatnak. Ohasi úr pénze azonban egyre fogyott, egyre csökkent a kötlségvetés, és kénytelenek voltak fizetős versenyzőket alkalmazni, majd végül a Footwork teljesen kiszállt.

TWR Arrows

Ekkor lépett színre Tom Walkinshaw, aki először a Ligier csapatot szerette volna megvenni, sikertelenül. Megvette Alan Rees részesedését, majd a csapat újra visszavette az Arrows nevet (bár 1996-ban még mindig Footwork néven vettek részt, mert még így adták le a nevezést). Magával hozta Frank Dernie tervezőt és még néhány embert a Ligiertől. Miután más motorsportokban sikereket ért el, az Arrowsból világbajnok csapatot szeretett volna faragni. Ennek első lépéseként leszerződtette az 1996-os világbajnok Damon Hillt. Hill csapattársa a brazil Pedro Diniz lett, az autók Yamaha névre átcímkézett Judd-motorokkal mentek. A csapat Leafieldbe költözött, majd Frank Dernie helyére leigazolták John Barnardot. Az egyébként felejthető 1997-es idény csúcspontja volt a magyar nagydíj, ahol Damon Hill a verseny végéig esélyes volt a győzelemre, amelytől egy olcsó alkatrész meghibásodása fosztotta meg.

1998-ban Hill helyére Mika Salo érkezett, az Arrows pedig úgy döntött, hogy saját maga fogja építeni a motorokat. Ennek érdekében megvásárolták a Hart Racing Engines-t, amely immár nem Hart, hanem Arrows néven gyártotta azokat. A jellegzetes fekete színű autók pocsék megbízhatósággal rendelkeztek, alig fejeztek be versenyt egész évben. John Barnard össze is veszett Walkinshaw-val és elhagyta a csapatot, a helyére Mike Coughlan érkezett. Ekkor a Zakspeed vételi ajánlatott tett az Arrowsra, de az üzletet nem ütötték nyélbe. 1999-ben egy nigériai herceg, bizonyos Malik Ado-Ibrahim vette meg a csapat 25 százalékát, és hozta magával a saját, T-Minus nevű vállalkozását szponzorként. Erről azonban idővel kiderült, hogy lényegében egy átverés, és semmi pénzt nem látott az Arrows. 1999-ben mindössze egyetlen pontot tudtak gyűjteni, ekkor Jackie Oliver is kiszállt a csapatból, és Walkinshawé lett a teljes kontroll. Hogy életben tartsa a csapatot, a Morgan Greenfell befektetési társaságot hozta be.

2000-ben úgy döntöttek, hogy nem próbálkoznak a saját motorépítéssel, és leszerződtek a Supertec-kel (amely az 1997-es Renault motor továbbfejlesztésével épített egységeket). Ugyan nem voltak a legerősebb motorok, de jók voltak, és ehhez jött a jól sikerült A21-es autó is, valamint a pénzügyi stabilitás jegyében az orange, mint főszponzor. Az Arrows visszalépett a középmezőnybe, idényüket a Racing Arrows című tizenhárom részes dokumentumfilm-sorozat örökítette meg.

Ekkor azonban a Supertecet felvásárolta a Renault, hogy a saját csapatának építsen motorokat. Emiatt az Arrows kénytelen volt új motorpartner után nézni, és ezt az Asiatech személyében találta meg (a bedőlt Peugeot-motorprojekt továbbvivője). Több kulcsember is elhagyta a csapatot, az eredmények is elmaradtak, és ebben az évben is mindössze egyetlen pontot szereztek. 2002-ben Ford-Cosworth-motorokra váltottak, azonban súlyos pénzügyi problémák körvonalazódtak. Előbb Jos Verstappen perelte be őket, miután érvényes szerződése ellenére kirakták, Heinz-Harald Frentzen kedvéért, majd Pedro Diniz nyert meg ellenük egy pert még az 1999-es idényből kifolyólag, végül pedig Frentzen fenyegetett perrel, mert ő versenyről versenyre szerződött le velük és nem tudták kifizetni. MIkor már a Cosworth-nek sem tudtak fizetni a motorokért, előbb szándékosan sikertelenül kvalifikáltak a francia nagydíjra, majd ugyan még a német nagydíjon részt vettek, de a szezon utolsó versenyeit már kihagyták.

Walkinshaw tárgyalt különféle befektetőkkel, például Craig Pollock-kal és Dietrich Mateschitz-cel, de senkivel nem tudott megállapodni. Az év végével az Arrows megszűnt.

Története során az Arrows 382 versenyhétvégén vett részt, és egyszer sem sikerült győzelmet szerezniük, legjobb eredményük egy második hely volt. Összesen kilenc dobogót szereztek, ebből egyet Footwork néven.

Teljes Formula–1-eredménylista

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)