| Ikarus 266 | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Ikarus Karosszéria- és Járműgyár |
| Gyártásban | 1972–1990 |
| Legyártva | 6 681 db |
| Típus | szóló |
| Utasparaméterek | |
| Szállítható személyek száma | 81 fő |
| Méretek | |
| Hosszúság | 10 971 mm |
| Szélesség | 2500 mm |
| Magasság | 2990 mm |
| Tengelytáv | |
| A-B | 5 341 mm |
| Fordulókör átmérő | 20,8 m |
| Tömeg | 9400 kg |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Rába-MAN D.2156 HM 6U |
| Működési elv | négyütemű dízel |
| Furat (löket) | 121 / 150 mm |
| Összlökettérfogat | 10 350 cm³ |
| Hengerszám | 6 |
| Teljesítmény | 192 LE / 141 kW, 2100 f/p |
| Max. forgatónyomaték | 697 Nm, 1300 f/p |
| Hűtés | vízhűtés |
| Sebességváltó | ZF S6-90U |
| Gyári abroncs | Taurusz 1100 - 20" diagonál |
| Rugózási rendszer | laprugó |
| Kormánymű | Csepel 069.14 golyósoros kormánymû szervórásegítéssel |
| Fék | kétkörös légfékrendszer |
| Rögzítőfék | rugóerőtárolós |
| Lassítófék | fékpedálról működtetett |
| Elektromos berendezés | |
| Névleges feszültség | 24 V |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ikarus 266 témájú médiaállományokat. | |
Az Ikarus 266 a 200-as típuscsalád elterjedt altípusa.
Farmotoros kialakítású, futóművei laprugós felfüggesztésűek. Nagyrészt helyközi járműként funkcionált, 2-4-0 ajtóelrendezéssel. A kezdeti időkben létezett 2-4-2 elrendezésű városi változat is. A típust teljes gyártási ideje alatt harmonikaajtókkal és trilex kerékpánt-rendszerű mellső futóművekkel szerelték. Eredetileg 5+1, később 6+1 fokozatú mechanikus sebességváltóval, Rába D 2156 HM6U dízelmotorral készültek. Népszerűsége talán azzal is magyarázható, hogy megalkotásakor alapoztak az elődjére, az Ikarus 55 és 66 típusra. Testvértípusa a távolsági Ikarus 255-ös.
A típus az 1971-es BNV-n mutatkozott be. A fő méreteiben az Ikarus 255-össel megegyező, annak helyközi változatát képező jármű megalkotásánál az egyszerűségre és olcsóságra törekedtek. Bár a típus a két gyáregység között vitát váltott ki, az idő igazolta megoldást. Az 1972-1990 között elkészült több, mint 6600 darabból mintegy 5000 a hazai Volán társaságoknál állt üzembe, negyed századon át a magyarországi helyközi közlekedés meghatározó típusát alkotva.
A volán társaságok egy része 1982-től fokozatosan áttért a korszerűbb Ikarus 260-asok beszerzésére, a kilencvenes évek végétől pedig egyre több cégnél vonták ki őket a forgalomból. 2012-ben a Borsod, Kunság, Nógrád, Pannon, Vasi, Gemenc és Somló Volán rendelkezett a típussal.
2014-ben a Kapos Volánnál egy példányt felújítottak, ami a jövőben nosztalgia célt szolgál majd. 2015. december 21-én a Kunság Volán utódjánál a DAKK Zrt-nél már nincs forgalomban egyetlen példány sem. 2016-ban a Dunántúlon, 2017-ben Nógrád megyében is elbúcsúzott a típus.

Az utolsó közösségi közlekedésben résztvevő, az Észak-magyarországi Közlekedési Központ állományába tartozó BHR-335 rendszámú busznak 2017. május 8-án járt le a műszaki vizsgája, amivel a típus elbúcsúzott a magyarországi közforgalomtól.
Székesfehérvár 1972-ben ünnepelte fennállásának 1000. évfordulóját. Erre az alkalomra a székesfehérvári gyáregység, a 266-os típus alapjaira épített egy kabrió autóbuszt a város részére. Ez a bordó-bézs-fekete színű jármű kapta a 200-as típusjelet. Sorozatgyártásra nem került sor, a típus egyetlen példánya pedig később Budapestre került, ahol előbb FKB-869, majd MZZ-709 rendszámokkal városnéző szolgálatot teljesített. Mikor új rendszámot kapott, átalakították az ajtóelrendezését és új lökhárítóval is felszerelték.
{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link){{cite book}}: Check |isbn= value: length (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)