Az Ikarus 263 az Ikarus gyár városi- és elővárosi közlekedésre tervezett szóló autóbusztípusa, amely az Ikarus 260-as 1 méterrel hosszabb változata volt.
Az Ikarus 263 modellt az Ikarus gyár, kifejezetten saját gazdasági céljaiból fejlesztette ki. Tudniillik, az 1980-as évek végén már bőven ki kellett volna futnia a 200-as család összes tagjának a sorozatgyártásból, ám a megrendelők ragaszkodtak a jól bevált és olcsó típusokhoz. Leegyszerűsítve ennek a problémának a csökkentésére találták ki a 263-as típust, amelyet a gyár komolyabb anyagi befektetés nélkül (mindössze 3%-os többletköltséggel) tudott gyártani a klasszikus típusok mellett, ugyanakkor valamelyest komolyabb bevételt várhatott érte. Ráadásul komoly érvként lehetett felhozni az új típus mellett, hogy pusztán annak 1 méterrel való megtoldása is 10%-os utas befogadóképesség növekedést eredményez. A gyár úgy döntött, hogy a 263-ast 10%-kal magasabb áron kínálja, mint a 260-ast.
A buszon mind a mellső, mind a hátulsó túlnyúlást megnövelték azzal, hogy egy-egy 400mm-es ablakot helyeztek be a karosszériába, ez persze a terepszögek csökkenését is magával hozta.
A típus kifejlesztését követően rövidesen meg is indult a sorozatgyártás, a fő felvevő piacok az NDK és a Szovjetunió (majd a FÁK) voltak. Előbbibe összesen 160 példányt, utóbbiba 2001-ig bezárólag 1093-at szállított a gyár.
1998-ban Oroszország egy nagyobb rendelést adott le a típusból, azonban az ott bekövetkezett válság miatt a buszok nem kellhettek át a határon, a bizonytalan fizetésre hivatkozva. A buszokat végül külön engedéllyel – Euro 1-es motorral voltak csak szerelve – a magyar Volán-társaságok között értékesítették.
Modellváltozatok
Altípus jelzése
Ajtóelrendezés
Megjegyzés
263.K2
prototípus
263.00
2-2-2
Szovjet export
263.01
4-0-4
NDK-s export, harmonikaajtóval
263.04
2-0-2
Kuvaiti export
263.06
2-0-0
Tajvani export, bal hátsó vészkijárattal
263.08
2-0-2
Kuvaiti export
263.10
2-2-2
Orosz export
263.11
2-2-2
Volánoknak, 263.30A-ként vizsgáztatva
263.30M
2-2-2
Hajdú Volán részére
263.51
2-0-2
Legtöbbjük a Euro 1, illetve Euro 2-es minősítésű Rába D10-es motorral készült.
Magyarországon
SzombathelyenGyőrbenBalassagyarmaton az egyetlen magyarországi Ikarus 263.04
Legnagyobb számban a BKK szolgáltatója, az VT-Transman rendelkezett, a járművek Ikarus 263.10-esek, illetve a cég tulajdonában volt egy Ikarus 263.51 (GTZ-471), amit a cég egy másik 263.10-essel együtt eladott (GTZ-470). Az összes többi busz a VID-311...343 rendszámtartományba került, ám többet közülük átrendszámoztak. A buszok egy része saját használatú, más része BKV alvállalkozásba került egy ideig. Többek közt főleg a dél-budai járatokon futottak, az Alfa Localo buszok érkezésével azonban elkerültek Budapestről. Később a 83-as trolipótlón közlekedtek egy rövid ideig, majd néhány járművet a BKV-sztrájk idejére helyezett át a tulajdonos erősítésnek. 2010. szeptember 1-jétől a buszok újra megjelentek a BKV bizonyos vonalain. 2010 novemberétől a BKV a növekvő kocsihiány enyhítésére 5 db használt 263-ast vásárolt a Hajdú Volántól.
Ikarus 263.30-ast az Alba, a Szabolcs és a Hajdú Volán vett (ebből 3 jármű a BKV-hoz került).
Ikarus 263.10-esből a Kunság Volán 4 darabot birtokolt. Emellett a Szabolcs, a Mátra, Borsod, a Balaton, a Bács, a Hatvani, az Agria (átalakítva helyközire 2-2-0 ajtóelrendezéssel), a Hajdú (2 jármű a BKV-hoz került), a Jászkun, a Tisza és a Kisalföld Volán birtokolt (átalakítva helyközire 2-0-2 ajtóelrendezéssel), egyaránt üzemeltek helyi és helyközi járatként is.
Ikarus 263.01-gyel a Körös, a Szabolcs, a Borsod, a Vasi, a Zala és az Alba Volán is rendelkezett, különböző kivitelekben (pl. az Alba Volán buszát átépítették). Egy-egy 263.01-gyel a Volánbusz (DZA-051) és a Hajdú Volán (ELR-189) is rendelkezett, ám ezeket a cégek már leselejtezték.
Egy, a kuvaiti exportról visszamaradt Ikarus 263.04 (EUF-161, ex. FPF-989) a Nógrád Volánhoz került. A busz 2021-ben a Volánbusz áthelyezte megőrzésre a nosztalgia flottájába.
Ikarus 263.51-esből pedig egy darab létezik az országban, a VT-Transman Kft. után egy magánvállalkozó üzemelteti, immáron FJF-919 rendszámmal.
Továbbfejlesztett változata a C63-as, amiből kettőt az Alba, egyet a Bács Volán vett.
A buszok többségét jelenleg a Volán-társaságok jogutódjainak, a Közlekedési Központok összevonásával a Volánbusz üzemelteti.
2018-ban a Budapesti Közlekedési Zrt. elkészült a GZF-169 rendszámú autóbuszból átalakított T5000-es pályaszámú trolibusszal, mely forgalomba nem kerül, csak tanulójárműként használják. (A kocsi a Ikarus 280TGVM sorozat egyik selejtezett tagjából kiszerelt motorral és elektrinikával kapott új funkciót.) 2019. január 31-én kivonta a BKV az utolsó ilyen típusú autóbuszát, így közel 20 év után elköszönt Budapesttől ez típus.
A táblázatban szereplő darabszámok a Volánok 1989-től 2015-ig terjedő időszak állományi adatait mutatják. A járművek nagy része már nincsen forgalomban.
A korábbi Volán-társaságok 2015. január 1-jével beolvadtak a területi Közlekedési Központokba. A Közlekedési Központok helyi és helyközi forgalomban is üzemeltettek 263-asokat, főleg csúcsidőszakokban.
Gerlei Tamás, Kukla László, dr. Lovász György: Az Ikarus évszázados története. Budapest: Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft. 2008. ISBN9789639005853
.jpg)
.jpg)
_N%C3%B3gr%C3%A1d_Vol%C3%A1n.jpg)
